Négyszeresére nőtt idén az illegális máktermesztés Afganisztánban az ENSZ friss jelentése szerint. Bár a tálib kormányzat az ópiumtilalmat tartja az egyik legnagyobb nemzetközi eredményének, a gazdasági kilátástalanság, az aszályok, és a legális haszonnövények beszakadó árai miatt a családok szó szerint éheznek. Egyre több afgán gazdának egyszerűen nem marad más választása, mint visszatérni ahhoz a növényhez, ami egykor a megélhetésüket biztosította.
Mohammad Dawood észak-afganisztáni otthonának falán még mindig szőnyegek lógnak, és a díszes tükrök még mindig megcsillannak a fényben – mindez a múlt emléke, azoké az éveké, amikor egyetlen jó mákszüret egy teljes évre biztosította a családja megélhetését. A 28 éves férfi azonban ma már gyapot és búza fölé görnyedve tölti a napjait olyan földeken, amelyek alig hoznak a konyhára.
„Régen minden jól ment. Most a gyerekeim alultápláltak” – nyilatkozta az északi Balkh tartományban található Baba Yusuf faluban lévő otthonában.
A múltban Afganisztán mákföldjein termett a világ ópiumtermelésének mintegy 80 százaléka, amely a morfium és a különféle illegális drogok – legfőképpen a heroin – előállításának alapanyaga.
Négy évvel ezelőtt a tálib hatalom olyan szigorú ópiumtilalmat vezetett be, hogy a mák szinte teljesen eltűnt az ország földjeiről. Mára azonban a legfelsőbb vezető rendeletének ereje kezd megkopni, miután falakba ütközött a valósággal: a legális mezőgazdasági növények már egyáltalán nem kifizetődőek, a gazdák pedig képtelenek etetni a családjukat.
Vannak, akik már vissza is tértek a máktermesztéshez. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) csütörtöki jelentése szerint a termesztés idén meredeken emelkedett. Ez a hirtelen jött fordulat akár az európai heroinpiacokat is átalakíthatja.
Sok gazdálkodónak egyszerűen „nincs más választása, mint visszatérni a máktermesztéshez” – mondta a Reutersnek Polleak Ok Serei, az UNODC afganisztáni képviselője. Dawood egyelőre kitart, és továbbra is betartja a tilalmat, ám a bevallása szerint vannak olyan napok, amikor a korábbi „mákos” bevételének negyvened részét keresi csak meg. De nem minden szomszédja ennyire szabálykövető: Balkh tartományban (amelyet tavaly még mákmentesnek nyilvánított az ENSZ) a hivatal szerint idén újraindult a termesztés, bár a folyamatos tálib razziák miatt ezt csak nagyon kevesen merik nyíltan beismerni.
Az ENSZ által kielemezett műholdképek alapján az idei évben Afganisztán-szerte több mint négyszeresére nőtt a máktermés az előző évhez képest, a becslések szerint elérve a 43 300 hektárt. A gazdák most gabonaföldek közepén vagy vastag sárfalak mögött rejtik el a vetést a hatóságok elől. (Ugyanakkor a termesztés volumene még mindig csak a negyede a 2021-ben, a tálib tilalom előtti évben beültetett 177 ezer hektárnak).
Az afganisztáni ópiumeladások becslések szerint idén mintegy 525 millió dollárt generáltak. Az UNODC szerint ez a legmagasabb érték 2018 óta (eltekintve a 2022-es csúcsévtől, amikor maga a tálib betiltás lőtte az egekbe az árakat). A tálibok ugyanakkor határozottan elutasították a jelentés megállapításait. Állításuk szerint a tényleges termesztés az ENSZ becslésének nagyjából a fele lehet csupán, és a mák kiirtására irányuló erőfeszítések töretlenül folytatódnak. Az ügyben a tálibok által vezetett belügyminisztérium nem reagált az újságírói kérdésekre.
Csökkenő jövedelmek, éhező gyermekek
A segélyszervezetek szerint az ország agráriumára hatalmas gazdasági nyomás nehezedik. Ennek áldozatai pedig egyre gyakrabban a gyermekek. Az ENSZ ügynökségei ebben a hónapban arra figyelmeztettek, hogy Afganisztán 34 tartománya közül idén 10-ben kritikus szintre emelkedett a gyermekek alultápláltsága, és ez a szám a következő években csak tovább nőhet. Bár a termés idén jobb volt, a brutális költségek és az alacsony felvásárlási árak padlóra küldték a szegényebb gazdálkodókat, jelentősen korlátozva a családok élelmiszerhez való hozzáférését.
A diplomaták rámutatnak, hogy a helyzet romlásában komoly szerepet játszott a külföldi segélyek csökkentése és a tálibok nemzetközi elszigetelődése (amelyet részben a nők jogainak sárba tiprása váltott ki). A balkhi Alam Khil egészségügyi központban azonban az orvosok és a betegek egybehangzóan a drasztikusan lezuhant mezőgazdasági jövedelmeket okolják az egyre szaporodó, súlyosan alultáplált esetekért.
A klinika várójában ült Tahira is, akinek férje gyapottermesztéssel próbálja fenntartani a családot. A nő négy gyermekének egyikével, a héthónapos, láztól és hasmenéstől szenvedő Benjaminnal érkezett. „Az orvosok szerint a kisfiam alultáplált” – mondta, hozzátéve, hogy a család alig tud megélni. „Régen jó életünk volt.”
