Az első nő, aki végrehajtotta az első vakleszállást

Bessie Lee Pittman néven született a Florida állambeli, mára szellemvárossá lett Muscogee-ben. (Más forrás szerint DeFuniak Springsben.) Noha felnőve azt állította, árvaként került nevelőcsaládjához, valójában vér szerinti szüleivel élt. A héttagú család gyakran költözködött az apa, Ira Pittman malommesteri munkáihoz alkalmazkodva. Bessie kilencévesen otthagyta az iskolát, hogy teljes munkaidőben dolgozhasson egy szövödében. Nem sokkal később egy szépségszalonban helyezkedett el, majd rövid ideig nővérnek tanult. 1920-ban, tizennégy évesen férjhez ment Robert Cochranhez, akitől fia született. A gyermek 1925-ös halála után elvált, férje nevét azonban megtartotta. Jacqueline-ra változtatva keresztnevét, 1929-ben New York-ba költözött, ahol fodrász lett.

Ekkoriban találkozott Miamiban Floyd Bostwick Odlummal, az Atlas Corp. befektetési cég alapítójával és a hollywoodi RKO filmvállalat vezérigazgatójával, aki a világ 10 leggazdagabb embere közé tartozott. A férfi beleszeretett Cochranbe, felajánlotta, hogy segít neki egy kozmetikai vállalkozást elindítani.

Első repülőútjának élményét követően, 1932-ben Cochran órákat vett Long Islanden, és mindössze három hét alatt megtanult repülőt vezetni, majd két éven belül kereskedelmipilóta-jogosítványt is szerzett. Odlum, akihez 1936-ban ment hozzá, éles szemű marketingesként felesége kozmetikai termékeit Wings to Beautynak nevezte el, amit maga Cochran népszerűsített, gépével körberepülve az országot. (Évekkel később, hollywoodi kapcsolatait felhasználva, Odlum rávette Marilyn Monroe-t, hogy támogassa felesége rúzskollekcióját.)

Miután vállalkozása sikeresen beindult, a légiversenyzés kezdte érdekelni. Ő volt az első nő a Bendix Transcontinental Air Race történetében, aki bejutott a versenyre, amelyet 1938-ban nyert meg először. Tesztpilótaként 1941-ig számos sebességi rekordot állított fel. Amelia Earhart női pilótákat tömörítő nemzetközi szervezetének (Ninety-Nines) elnöke volt 1941 és 1943 között.

A II. világháború alatt katonai repülők irányításába kezdett, női pilóták bevetését szorgalmazva, ötlete azonban a hadsereg tisztikarának ellenállásába ütközött. Ezt követően Angliába repült, nem is akárhogy: első nőként egy bombázóval (és huszonöt női pilótával) átrepülte az Atlanti-óceánt 1941-ben. A briteknél női pilótákat képzett ki. Egy évvel később alapíthatta meg saját kiképző különítményét, immár Texasban. Emellett 1944-től a Liberty magazin tudósítójaként is dolgozott. A Women Airforce Service Pilots (WASP) igazgatásáért magasrangú kitüntetést (Distinguished Service Medal) kapott - egyedüli civil nőként a háború alatt - 1945-ben.

A világégés után tanácsadóként szolgált a légierőnél és a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalnál (NASA). 1960 és 1961 között anyagilag támogatta a Nők az Űrben Programot, amely orvosi vizsgálatokat kínált az űrhajózás iránt érdeklődő pilótáknak. Később azonban a küldetés ellen érvelt, valószínűleg azért, mert ő maga már nem repülhetett az űrbe. Bárhogy is, folytatta repülői pályáját, számos repülési rekordot megdöntve. 1953. május 18-án első nőként lépte át a hangsebességet vadászgépével. (1964-ben a kétszeres hangsebességet is átlépte.)

Több siker is fűződik a nevéhez: ő volt az első nő, aki repülőgéphordozóra szállt le, majd onnan fel, illetve ő volt az első nő, aki végrehajtotta (James Doolittle nyomán) az első vakleszállást. Ugyancsak ő volt az első nő, akit a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) az elnökévé választott 1958-ban. Továbbá első nőként őt iktattak be a Repülési Hírességek Csarnokába (Aviation Hall of Fame). Rekordjaiért megkapta a FAI aranyérmét.

A politikában is kipróbálta magát, Dwight D. Eisenhowernek segített megszervezni elnökjelölti kampánygyűléseit. 1956-ban indult a kongresszusi választásokon, és megnyerte a republikánus jelöltséget, demokrata ellenfelével szemben azonban alulmaradt.

1967-ben szívbetegséget diagnosztizáltak nála, ettől kezdve nem repülhetett. A továbbiakban ezredesi rangú tanácsadóként segítette a légierő és a NASA munkáját egészen 1970-es nyugdíjba vonulásáig.

Annak ellenére, hogy családját a nyilvánosság előtt megtagadta, az évek múlásával is kapcsolatban maradt velük, támogatta őket, sőt néhány testvére kaliforniai birtokukra költözött, miután másodszorra is férjhez ment.

A világszerte ismert pilóta és sikeres üzletasszony 1980. augusztus 9-én hunyt el a kaliforniai Indióban. 2004-ben a település közelében található reptér az ő nevét vette fel.