Vadászgépszámtan a javából

„Peking opportunista módon kihasználta az indiai-pakisztáni konfliktust fegyverei tesztelésére és reklámozására" - írja az Egyesült Államok Szenátusa számára készített jelentés alapján a The EurAsian Times. Mint a cikkben olvasható, a pár napos háború Pekingnek különösen hasznos volt, hiszen Újdelhivel régóta vitatkozik a két államot elválasztó határ meghúzásán - azaz ellenfele gyengülése jól jött a számára.

A négynapos háború (május 7-10.) során Pakisztán nemcsak kínai harci repülőgépeket, azaz JF-17-et és J-10C-t, hanem a látótávolságon túli (BVR) levegő-levegő rakétákat (PL-15, HQ-9 és a HQ-16) és drónokat is bevetett. Ezen túl pedig megkapta Pekingtől a felderítő műholdjainak adatait és a BeiDou navigációs rendszer használatának jogát is.

Figyelemre méltó, hogy ez a konfliktus az összes kínai fegyverrendszer harci debütálását is jelentette egyben - húzza alá a cikk írója. Korábban az ázsiai nagyhatalom nem nagyon tudott saját készítésű hadieszközöket eladni a nemzetközi piacon, mert azokat egyetlen háborúban sem próbálták ki. Most viszont Peking kiválóan fölhasználta e lehetőséget hátránya leküzdésére.

A történtek lezárása óta az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy valójában hány vadászgépet lőttek le a május 7-i éjszakai légiharcban? Az anyagban megjegyzik, ez volt a két ország között a legnagyobb ütközet az 1971-es háború óta. Különböző beszámolók szerint több mint 125 vadászgép harcolt a légi fölényért India és Pakisztán között május 7-én éjjel.

Iszlámábád azt állította, hogy öt ellenséges vasmadarat szedett le, köztük három francia Rafalét. Néhány héttel később azonban már hat példányról szólt a hír - melyből négy volt párizsi eredetű. India elismerte a veszteségeket, de nem közölt arról részleteket.

A kongresszusi jelentés szerint végül is India három, Pakisztán pedig öt repülőgépet veszíthetett. Ugyanakkor a cikkben aláhúzzák, egyáltalán nem biztos, hogy ezek a számok valóban fedik a valóságot.