A szavazatok közel 86 százalékos feldolgozottságánál az izraeli választásokon Benjamin Netanjahu jobboldali, szélsőjobboldali és ultraortodox pártokból álló blokkja 53 mandátummal vezet a Gadi Eisenkot fémjelezte ellenzék 48 helyével szemben. Netanjahu szűk parlamenti többségének elvesztése ellenére is ügyvivőként maradhat hivatalban, miközben ellenfeleinek minimális az esélye egy stabil kormányzóképes koalíció létrehozására.
Izrael három fő műsorszolgáltatójának szerda reggeli beszámolója szerint – a szavazatok közel 86 százalékának megszámlálása után – Benjamin Netanjahu miniszterelnök jobboldali, szélsőjobboldali és ultraortodox pártokat tömörítő blokkja 53 parlamenti helyre számíthat, amivel jelentősen megelőzi fő riválisa, Gadi Eisenkot 48 mandátumot szerző ellenzéki blokkját.
A szenvedélyes kampány és a kiemelkedően magas részvételi arány nyomán az arab származású izraelieket képviselő pártok példátlan eredményt értek el: várhatóan 19 mandátumot szereznek a törvényhozásban.
Bár az eredmények a szavazatszámlálás végéig még módosulhatnak, Eisenkot győzelme egyre elérhetetlenebbnek tűnik. A Netanjahu-ellenes, a balközéptől egészen a szélsőjobbig ívelő ellenzéki blokk ugyanis alulteljesítette a szoros versenyt jósló előzetes közvélemény-kutatásokat.
Noha Netanjahu elvesztette blokkjának szűk többségét a 120 fős Knesszetben, politikai ellenfeleinek is csak akkor maradna esélyük a kormányalakításra és a miniszterelnök megbuktatására, ha egy valószínűtlen, széles körű megállapodást kötnének az arab pártokkal. Egy ilyen lépést azonban számos zsidó politikai vezető mereven elutasít.
Ha a patthelyzet fennmarad, Netanjahu a hosszúra nyúló koalíciós tárgyalások alatt, vagy akár egy jövő évi, újabb választásokig is ügyvivő miniszterelnökként maradhat hivatalban.
Hajnali 3 óra körül, a Likud párt jeruzsálemi választási központjában Netanjahu egy „erős, jobboldali nemzeti kormány” megalakítását sürgette a támogatói előtt.
Beszédében hangsúlyozta Izrael katonai sikereit, és felvetette egy megújult, az Egyesült Államokkal – és szövetségesével, Donald Trump amerikai elnökkel – közös katonai fellépés lehetőségét Irán ellen.
„Izrael partnere, Trump elnök oldalán egyedülálló történelmi lehetőség előtt áll, hogy egyszer s mindenkorra megszüntesse az Irán jelentette egzisztenciális fenyegetést. Hátsó szándékok nem téríthetnek el minket ettől a szent küldetéstől” – jelentette ki az izraeli miniszterelnök.
Trump, aki a kampány során arra kérte az izraeli szavazókat, hogy tartsák hatalmon Netanjahut annak érdekében, hogy a két vezető „befejezhesse a munkát” Iránnal kapcsolatban, szerda kora reggel egy texasi kampányállomáson úgy értékelte az eredményeket: Netanjahu „nagyon jól” teljesített az ő támogatásának köszönhetően, ami „sokat segített neki”.
„Lehet, hogy nyer, de az is lehet, hogy döntetlen lesz. A döntetlent ebben a helyzetben valahogy szintén győzelemnek tekintik, mert ez egy óriási sakkjátszma” – fogalmazott az amerikai elnök.
A parlamenti többség nélküli, bizonytalan ideiglenes kormány kilátása azonnal rányomta bélyegét az izraeli pénzügyi piacokra. A sékel mintegy 1,6 százalékkal gyengült, és 3,10-es szintre esett az amerikai dollárral szemben, miközben a tel-avivi tőzsde főbb részvényindexei több mint 3 százalékot zuhantak.
Eisenkot a biztonsági vezetőkhöz szólt
Gadi Eisenkot elismerte, hogy Netanjahu továbbra is ügyvivőként vezeti az országot, de hangsúlyozta: a miniszterelnök elvesztette a közvélemény támogatását, ezért felszólította, hogy vonuljon vissza a politikától. Eisenkot egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy Netanjahu megpróbálhatja politikai célokra felhasználni a biztonsági intézkedéseket és a fegyveres erőket.
