Az iráni válasz nem fog kimerülni egy diplomáciai üzenetben, vagy valamilyen hasonló lépésben. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Irán, az orosz-ukrán háborúban 2023 óta aktívan segíti Oroszországot, többek között dróntechnológia és tüzérségi lőszerek átadásával - mondta a Magyar Hírlapnak Somkuti Bálint, biztonságpolitikai szakértő.
- Donald Trump-nak mennyire van érdekeltsége az iráni háború fenntartásában, gazdasági és befektetői szempontból?
- Meglepő, hogy egyre többen és egyre nyilvánosabban beszélnek arról, hogy az amerikai elnökhöz köthető üzleti körök, ideértve a saját fiait is és valaki a Fehér Házból is rendszeresen belsős információkkal rendelkezve kereskedik az amerikai tőzsdéken. Ez több alkalommal, többé-kevésbé bizonyíthatóvá vált, és hát aki felhasználta ezt az információt, de nem volt benne a belső körben, az egy amerikai különleges műveleti katona, egy őrmester volt, aki a Maduro elleni támadás részleteire fogadott, és amikor nagy összeget nyert vele, akkor azonnal elbocsátásra, illetve eljárás alá is került. Úgyhogy nehéz közvetlen bizonyítékot találni arra, hogy az amerikai elnök, vagy a legbelsőbb körei visszaélnek a belsős információkkal, de például Trump több fia is igen komoly befektetéseket eszközölt a dróngyártó és egyéb hadipari cégekbe, úgyhogy vélelmezhető, hogy közvetlen érdekeltsége is van ezen a területen.
- A húszik támadást indítottak több hajó ellen is a Vörös-tengeren, kiszélesedhet így a front, új háború nyílhat?
- Igen, ez azért egy kitűnő kérdés, mert nehéz meghatározni, hogy mi motiválhatta Szaúd-Arábiát arra, hogy a hodeidahi repülőtéren megpróbálja megsemmisíteni a húsziknak azt a tárgyaló küldöttségét, amely a hírek szerint Iránból érkezett. Ezután a támadás után válaszoltak a húszik rakétatámadással egy szaúdi repülőtérre, amelyet több szaúdi támadás követett, amelyre válaszul érkeztek meg azok a húszi rakétacsapások, amelyek között például a dzsizani kőolaj finomító a hírek szerint több napon keresztül lángolt. Úgyhogy az erre meghirdetett blokád Szaúd-Arábia ellen részben hajózhatatlanná tette a Vörös-tengert, illetve a Szuezi-csatornát, de itt elsősorban a húszik bejelentése szerint csak a Szaúd-Arábiába irányuló hajóforgalmat támadják, de abban a pillanatban, hogyha a háborúban résztvevők köre kiterjed, akár az Egyesült Államokra, akár Izraelre, akár Nagy-Britanniára – a korábbiakhoz hasonlóan –, akár a teljes hajóforgalom is megbénulhat ezen a rendkívül fontos hajózási útvonalon. Úgyhogy egyre nehezebb azt mondani, hogy bármelyik forgatókönyv megvalósulásának 50%-nál nagyobb esélye lenne, de az bizonyosan kijelenthető, hogy az összes olyan feltétel adott, hogy a konfliktus szépen elcsendesedjen és visszajöjjön a korábbi feszült rend, illetve megvan annak a lehetősége is, hogy szinte azonnal egy teljeskörű háborúba csapjon át az egész, a Hormuzi-szoros után lezárva a Vörös-tengert, illetve a Szuezi-csatornát is, amely további komoly problémákat jelentetne a világgazdaságban.
- Amennyiben történne egy megállapodás Amerika és Irán között, és az kiterjedne a Hormuzi-szorosra is, akkor ott mennyire várható, hogy visszaáll az eredeti rend és hajózási forgalom?
