Irán egy olyan globális lefedettségű, titkos ügynökségi hálózatot működtet, amely az elmúlt másfél évben legkevesebb 2 milliárd dollár értékben importált katonai hardvereket, robbanóanyagokat és nehéz tehergépkocsikat. A rendszer sikeresen kerüli meg mind az amerikai tengeri blokádot, mind a nyugati szankciókat, rávilágítva arra, hogyan képes az Iszlám Köztársaság folyamatosan újratölteni a harcokban apadó rakéta- és drónarzenálját.
Irán egy több mint ötezer, a Védelmi Minisztériumhoz köthető titkos ügynökségből álló hálózatot épített ki. Ez a félelmetes katonai és pénzügyi gépezet – amelynek nyomai egészen 2016-ig vezethetők vissza a szállítási dokumentumokban – olyan fedőcégeket és tranzakciókat foglal magába, amelyek egy része közvetlenül az Iszlám Forradalmi Gárdához (IRGC) és az iráni elit által irányított, úgynevezett „bonyad” üzleti konglomerátumokhoz kötődik.
A feltárt adatok magyarázatot adnak az idei fegyveres konfliktusok egyik legnagyobb rejtélyére: hogyan képes az IRGC folyamatosan újratölteni a rakéta- és drónkészleteit, miközben azokat ezres nagyságrendben használja el a harcokban.
A 2025 januárja és 2026 júniusa közötti 18 hónapban – amelybe már beletartozik az idei háború négy hónapja is – a hálózat egyik kulcsszereplője, a „MOD 346428” kódjelű ügynökség hatalmas mennyiségben importált rakétahajtóanyagot, robbanóanyagokat és olyan fegyveralkatrészeket, amelyek elengedhetetlenek a drónok és rakéták gyártásához. A beszerzések között szerepelnek olyan nehéz tehergépkocsik is, amelyeket az iráni erők mobil rakétavetőként használnak. Az alkatrészek és járművek szárazföldön, tengeren és légi úton is érkeztek az országba – az importadatok szerint jelentős részük Kínából, Oroszországból, de még az Európai Unióból, azon belül is Németországból és Olaszországból származik.
A Védelmi Minisztérium hálózatának mostani vizsgálata több ezer iráni banki és kormányzati nyilvántartáson, vállalati beadványon, valamint importadaton alapul.
Szellemügynökségek
Ezek a titkos ügynökségek papíron mind ugyanazon a teheráni címen vannak bejegyezve, mint az iráni Védelmi és Fegyveres Erők Logisztikai Minisztériuma (MODAFL). A cégadatokban az alapítás dátumaként egységesen 1979. február 11-ét (Khomeini ajatollah hatalomátvételének napját) tüntetik fel, bár a valóságban a legtöbbjüket 2013-ban hozták létre. Ekkor Irán gazdasága már súlyos szankciók alatt roskadozott, ami a nyersolajexport bedőléséhez és a nemzeti valuta elértéktelenedéséhez vezetett.
Ezt az árnyékhálózatot először a kockázati elemzéssel foglalkozó izraeli-amerikai 240 Analytics azonosította, amely a vizsgálat során együttműködött oknyomozó újságírókkal. Az ügynökségek alkotják Irán katonai beszerzési és szankciókijátszó gépezetének gerincét. A rendszert fegyveres őrök és külföldi fedőcégek működtetik (őket hívják informálisan „vagyonkezelőknek”), akik az illegális olajértékesítésből származó bevételeket a globális pénzügyi rendszert megkerülve forgatják vissza katonai eszközök beszerzésébe.
Bár az iráni hadsereget évtizedek óta sújtják amerikai és nemzetközi szankciók, a vizsgált dokumentumokban szereplő „számozott” ügynökségek egyikét sem tették eddig nyugati kormányok hivatalos tiltólistára.
„Ami itt kirajzolódik, az a rezsim katonai mentőöve, mind a mostani konfliktusban, mind pedig az azt megelőző években” – mutatott rá Miad Maleki, az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának korábbi magas rangú tisztviselője (aki korábban maga is részt vett az Irán elleni amerikai szankciós program kidolgozásában). „Ez gyakorlatilag az iráni hadsereg kereskedelmi szárnyának teljes ökoszisztémája.”
