Külföld

Egymásnak estek a NATO országok, de mi lesz, ha támadás éri a szövetséget?

A kommunikáció megszakadása a két főváros között komoly hatással lesz az ukrajnai háború alakulására

Két rendkívül érdekes hír jelent meg a napokban az európai-amerikai kapcsolatokról. Az egyik oldalon Németország és Lengyelország áll, míg a másikon az Egyesült Államok. Mindkét esetben Amerika eddig két kontinentális jól beolajozott szövetségeséről van szó. A közös nevező: Varsónak és Berlinnek alaposan megromlott a kapcsolata Washingtonnal.

Egymásnak estek a NATO országok, de mi lesz, ha támadás éri a szövetséget?
Christian Freuding német altábornagy, akivel Washingtonban már nem állnak szóba
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP/Kay Nietfeld

Az Atlantic magazin hozta nyilvánosságra, hogy a Pentagon megszakította a közvetlen a kommunikációt a német Christian Freuding altábornaggyal, aki korábban a nap 24 órájában, kapcsolatban állt az amerikai védelmi tisztviselőkkel. A kommunikáció összeomlása, magában foglalja az ukrajnai segélykoordinációt is. Ez arra kényszerítette Németországot, hogy washingtoni nagykövetségére támaszkodjon az információk gyűjtésében, ami az amerikai–német védelmi együttműködés jelentős és hirtelen visszaesését jelzi.

Christian Freuding altábornagy ki is jelentette: A Pentagon képviselőivel folytatott korábbi közvetlen állandó kommunikáció megszakadt.

Már ez önmagában is igen figyelemreméltó, hiszen Németország az Egyesült Államoknak egyik legjelentősebb európai szövetségese volt. Minden bizonnyal a kommunikáció megszakadása a két főváros között komoly hatással lesz az ukrajnai háború alakulására.

A dolgok odáig fajultak, hogy a Trump-adminisztráció nem figyelmeztette Berlint az Ukrajnába irányuló konkrét fegyverszállítások felfüggesztéséről. Freuding ezt úgy értelmezte, hogy ez az amerikai lépés egy szélesebb „eltolódást” is tükröz, majd keserűen levonta a következtetéseket: Nem csak az ellenség kopog az ajtón, egy igazi szövetségest is elvesztettünk.

Mielőtt tágabb értelemben levonnánk az amerikai-német viszály okait és a lehetséges következményeket, térjünk át Lengyelországra.

Varsó is tengelyt akasztott Washingtonnal.

Történt ugyanis, hogy Włodzimierz Czarzasty, a lengyel parlament elnöke és a Baloldali Párt – Donald Tusk lengyel miniszterelnök koalíciós partnere – vezetője „irracionálisnak” és „káoszvezérnek” nevezte Donald Trump amerikai elnököt. Czarzasty a koalíciós megállapodás részeként tavaly novemberben lett a parlament elnöke.

Az amerikai elnököt sértő kijelentések nem sokkal azután történtek, hogy kiszivárgott: a Trump-adminisztráció komolyan fontolgatja az amerikai katonák Németországból Lengyelországba és más közép-európai államokba történő áthelyezésének lehetőségét, büntetésként Nyugat-Európával szemben, amiért az nem támogatta az Egyesült Államokat az Iránnal vívott háborúban.

Czarzasty szavaira a válaszra nem sokat kellett várni. Tom Rose, a Varsóba akkreditált amerikai nagykövet keményen reagált, amikor kijelentette:

Az Egyesült Államok elnökét becsmérlő retorikának célja csak az lehet, hogy mérgezze az amerikai-lengyel kapcsolatokat.

Hírhedt szélsőbaloldali, volt kommunista apparátcsikként talán nem kellene mondandóján meglepődnünk.

A nagykövet úgy döntött, hogy megszakít minden kapcsolatot a házelnökkel, és azzal vádolta Czarzasty-t, hogy „felháborító sértéseket” fogalmazott meg az amerikai elnökkel szemben.

Tehát itt vagyunk egy olyan helyzettel, amikor az Egyesült Államok két NATO szövetségesének több szinten nincs alapvető kapcsolata Washingtonnal. Pedig erre az amerikaiak nagyon is számítottak. Azért azt se felejtsük el, hogy Lengyelországnak mindig is bizalmi viszonya volt Amerikával és nagyon is vigyázott arra, hogy az atlanti kapcsolat jó állapotban legyen. Ez itt most nem egyszerűen politikai kérdés, de még nem is stratégiai ügy.

Ez egy geopolitikai átrendeződés, nevezetesen az, hogy a nyugati védelmi rendszer mennyire stabil.

Ha bárki azt hiszi, hogy a nyugat-európai országok az Egyesült Államok nélkül is megnyerheti az ukrajnai háborút, az nagyon téved. Még Amerikával együtt is több mint kétséges, és akkor még egy ilyen háborúnak a következményeiről nem is beszéltünk.

Amit most látunk, az nem más, mint, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa távolodik egymástól. Mert nem csak a fent leírt két példáról van szó, mert Amerika és Franciaország, illetve most már Olaszország között is komoly ellentétek vannak. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy a NATO milyen kollektív védelemre képes, ha egy tagállamot külső támadás ér.

Kapcsolódó írásaink