- Kezdjük azzal, hogy Irán egy ENSZ alapokmány szerinti agresszió áldozatává vált. Az előző körülmények, hogy az elmúlt 47 év hogy alakul, hogy Pete Hegseth, amerikai hadügyminiszternek igaza van-e abban, hogy Irán kezdte az egészet, amikor 47 évvel ezelőtt elfoglalta az amerikai nagykövetséget Teheránban vagy sem. Ez ebből a szempontból mellékes pont, úgy ahogy Ukrajna esetében is. Innentől kezdve az Egyesült Államoknak, illetve a szövetségesének kárterítési kötelezettsége van Irán irányában. Ugye nyilván ennek a mértékéről viták szoktak folyni. Ez egyértelmű, hogy a világ legnagyobb katonai hatalma nem fog kárterítést fizetni. Tehát hiába van benne az ENSZ tengerjogi megállapodásában, hogy az ilyen kiemelt szorosokra nem vonatkoznak a különböző felségvizekre vonatkozó előírások, hiszen a nemzetközi hajózást tennék ezzel lehetővé, többek között egyébként az Egyesült Államok sem írta alá ezt a papírt, egyébként Irán igen. Ez egy visszatérő kérdés, hogy most jogilag hogy áll a történet. Viszont az tény, hogy az iráni károkat valahol valakinek meg kell fizetnie, hogy ezt majd az Egyesült Államok, Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok, illetve Kuvait fogja megtenni, vagy a szoroson áthajózó hajók, az egy nyitott kérdés, de inkább arra hajlok, hogy az áthajózási díjak fogják ezt az összeget fedezni Iránnak, ami egyébként évek múlva már plusz bevételt is hozhat a számára. Most ez az amerikai érdekekkel messze menően ellentétes, viszont katonailag az Egyesült Államok szemlátomást nem tud mit csinálni ellene. Hosszabb távon én felkészülnék arra, hogyha átfogó megállapodás születik az Egyesült Államok és Irán részéről, és az Egyesült Államok elkezdi kivonni a térségből azokat az erőket, amelyeket Irán megtámadására vezényelt oda, abban a pillanatban elmondhatjuk, hogy egy tartós megállapodás született. Irán erői nyilvánvalóan egyrészt rejtve vannak, másrészt pedig sokkal kisebb méretűek és sokkal kevésbé látványosak, mint az amerikai. Ha a támadások és ellenségeskedések hosszabb ideje szünetelnek, akkor azt mondhatjuk, hogy tartós megállapodás született, és ebben az esetben a hajóforgalom is visszaállhat a korábbi szintre, de ez mindenképpen hosszú hónapok kérdése.
- A Kaszpi-tengeren, nem olyan régen Ukrajna megtámadott egy iráni hajót. Ezzel kialakulhat egy újabb front, és amennyiben igen, Ukrajna képes lenne egyszerre két frontot fenntartani vagy pedig képesek lesznek diplomáciai szinten megegyezni?
- Kezdjük azzal, hogy az iráni válasz, az ukrán támadásra az volt, hogy minden egyes tettnek következményi vannak és ez alól Ukrajna sem mentesülhet. Úgyhogy valószínűleg az iráni válasz nem fog kimerülni egy diplomáciai jegyzékben, vagy valamilyen hasonló lépésben. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Irán az orosz-ukrán háború második éve, tehát 2023 óta aktívan segíti Oroszországot, többek között dróntechnológia és tüzérségi lőszerek átadásával. Úgyhogy ukrán részről ez a lépés megmagyarázható, csak mondjuk logikusnak, illetve ésszerűnek nehezen nevezhető. Sokkal inkább úgy látom, hogy ezt Zelenszkij elnök a washingtoni tárgyalása előtti időpontra időzítette, azért, hogy megmutassa, hogy Ukrajnának megvan a képessége és a szándéka is arra, hogy besegítsen az USA-nak, de hát kicsit ezzel úgy járt, mint a viccben az egér, aki az elefántnak mondta, hogy ugye hallod, hogy hogy dübörgök. Tehát ebben a szituációban szerintem az Egyesült Államok nem szorul Ukrajna segítségére, és az ukrán tényleges segítség mértéke igazán eltér attól, amelyre az Egyesült Államoknak szüksége lenne. Úgyhogy ez egy politikai döntés volt, egy politikai lépés volt Zelenszkij elnök részéről, ez viszont, hogyha lezárul az amerikai iráni konfliktus, akkor jelentős iráni erőforrásokat szabadít fel, amelyeket Ukrajna ellen lehet fordítani. Tehát úgymond azt mondanám, hogy ez egy politikailag motivált katonai lépés volt, amelynek a hosszabb távú következményei egyelőre még csak várhatóak.
- Kifizetődő lehet-e Kínának a hallgatása a háborúkkal kapcsolatban vagy mi lehet a céljuk?
- Erre a kérdésre több válasz is lehetséges. Az első, hogy Teng Hsziao-ping 24 írásjeles tanácsa, amelynek egyik kiemelt eleme az, hogy várja meg a megfelelő időt, és rejtse el a szándékait Kína. Ebben a helyzetben a kínai lépések értelmezhetőek úgy, hogy folytatják a 70-es-80-as évek pártfőtitkárának az útmutatását. Sokkal inkább arról van szó, és azt Kína többször is egyértelművé tette, hogy nem lép be semmilyen katonai szövetségbe, ami kötelező erejű. Megvannak a maga érdekei és ennek megfelelően cselekednek, de nem fognak semmilyen olyan lépést tenni, amely rájuk kötelező érvényű lenne, mondjuk a NATO-hoz hasonlóan.