Kettős felhasználás, vámmentes import
A hálózat biztosítja az iráni hadiipar számára a drón- és rakétagyártáshoz szükséges nyersanyagok oroszlánrészét. Ezek az eszközök tették lehetővé az Iszlám Köztársaság számára, hogy precíziós csapásokat mérjen a Perzsa-öböl menti energiainfrastruktúrákra, tompítva ezzel a térségbeli amerikai katonai jelenlét hatásait.
A Pénzügyminisztérium (Külföldi Vagyon Ellenőrzési Hivatala, az OFAC) egy szóvivője a hálózat működésére reagálva csupán annyit közölt, hogy az Egyesült Államok „elvágta a rezsim gazdasági mentőöveit”, és bár Irán kétségbeesetten próbálja megkerülni a szankciókat és hozzáférni a devizához, az amerikai hatóságok „mindig tíz lépéssel előrébb járnak”.
A szállítási dokumentumok, a közösségi médiás felvételek és mintegy 19 ezer importnyilvántartás elemzése alapján kiderült: a fegyverkezéshez köthető áruk szinte kivétel nélkül vámmentesen, de kifejezetten „katonai felszerelésként” megjelölve érkeztek Iránba. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a behozott anyagok – ideértve a robbanóanyagokat és a vegyi prekurzorokat is – jelentős része „kettős felhasználásúnak” minősül, ami azt jelenti, hogy papíron polgári célokat is szolgálhatnak, megkönnyítve ezzel a szankciók kijátszását.
A szállításokat a hagyományos pénzügyi rendszeren kívül bonyolítják. A vizsgált importadatok szerint a tranzakciók 97 százalékát „devizaátutalás nélkül” végezték. Ehelyett az iráni diaszpórában élő, megbízható közvetítők külföldi bankokban tartott készpénzzel egyenlítik ki a számlákat, majd megszervezik a hazaszállítást.
Rakéta-üzemanyag, elektronika és orosz detonátorok
Az importadatok szerint az idei év első felében a szállítmányok többek között 1,9 millió dollár értékben tartalmaztak detonátorokat, továbbá több tonnányi robbanóanyagot, repülőgép-hajtómű alkatrészeket, rakéta-üzemanyaghoz szükséges alapanyagokat és nagy teherbírású hordozójárműveket. Fegyverzeti szakértők megerősítették, hogy ezek mindegyike kulcsfontosságú a ballisztikus rakéták, valamint a drónok – köztük a hírhedt Shahed (Sáhed) sorozat – gyártásához és bevetéséhez.
Egy különösen beszédes szállítmány 2026 júniusában érkezett Iránba: egy 1,9 millió dollár értékű orosz detonátorszállítmány. Ez volt az utolsó abból az öt hasonló, orosz forrásból származó tételből, amely 2025 eleje óta összesen 7,6 millió dollár értékben juttatott gyutacsokat (melyek rakéták és drónok robbanófejeiben használhatók) a perzsa államba. Ugyancsak 2026 februárjában egy hajó 93 tonna megmunkálatlan kínai titánnal kötött ki Bandar-Abbász kikötőjében (a nagy szilárdságú fémet előszeretettel használják rakétatestek és hajtóműburkolatok készítéséhez).
Az orosz védelmi minisztérium, a CENTCOM, valamint az amerikai Fehér Ház nem kommentálta az adatokat, míg a pekingi külügyminisztérium közölte: „nincs tudomásuk” az említett szállításokról, és határozottan visszautasítják, hogy Kínát rosszindulatúan a regionális fegyveres konfliktusokhoz kössék. (Donald Trump korábban szintén nyilvánosan kétségbe vonta, hogy Kína és Oroszország érdemben támogatná Iránt).