„Felszólítom a biztonsági szervek és a közszolgálat vezetőit: Netanjahu egy megbízott, de felhatalmazás és a nép bizalma nélküli ügyvivő miniszterelnök” – mondta Eisenkot. „Ne feledjétek, hogy kizárólag az államot és Izrael polgárainak érdekeit szolgáljátok. Álljatok szilárdan minden olyan kísérlettel szemben, amely megkérdőjelezi a függetlenségeteket! Netanjahu, meg ne merészelje Izrael biztonságát a saját politikai szükségleteire használni!” – tette hozzá.
Ez volt az első választás Izraelben azóta, hogy a Hamász fegyveresei egy terrortámadás során 1200 embert meggyilkoltak és 251 túszt elraboltak. Az események alapjaiban rendítették meg az ország biztonságérzetét, és többfrontos konfliktusba – Gázában, Libanonban és Iránnal szemben – sodorták Izraelt.
A gázai háború, amely a palesztin terület földig rombolásával és – a palesztin jelentések szerint – 74 ezer palesztin halálával járt, egyre inkább elszigetelte Izraelt a nemzetközi porondon. A globális közvélemény, beleértve a legközelebbi szövetségest, az Egyesült Államokat is, döntően a jelenlegi katonai fellépés ellen fordult.
Netanjahut a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűncselekmények gyanújával körözi – amit a miniszterelnök abszurdnak nevez –, miközben belföldön korrupciós vádakkal is szembe kell néznie, amelyeket egy ellene irányuló összeesküvésként utasít el.
Döntő eltolódás az izraeli politikában
A tény, hogy a legtöbb izraeli zsidó továbbra is támogatja Netanjahut, egyértelműen jelzi azt a mélyreható politikai fordulatot, amely az ő – a korszakot domináló – vezetése alatt ment végbe Izraelben.
A kompromisszumot nem ismerő zsidó nacionalizmus, a megszállt palesztin területeken lévő telepek támogatása és a külföldi kritikák nyílt elutasítása mára szilárdan beágyazódott az izraeli politikai fősodorba. Ezzel szemben a balközép – amely Izrael történelmének első évtizedeit dominálta, és egykor tárgyalásokat kezdeményezett a palesztin területektől való elszakadásról – mára marginális tényezővé zsugorodott.
Napjainkban szinte az összes zsidó párt osztja Netanjahu álláspontját, és elutasítja egy független palesztin állam létrehozásának gondolatát. Ez radikális eltérés az 1990-es évektől, amikor ez az elképzelés képezte a nemzetközileg támogatott béketárgyalások alapját, éppen akkor, amikor Netanjahu Izrael történetének legfiatalabb miniszterelnökeként először hatalomra került.
Rövid politikai háttérbe szorulás után 2009-ben tért vissza a hatalomba, és azóta – egy 18 hónapos periódust leszámítva, amikor egy ingatag ellenzéki koalíciónak két év és négy eredménytelen választás után sikerült rövid időre megbuktatnia – folyamatosan meghatározza az ország irányítását.
Fordulópont a részvételi arányban
Netanjahu támogatói és ellenzői egyaránt sorsdöntő fordulópontként értékelték a keddi választást, amit a 77,7 százalékos, több mint két évtizede nem látott részvételi arány is igazol.
Különösen magas volt a hajlandóság a palesztin származású izraeliek körében. Ők adják a lakosság több mint egyötödét, képviselőiket azonban történelmileg mindig kizárták a kormányzati munkából. Sokan azért mentek el szavazni, mert Netanjahu kabinetjének retorikáját nyílt rasszizmusként értékelik – rámutatva arra is, hogy az egyik koalíciós pártvezetőt korábban elítélték az arabok elleni faji uszításért.
A több arab pártot tömörítő Közös Lista (Egyesült Lista) központjában fütyülés és vastaps fogadta a közvélemény-kutatások eredményeit. „Elutasítjuk a megszállást és a rasszizmust, és maradunk a szülőföldünkön” – nyilatkozta Faten Gattas, a szövetség egyik jelöltje.
A Netanjahut legutóbb megbuktató „változás kormánya” egyetlen kisebb arab párt támogatására támaszkodott. Eisenkot jelenlegi gyengébb eredménye azonban azt jelenti, hogy az ellenzéknek immár a teljes Közös Lista támogatására lenne szüksége a többséghez – egy olyan politikai erőére, amely a zsidó pártvezetők számára az állam megalapítása óta vörös posztónak számít – olvasható a Reutersen.