A klinikát végtelen gyapotföldek veszik körül, ahol az ágakon még mindig fehér tincsek várják a betakarítást. Szalima Mohammadi (Salima Mohammadi), az intézmény táplálkozási ápolója elmondta: amióta a mák eltűnt a helyi földekről, rengeteg családnak okozott nehézséget egy olyan alternatív haszonnövényt találni, amelyből fent tudnák tartani magukat. „Az embereknek van termőföldjük, de a mezőgazdasági hozamok évről évre csökkennek” – tette hozzá.
A globális heroinpiac feszültségei
Ami az afgán földeken történik, annak hatásai messze túlmutatnak az ország határain. Az elemzők szerint a máktermesztés esetleges teljes visszatérése pusztító következményekkel járna a globális kábítószerpiacokra nézve.
„Ha a megnövekedett termést összevetjük az országon belül aktívan működő csempészhálózatokkal és azzal a rugalmas infrastruktúrával, amellyel az opiátokat kijuttatják Afganisztánból, akkor egy nagyon komor jövőképet kapunk” – fogalmazott Paddy Ginn, a genfi székhelyű „Globális Kezdeményezés a Transznacionális Szervezett Bűnözés Ellen” (Global Initiative Against Transnational Organized Crime) nevű szervezet elemzője.
A tilalom bevezetése előtt az ország mákföldjein termesztett növény egészségügyi kríziseket robbantott ki világszerte, korrupciót szült az Európába vezető (heroinként érkező) csempészútvonalak mentén, és folyamatos, halálos összecsapásokhoz vezetett a kábítószer-ellenes erők és a maffia között.
2022 után a tilalom előtti, felhalmozott készletek még képesek voltak tompítani a globális hiányt és az áremelkedéseket Európában, így az afgán gazdáknak nem volt közvetlen okuk nyíltan dacolni a tálib tiltással. Az UNODC azonban most arra figyelmeztet, hogy ezek a rejtett tartalékok kimerülőben lehetnek, ami óriási keresletet és még erősebb ösztönzést teremt az újbóli vetés iránt.
Aszályok, túlkínálat és elapadt vizek
A tálib vezetés a máktilalmat eddig az egyik legjelentősebb eredményeként kommunikálta, és rendszeresen hivatkozott rá a nemzetközi elismerésre és legitimitásra irányuló diplomáciai erőfeszítései során. Mára azonban maguk a tálib tisztviselők is kénytelenek voltak nyilvánosan elismerni a nehézségeket. Amir Khan Muttaqi (Amír Hán Muttaki) külügyminiszter egy múlt havi találkozón kijelentette, hogy „a gazdák alternatív megélhetésének támogatása kulcsfontosságú a kampány folytatásának és megerősítésének biztosításához”.
Az ENSZ (UNODC) részéről Ok Serei ugyanakkor rávilágított: jelenleg sem a tálib kormány, sem a nemzetközi közösség részéről „nem érkezett elég támogatás az alternatív megélhetés kiépítéséhez”.
Bár a tálibok első, 2000-es ópiumtilalma körülbelül egy évvel később, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő amerikai invázióval összeomlott, a jelenlegi tiltás sokkal tartósabbnak bizonyult. Ugyanakkor az engedelmességet váró állam a gazdákat most sokkal mostohább körülmények között hagyta magára, mint egy generációval ezelőtt. Az ismétlődő, kíméletlen aszályok miatt a folyók és a csatornák vize drasztikusan lecsökkent. Gul Nazar, egy 56 éves helyi földbirtokos elmondta, hogy a tartós vízhiány miatt a Baba Yusuf körüli földeken nagyrészt teljesen elfogyott az édesvíz. Emiatt a megmaradt kútvíz annyira sós lett, hogy már károsítja a termést.
Ezzel párhuzamosan a legális alternatívák piaca is összeomlott. A helyi gazdák szerint a búza eladási ára ma már alig fedezi a termesztés költségeit. A gyapot ára pedig körülbelül a kétharmadával zuhant be a hirtelen kialakult országos túlkínálat miatt – amit Gul Nazar részben a tavaly év végi pakisztáni határzárnak tulajdonít, amely elvágta őket az egyik legfontosabb felvásárlójuktól.
Bár a nemzetközi segélyszervezetek folyamatosan próbálják népszerűsíteni a magasabb értékű haszonnövényeket (például a gyümölcsösöket vagy a dióféléket), ezeknek a telepítése és termőre fordulása éveket vesz igénybe, ráadásul megbízható öntözővízre és nyitott, stabil exportútvonalakra van hozzájuk szükség.
Egy tavalyi UNODC-felmérés kimutatta, hogy Balkhban és két szomszédos tartományban a háztartások több mint négyötöde a mákból származó kieső jövedelmének csak egy töredékét tudta pótolni, vagy egyáltalán nem is talált alternatívát.
Gul Nazar fogadkozott, hogy soha többé nem fog mákot termeszteni, ha a családja életkörülményei valahogyan javulnak. Hozzátette azonban, hogy ha a helyzetük tovább romlik, már nem tehet ilyen ígéretet. „Amikor valaki megéhezik” – mondta halkan – „az bármit megtesz” – írta a Reuters.
