Nem lő le „mindent is" a Patriot

Döbbenetes mennyiségű Patriot rakétát emésztett föl eddig az iráni konfliktus. A Perzsa-öböl környéki országok ugyan általában sikerrel szedik le az Irán által eregetett ballisztikus rémálmokat, de azért az sem állítható, hogy e védelmi eszköz „teljesen" hatásos lenne.

Ha a teljes képet vizsgáljuk, illik a gyökereknél kezdeni. Az amerikai gyártó, azaz a Raytheon évente durván tizenhárom-tizennégy rendszert képes elkészíteni - ami nagyjából a fele annak, amire (hogy hirtelen ne is ugorjunk a Közel-Keletre) Ukrajnának szüksége lenne. Kijev eddig már elég sok egységet kapott, amit az oroszok kisebb-nagyobb sikerrel, de rendre elpusztítanak. Azaz az adományozóknak megállás nélkül kellene pótolniuk a veszteségeket - de mivel az amerikai gyártókapacitás eleve szűkös, továbbá a jótékonykodóknak saját megcsappant eszközeiket is vissza kellene pótolni, ez egyre kevéssé fenntartható módszer, rendszer.

Egyetlen egy üteg - és itt valójában oly mindegy, hogy a Föld melyik konfliktuszónáját tekintjük - sem ér sokat, ha nincs hozzá kellő számú rakéta. Azt, hogy utóbbiakból mennyi születik tizenkét hónap alatt jó eséllyel csak kevesen ismerik, dám az árulkodó, hogy még el sem kezdődött az iráni konfliktus, de Ukrajna forrásai máris elapadtak. Friedrich Merz német kancellár február közepén arra buzdította a NATO tagállamokat, ajánlják föl Kijevnek a fölös készleteiket. Nos, a nagy lendület annyit ért, mint a papír, amire írták - lévén az ukránok kereken öt (öt) rakétát kaptak. Mármint egyedül a tervet kieszelő Berlintől - míg a többiek lapultak, mint avítt végtermék a fűben.

Most pedig, hogy Irán százas nagyságrendben eregeti a ballisztikus rakétákat - amit aztán ugye valamivel illene elkapni - végképp leáldozott a zenés, egymást ünnepélyesen és mosolyogva csókolgatós adakozások korszakának. Olyannyira, hogy már a katonai szaksajtó is azt pedzegeti, az Egyesült Államoknak dettó a távolabbi bázisairól kell előásnia e rakétákat azért, hogy a saját, közel-keleti objektumait legalább alapszinten tudja oltalmazni.

Nagy tételben merhetünk tehát fogadni arra, ha egyszer lezárul az Irán elleni offenzíva, akkor azok állnak majd a sor elején, akiknek a legjelentősebb az érdekérvényesítő képességük - s azok véletlenül sem Ukrajna vagy a gazdaságilag leszálló ágba került EU országok, hanem maga az USA és a kőgazdag olajmonarchiák lesznek.

Az meg szinte „amolyan mellékes apróság", hogy ennek a háborúnak „kiváló" eséllyel pont olyformán nem lesz zárása egy héten belül, mint ahogy a német katonák sem tértek haza 1914-ben a lehulló falevelekkel.

Ahogy az elején is írtuk, a Patriot nem mindenható. Persze a reklámújságok meséi türelmesek, bármit kibírnak, de a valóság csöppet rosszabb - ami ismét azt jelzi, hogy egy-egy cél elpusztításához (statisztikailag) durván 1,2-1,4 Patriotra van szükség, s ez biza ismét csak egy készletapasztó tényező. Ha pedig az orosz az ellenfél, akkor ott bizony könnyedén előfordulhat, hogy a védők által kilőtt öt rakétából egy hasznosul, a másik négy elmegy valahová a világba.

Ami aztán természetesen vagy egyben, vagy törmelékként valahol landol, s esetleg pont azokat öli/sebesíti meg, akik amúgy a „mieink".