Autók a fronton: az Iveco és a Toyota magyarázkodik
A rakétákhoz és drónokhoz nemcsak robbanóanyag és alkatrész, de indítóállvány is kell. Az adatok tanúsága szerint a MOD 346428 nevű iráni ügynökség 2025 januárja és 2026 júniusa között összesen 435 darab Iveco teherautót importált (bár 2022-ben már történtek olasz beszerzések is egy dubaji közvetítőn, a Deilami Tradingen keresztül). Az iráni hadsereg ezeket a járműveket gyakran álcázott, mobil rakétaindítóként használja. Egy márciusi amerikai légicsapás során készült felvételen is feltehetően egy ilyen, rakétavetővé alakított Iveco teherautó megsemmisítése látható.
Az Olaszországban székelő Iveco-csoport reagálásában hangsúlyozta, hogy szerződéses biztosítékaik vannak a tiltott célállomásokra történő export ellen, ám „nincs befolyásuk a velük közvetlen szerződéses viszonyban nem álló harmadik felek által szállított vagy újraexportált termékekre”. A cég közlése szerint az újonnan azonosított teherautóikat eredetileg közép-ázsiai piacokra szánták, iráni felbukkanásuk a gyártó hatáskörén kívül esik.
Hasonló utat jártak be azok a Toyota Hilux, Land Cruiser és Tundra modellek (utóbbiakat jellemzően drónok szállítására használja az IRGC), amelyekből Irán az elmúlt években ezerszámra importált. A japán gyártó közölte: semmilyen üzleti tevékenységet nem folytat Iránban, és a szóban forgó vásárlásokban nem vettek részt.
Véres hatalom
Irán gazdaságának jelentős részét kvázi-kormányzati alapítványok (bonyadok) uralják, amelyeket közvetlenül a teheráni vezetés elitje irányít. Az 1979-es forradalom után elkobzott vagyonokból létrehozott alapítványok kritikus szerepet játszanak a rendszer fenntartásában és az ellenzék elnyomásában.
Ennek egyik legkirívóbb példája a Bonyad Mostazafan alapítványhoz (amelyet közvetlenül a legfelsőbb vezető irányít) tartozó egyik vegyipari szállítmány esete. Az importadatok szerint a MOD 346428 ügynökség 886 tonna, Kínából származó, szilárd rakéta-üzemanyag előállításához használt vegyi anyagot (nátrium-klorátot és perklorátot) importált Bandar-Abbász kikötőjébe. Három nappal az utolsó tétel érkezése után a kikötőben hatalmas, legalább 70 halálos áldozatot és 1200 sebesültet követelő robbanás történt. A balesetet a helyi jelentések szerint az ott tárolt (hivatalos okmányok és címkék nélkül érkezett) nátrium-perklorát berobbanása okozta. Az alapítványt vezető Hoszein Dehgán (volt védelmi miniszter és magas rangú IRGC-parancsnok) nem kommentálta a történteket.
Egy másik, a hálózatot jól példázó szervezet a „Szent Védelmi Értékek Közzétételéért Alapítvány”, amelynek feladata papíron az állami propaganda fenntartása. Az alapítvány vezetői között azonban ott van Haszan Sávárpúr dandártábornok (Hasszán Sahvarpur), a huzesztáni (Khuzesztán) elit csapatok parancsnoka. Az amerikai szankciós listákon is szereplő tiszt egységei a beszámolók szerint 2019-ben legalább száz civilt öltek meg egy tüntetés során (az Egyesült Államok jelentése szerint a menekülőket páncélosokkal zárták körbe és géppuskázták le, amit szemtanúk is megerősítettek). Kiszivárgott dokumentumok bizonyítják, hogy Sávárpúr 2021-ben közvetlenül egy Védelmi Minisztériumi ügynökség (MOD 424000) számlájára kérte több mint egymillió dollárnyi közpénz átutalását egy új katonai központ építésére.
Sávárpúr csapatai az idei év elején ismét brutálisan vertek le egy huzesztáni lázadást; jogvédők szerint legalább 46 ember életét vesztette, amikor a gárda tüzet nyitott a tüntetőkre. Egy ezt követő állami katonai parádén Sávárpúr egységei épp azokon a fehér Toyota Tundrákon vonultak fel, amelyeket a titkos ügynökségi hálózaton keresztül szereztek be a nyugati szankciók ellenére – írta a Reuters.
