Kiharapta a részét Kasmírból Peking is

Kasmír hatalmas területet foglal el. Történelmileg a név a Nagy-Himalája és a Pir Panjal vonulatai közti völgyre utal. Ma ennél lényegesen nagyobb részt értenek alatta, amely magában foglalja az indiai Dzsammu és Ladak régióit, az úgynevezett pakisztáni Északi és Nyugati Területeket és a kínai Akszaj Csint.

A régió soha nem volt békés, nagy és közepes hatalmak játszótereként funkcionált mindig is. Ha szabad így fogalmazni, a mai véres konfliktusok gyökere az indiai gélsziget 1947-es felosztása során jött létre: a fentebb említett északi és nyugati részek java részt Iszlámábád kezébe vándoroltak, míg Azád-Kasmír és Gilgit-Baltisztán, a déli és délkeleti elemek valamint Dzsammu, Kasmír továbbá Ladak régióit Újdelhi uralja. A két atomhatalom ma egy 1972-ben, nem kis részt önkényesen meghúzott „ellenőrzési vonal” mentén néz farkasszemet ellenfelével. Ez nem holmi elismert határ, csak amolyan fogcsikorgatva elfogadott leheletvékony lénia.

Egy pár mondat erejéig visszakanyarodva az 1947-es fölosztásra meg kell említeni, a brit gyarmatbirodalom elenyészésekor a hinduk által dominált India és a muszlim többségű Pakisztán között szimplán vallási alapon húzták meg a az új határokat. S bár Kasmír lakossága szinte egyöntetűen Allahot tisztelte, akkori hindu uralkodója mégis Újdelhihez kötötte a csónakját.

S hogy a marakodás még káoszosabb legyen, a képletbe föl kell írni Kínát is, aki az 1950-es évektől igencsak aktívvá vált a régió keleti és északkeleti szélén, s a két állam fegyveres konfliktusát kihasználva nevető harmadikként nem csekély részeket ragadott el szomszédjaitól. Az pedig szinte mellékes, hogy Kasmír a hinduizmus és a buddhizmus fontos központja volt, tehát a felek egyként „saját jussuknak" tekintik.

A vita persze a fentebb említett vallási szempontokon túl is éles, hiszen nehezen hihető, hogy pusztán a gyakorta kietlen völgyek vagy hófödte és széltépte hegyek miatt robbannak ki újra és újra a fegyveres harcok. A térségben erednek a szubkontinens legfontosabb folyói - így például az Indus -, amelyek létfontosságúak az összes érintett mezőgazdasága szempontjából. Aki gátat épít, az hosszú évekre elzárja a vizet a másik orra elől. Márpedig efféle tervekben és konkrét projektekben sem most, sem a jövőben nem lesz hiány.

Az pedig szinte már csak hab a tortán, hogy a határvonalak őrzése folyamatos katonai jelenlétet igényel, illetve feszültséget és biztonsági kockázatot is generál. A kesze-kusza lénia, a zord hegyvidék és lakatlan, sivár, sziklás völgyek lezárása nem olcsó mulatság - még Kínának sem, pedig ott mostanság szó szerint dúskálnak a forrásokban a katonák...