Légből kapott blokád

Az amerikai blokád alá vonta az iráni kikötőket - sokak szerint ez merőben ellentétes a nemzetközi joggal, míg mások úgy vélik, ez a helyes válasz arra, hogy Teherán vonakodik megegyezésre jutni atomprogramját illetően. Ha a „leírás" oldaláról szemléljük a dolgot, akkor érdemes elővenni az USA haditengerészet parancsnokának 2022-es műveleti kézikönyvét, s kikeresni benne a megfelelő passzust. E szerint a blokád egy „harci művelet, amelynek célja, hogy megakadályozza minden állam, ellenséges és semleges hajóinak és/vagy repülőgépeinek belépését vagy kilépését minden olyan kikötőből, repülőtérről vagy part menti területről, amelyek egy ellenséges államhoz tartoznak, amelyet (esetleg azok) elfoglaltak vagy ellenőrzése alatt állnak”.

Jelenleg úgy tűnik, az amerikai Központi Parancsnokság (Centcom) ehhez a formulához tartja magát. Mint közölték, „műveleteiket pártatlanul fogják végrehajtani minden nemzet hajóival szemben, amelyek iráni kikötőkbe és part menti területekre belépnek vagy onnan indulnak, beleértve az összes iráni kikötőt az Hormuzi-szorosban és az Ománi-öbölben.” Persze az amerikai erők nem akadályozzák majd a nem iráni irányultságú forgalom szabadságát - legalább is ezt ígérték eleddig.

A fentiek után érdemes átnézni a technikai részleteket is. Mivel magában az öbölben viszonylag csekély az amerikai jelenlét, nem várható, hogy a felszínen, azaz a hullámok hátán szereznek érvényt a korlátozásoknak. (Arról nem is szólva, hogy ehhez igencsak közel kellene menni Iránhoz - ami viszont eléggé nagy kockázatot is jelent.) Azaz jobb eséllyel marad a légi módszerrel kikényszerített blokád. A magasból minden jól látható, akár a legkisebb halászcsónak is. Fölvetődik persze, hogy egy szimpla horgászladikra érdemes-e rakétát pazarolni - vélhetően nem - s mi az a szint (méret), ami viszont már automatikusan kiváltaná az amerikaiak bosszúját?

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a tenger mentén élő lakosság nagyban függ a halászattól. Azaz nekik létkérdés, hogy ha nem is naponta, de legalább hetente egyszer kimerészkedjenek a nyílt vízre a mindennapi betevőért. Nem tiszta, hogy vajon ők is célkeresztbe kerülnek, vagy itt talán működik majd valamiféle humánus elnézés...?

Más liga a kereskedelem, ahol a hajók általában komolyabb értéket képviselnek, s a fedélzeten tartózkodók száma is túlhaladja egy szimpla vontatógőzös személyzetének mennyiségét. Nem szabad elfeledni, Iránt súlyos károk érték, az ellátási láncok elszakadtak vagy masszívan sérültek, az infláció vágtat, az áruhiány méretes' - a biztos üzemanyagellátás pedig szó szerint a mesék ködébe vész. Mindemellett kockára tenni a nagy értékű hajókat - nos, ez nem tűnik túlzottan jó ötletnek.

A harci rész ehhez mérten viszonylag egyszerű. Az az állam, amely egy hegyvidék ismeretlen szurdokában rejtőző pilótáját sikerrel kimenti, vélhetően könnyen fém- és faforgáccsá aprítja bármelyik olyan vízijárművet, amely a felszólítás ellenére mégis kimerészkedik a nyílt tengerre.

Ebben - bármilyen kegyetlen is ezt kimondani - vélhetően nem lesz egy szemernyi hiba sem. S itt (is) egyre megy, hogy mindez a nemzetközi jog szempontjából helyes vagy nem.