Nagyon remélem, lesz eurónk, de szerencsére rajtunk is múlik, hogy mikor. A fontosabb kritériumokból csak az árfolyamra vonatkozó feltételt nem teljesítjük – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, aki szerint ha a gazdasági folyamatok tartósak maradnak, és az uniós fejlettségi átlaghoz közelebb kerülünk, valamint a termelékenységünk tovább javul, az évtized végi csatlakozás „nem lehet alaptalan”.
Varga Mihály: A makrogazdaság egyensúlyban van (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Az elmúlt években változó erősségű vita folyt arról, mikor csatlakozunk az eurót használó országokhoz. Reális esélyünk van erre, és ha igen, most mi az új céldátum?
– Mielőtt erre válaszolnék, nem árt az alapkérdést nemzeti szempontból felvetni: szüksége van-e Magyarországnak az euróra? Az euró története tizennégy éve íródik, és egyre több tapasztalatunk van arról, hogy mely országoknak kedvezett, és melyeknek okozott károkat a bevezetése, használata. Gyenge versenyképességgel, rossz árfolyamon csatlakozni veszélyes, többet árt, mint használ. Kiderültek közben a közös valuta gyengeségei is, a monetáris politika korlátai, a fiskális együttműködés hiánya. Az euró egy félbehagyott épület, amelyben egyszerre van ígéret a remek működésre és sajnos az összeomlásra is.
– Tehát nincs rá szükségünk.
– Ha ezt mondanám, az ellenkezne azzal a felfogással, hogy van befolyásunk a körülöttünk lévő világ alakítására. Ki akar egy félkész házba beköltözni? Szívesen senki, csak ha van esély a mielőbbi befejezésre. Ha már ezt a példát hoztam, úgy fogalmaznék, hogy a forint nevű házból akkor érdemes elköltözni, ha biztonságosabb fedelet találunk.
– Miért? Ma nem az?
– Sokat jelentett volna, ha a 2008-as válság idején eurót használunk, sok devizahiteles menekült volna meg az árfolyamok okozta csapdából. Ugyanakkor megmenekültünk az olyan kérdések megválaszolásától, mint hogy hogyan fizettük volna a görög hitelcsomag ránk eső részét, vagy ami fontosabb: milyen eszközökkel tudtuk volna befolyásolni a nemzetgazdaságok közötti teljesítménykülönbséget? Görög, olasz és portugál válaszokat látunk – és ezek súlyos következményeit
adósságban, munkanélküliségben.
– Azt veszem ki a szavaiból, ebből nem lesz magyar euró.
– Nagyon remélem, lesz eurónk, de szerencsére rajtunk is múlik, hogy mikor. Mint ismert, 2002-ben úgy adtuk át a gazdaságot az MSZP-kormánynak, hogy mindenki egyetértett abban: legkésőbb 2007-ben, Szlovéniával együtt csatlakozni tudunk. Ezt követően 2003-ban a Medgyessy-kormány még konkrétabb volt, azt mondták: 2008. január 1-jével euróval fizetünk. Semmi nem lett ezekből, 2010-ben a bevezetés egyetlen feltételét sem tudtuk teljesíteni. Az Orbán-kormány tudta visszaadni azt a lehetőséget, hogy újra reális esélyként beszéljünk a csatlakozásról.
– Mit teljesítünk a szigorú feltételekből?
– Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Központi Bank (EKB) legutóbbi konvergenciajelentése szerint Magyarország a fontosabb kritériumokból csak az árfolyamra vonatkozó feltételt nem teljesíti. Jól állunk az árstabilitással, hiszen a vizsgált időszakban a magyar infláció 0,4 százalék volt, míg a referenciaérték 0,7 százalék. A hosszú kamataink átlaga 3,4 százalék, ennek a referenciaérték pedig négy százalék. A költségvetési hiányt leszorítottuk jócskán a bruttó hazai termék (GDP) három százaléka alá, azaz itt is teljesül a feltétel. Magyarország kilenc évig állt túlzottdeficit-eljárás alatt, 2013 óta ez is megszűnt. Az adósságunk a bruttó hazai termék hatvan százaléka fölött van, de öt éve folyamatosan csökken, ami megfelel az elvárásnak.
– De nem teljesül az árfolyam-kritérium. Miért?
– A feltétel szerint árfolyam-stabilitás kell, és részt kell vennünk az ERM–II árfolyam-rendszerben, amely az euró bevezetésének az előszobája. Itt is jó hírem van, az első felét kipipálhatjuk. Az EB–EKB páros az elmúlt két évet vizsgálta, a legnagyobb árfolyam elmozdulást pozitív és negatív irányba. Ez plusz-mínusz 15 százalék lehet, ehelyett nálunk a plusz 2,6 és a mínusz 5,8 százalékos sávban volt. Az ERM–II rendszerbe valóban nem léptünk be, de ezzel épp azt a versenyelőnyünket adtuk volna fel, amivel az euróövezet országai nem rendelkeznek.
– Egy év múlva is teljesülnek ezek a kritériumok?
– Ezt nem én mondom, hanem Brüsszel és Frankfurt, hogy a kritériumok tartóssága magas, Magyarországon nem áll fenn makrogazdasági egyensúlytalanság. Az ország külső egyensúlyi mutatói jelentősen javultak, és magas fokú az euróövezetbe integráltság. A magyarországi bankrendszer tőkeellátottsága magas, illetve a koncentráltsága és a külföldi tulajdonosi aránya meghaladja az euróövezetben mért értéket.
– Akkor újra az a felvetés, amivel kezdtük: mikor lesz végre eurónk?
– Ha a gazdasági folyamatok tartósak maradnak, és az európai uniós fejlettségi átlaghoz közelebb kerülünk, valamint a termelékenységünk tovább javul, nem tartom alaptalannak az évtized végi csatlakozást. Ehhez viszont stabilabb euró kell, biztosabb lábakon álló, közös, fiskális politikával. Folyamatosan egyeztetünk a cseh és lengyel kollégáimmal is erről. Hasonlóan hozzánk, ők is minden feltételt teljesítenek az ERM–II rendszerbe belépés kivételével. De úgy látom, ők sem kapkodják el.
