Alig egy nappal azután, hogy elhagyták Teheránt, pénteken visszatértek az iráni fővárosba a katari közvetítők. A diplomáciai küldöttség újabb látogatása annak ellenére jelzi a tárgyalások folytatását, hogy iráni sajtóértesülések szerint a teheráni vezetés elutasította a legutóbbi békejavaslat több fontos pontját. Washington és Teherán továbbra sem tud megegyezni abban, hogy melyik félnek kellene először engedményeket tennie.
A katari küldöttséget a miniszterelnök egyik vezető tanácsadója vezette. A diplomaták Abbász Aragcsi iráni külügyminiszterrel és az iráni tárgyalódelegáció tagjaival egyeztettek.
A látogatás idején Mohszen Hadzs Ali Akbari, Teherán pénteki imavezetője szkeptikusan nyilatkozott az Egyesült Államokkal való megállapodás esélyeiről. Arra figyelmeztetett, hogy a korábbi tapasztalatok alapján Washington tárgyalási ajánlatai komoly katonai fenyegetésekkel is együtt járhatnak.
Akbari emellett az iráni nukleáris doktrína felülvizsgálatára irányuló felhívásokat is hangsúlyozta. Szerinte az ilyen követelések nem csupán marginális véleményeket vagy érzelmi reakciókat tükröznek.
Teherán nem akar egyoldalú engedményeket tenni
Aragcsi csütörtökön megerősítette, hogy Irán továbbra is az iszlámábádi egyetértési memorandumot tekinti a további tárgyalások alapjának.
Az iráni külügyminiszter elutasította azt az elképzelést, hogy Teherán egyoldalú bizalomépítő lépésként nyissa újra a Hormuzi-szorost, még azelőtt, hogy ellenőrzötten feloldanák a tengeri korlátozásokat, illetve felszabadítanák a mintegy 24 milliárd dollárnyi befagyasztott iráni vagyont.
A tárgyalások egyik legfőbb akadálya továbbra is az, hogy egyik fél sem akar elsőként olyan lépést tenni, amelyet jelentős politikai vagy biztonsági kockázatnak tart.
J. D. Vance amerikai alelnök külön diplomáciai kezdeményezése sem hozott még nyilvános áttörést. Az iráni média beszámolt arról, hogy megérkezett Vance levele Mohsen Rezaei biztonsági vezetőhöz, a címzett azonban nem ismertette annak tartalmát. Az iráni tisztviselők mindössze annyit közöltek, hogy Teherán tárgyalási feltételei nem változtak – írta meg az Iranintl.
Egyre többen tartanak az újabb háborútól
Hesmatollah Falahatpisheh, az iráni parlament nemzetbiztonsági bizottságának korábbi elnöke különösen borúlátóan értékelte a közvetítési erőfeszítéseket.
„A közvetítők teheráni látogatásai annak a jelei, hogy a háború biztos, nem pedig annak, hogy a diplomácia feléled” – írta pénteken az X-en.
Falahatpisheh szerint már csak egy, az Egyesült Államok és Kína közötti regionális megállapodás akadályozhatja meg a negyedik háborút.
Az iráni sajtóban is egyre több szó esik a diplomáciai patthelyzet gazdasági következményeiről. A reformpárti Shargh című lap csütörtöki cikkében arra figyelmeztetett, hogy a regionális feszültségek fokozása és a támadások ünneplése súlyos hiba lehet, miközben az iráni gazdaság alapvető nyersanyagokból és más létfontosságú termékekből is hiányt szenved.
A konzervatív Khorasan újság óvatosabban értékelte a helyzetet, ugyanakkor támogatta Aragcsi álláspontját, amely szerint Iránnak nem szabad enyhítenie a feszültséget, mielőtt Washington feloldaná a hajózási korlátozásokat.
Az iráni véleményformálók között így két álláspont rajzolódik ki: egyesek szerint a konfliktus elhúzódása tovább rontaná a gazdaság helyzetét és növelné a háború veszélyét, mások viszont úgy vélik, hogy a katonai és gazdasági nyomás alatt tett engedmények gyengítenék Teherán tárgyalási pozícióját.
Hatnapos vita a nukleáris tárgyalások időzítéséről
A jelenlegi egyeztetések egyelőre inkább a tárgyalások újraindításának feltételeiről szólnak, nem pedig egy átfogó békemegállapodás kidolgozásáról.
Amerikai sajtóértesülések szerint Vance levele olyan tárgyalási folyamat elindítását célozta, amely már a kezdetektől foglalkozna Irán nukleáris programjával. Teherán ezzel szemben azt akarja, hogy a tengeri korlátozások enyhítése és a befagyasztott iráni pénzeszközök felszabadítása megelőzze az érdemi nukleáris egyeztetéseket.
A nézetkülönbséget egy javasolt, hétnapos menetrend is jól szemlélteti. Washington azt szeretné, ha a nukleáris tárgyalások már az első napon megkezdődnének, míg Irán csak a hetedik napon kezdené meg ezeket, miután a többi intézkedést végrehajtották.
A vita tehát nem pusztán az időzítésről szól: mindkét fél azt várja, hogy a másik előbb bizonyítsa elkötelezettségét, és vállalja az első jelentős politikai kockázatot.
A tét továbbra is nagy. Amerikai tisztviselők a november 3-i félidős választások után újabb katonai műveletek lehetőségére figyelmeztettek, Teherán pedig továbbra is elutasítja azokat a javaslatokat, amelyeket egyoldalú engedményként értelmez.
A katari közvetítők visszatérése azt mutatja, hogy a diplomáciai csatornák továbbra is működnek. Egyelőre azonban nem világos, sikerül-e olyan megállapodási sorrendet kialakítani, amelyet mind Washington, mind Teherán elfogadhatónak tart.
