Külföld

A magyar határ közvetlen közelében kitörhet egy újabb háború?

Szerbia arra számít, hogy megtámadják. Horvátország, Albánia és Koszovó ezért hoztak létre katonai szövetséget

A Balkánon újabb feszültség jött létre, miután Horvátország, Albánia és Koszovó katonai együttműködési megállapodást írt alá egymással. A három ország szerint a cél a régió stabilitásának és biztonságának megőrzése. Ez az üzenet, vagy azt is mondhatjuk, figyelmeztetés Szerbiának szólt. A három ország azért kötötte meg az egyezményt, mert haderejük külön-külön gyengébb, mint a szerb hadsereg. Így viszont a két tábor fegyveres ereje kiegyenlítette egymást.

A magyar határ közvetlen közelében kitörhet egy újabb háború?
Nyugat-Balkánon a szerb hadsereg még mindig a legerősebb
Fotó: AFP/STR/Oliver Bunic

Közvetlenül a magyar határ közelében jó eséllyel kitörhet egy újabb regionális háború. Természetesen a Balkánról van szó, pontosabban az 1999-ben lezárult szerb-albán konfliktus új dimenziójáról, ami nem kis felháborodást okozott Belgrádban.

„Szerbia arra számít, hogy megtámadják. Horvátország, Albánia és Koszovó azért hoztak létre katonai szövetséget, hogy egy adott pillanatban megtámadják Szerbiát. Arra várnak, hogy kitörjön egy nagyobb konfliktus az európaiak és az oroszok között, valamint egy még nagyobb háború a Közel-Keleten. –, nyilatkozta Aleksandar Vucic.

„Csak a megfelelő pillanatra várnak, amikor általános káosz lesz a világban” – tette hozzá a szerb elnök.

Nehéz definiálni a jelenlegi balkáni feszültséget. A támadással megvádolt fél, vegyes – horvát, albán – etikumú, tehát van a dolog mögött nemzeti ellentét is. De nem csak az. Ez egy hatalmi „játszma”. A hármak megállapodása mögött egy geopolitikai üzenet is áll: a három ország szerint a cél a régió stabilitásának és biztonságának megőrzése.

Vagyis a Balkánnak ezen a részén a stabilitás és a biztonság veszélyeztetve van.

Ez az üzenet, vagy azt is írhatjuk, figyelmeztetés Szerbiának szólt.

A „támadó hármak” mindegyikének érdeke Szerbiának, mint a Nyugat-Balkán legnépesebb és gazdaságilag legerősebb államának a meggyengítése, ez adja a közös nevezőt.

Tavaly nyáron a három ország katonai együttműködési megállapodást írt alá, amely a közös kiképzés és tapasztalatcsere mellett az Amerikai Egyesült Államoktól történő közös fegyvervásárlást is célozza.

Ez utóbbi terv nem is maradt válasz nélkül, mert Szerbia rendkívül komoly fegyverrendszert szerzett be. Aleksandar Vucic a minap megerősítette, hogy hazája kínai gyártású CM–400 típusú szuperszonikus ballisztikus rakétákat vásárolt. Az elnök szerint az ország már most is jelentős mennyiségű rakétával rendelkezik, és további beszerzések is várhatók. Elmondta, hogy a szerb hadsereg sikeresen integrálta a kínai fegyvereket az ország által használt orosz gyártású MiG–29 vadászgépekre.

Levegő–föld rakétákról van szó, amelyek hatótávolsága 200–400 kilométer.

A szerb elnök az árról nem beszélt, de ezt a típusú rakétát a kínaiak más országoknak, általában másfél millió dollárért adják el. Ezzel kapcsolatban Vucic csak annyit árult el, hogy Szerbia kapott egy kis engedményt.

A szerb elnök a fegyverkezést azzal indokolta, hogy Pristina, Tirana és Zágráb együttműködése aggodalomra ad okot, a hármas megállapodást saját országa biztonságának veszélyeztetéseként értékelte, ezért, mint mondta: Szerbiának erős hadseregre van szüksége. Vucic hazája fegyverkezésével kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a térségben olyan politikai szándékok is megjelenhetnek, amelyek ellen az országnak megfelelő elrettentő képességgel kell rendelkeznie.

Itt konkrétan arról van szó, hogy a hosszú ideig tartó szerbiai tüntetések szervezése mögött Belgrád Horvátország befolyását vélte felfedezni.

Összehasonlítva a három ország, illetve Szerbia katonai erejét, a következő adatokhoz jutunk. Ami a létszámot illeti, a „hármak” együttesen és Szerbia hadserege nagyjából kiegyenlítik egymást. Mindkét oldalon 27-29 ezer fős a katonaság létszáma. A tartalékosok szempontjából Szerbia jobban áll, 50 ezer főt tud behívni, míg a három másik ország csak kevesebb, mint 30 ezer emberrel tudja bővíteni fegyverforgatóinak létszámát.

Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy Horvátország 17 év után visszaállította a sorozást.

E szerint minden 19 éves fiatal férfit két hónapos alapkiképzésre hívnak be. Évente négyezer tartalékos kiképzését tervezik.

A „hármak” és Szerbia harckocsiijainak és nehézfegyverzetének összehasonlításakor azt látjuk, hogy Belgrád e kategóriában sokkal jobban áll. Több mint 200 ilyen típusú eszközzel rendelkezik, főleg T-72-es orosz tankokból áll az arzenál. Horvátországnak 70–75 harckocsija van, ezek M-84-es tankok, amelyek a T-72-esek jugoszláv változatai, a harci járműveket Zágráb megörökölte. Albániának és Koszovónak egyáltalán nincs harckocsija.

A légierő tekintetében Szerbiának 30–40 orosz gyártmányú MÍG vadászbombázója van. Horvátország 12 darab francia Rafale, ugyancsak vadászbombázó gépet birtokol. A horvátok kisebb, de modernebb légi flottával rendelkeznek.

Albániának és Koszovónak nincs légiereje.

Ami a katonai költségvetést illeti, a horvátok, albánok és a koszovóiak együttesen évi kétmilliárd dollárból gazdálkodhatnak, ez valamivel több, mint amit a szerbek fegyverkezésre fordíthatnak. Nagyjából azt lehet mondani, hogy a „hármak” és Szerbia fegyveres erői kiegyenlítik egymást.

Tehát most ott tartunk, hogy a két fél farkasszemet néz egymással. Viszont a hármas szövetség némileg felborította a térség geostratégiai helyzetet. Szerbiának azzal kell szembenéznie, hogy két NATO tagállam – Horvátország és Albánia – és egy semleges ország együttes erejével kerülhet szembe, ha kiélesedik a balkáni helyzet. Ez Magyarország számára sem lehet közömbös, egy olyan helyzetben, amikor már több mint négy éve tart az ukrajnai háború, és az iráni válságnak a végét sem látjuk.

Kapcsolódó írásaink