Kedden 1996 óta először érte el a lélektani 3 százalékos határt a 10 éves lejáratú japán államkötvények hozama. A fejlemény hátterében egy mélyülő globális kötvénypiaci eladási hullám áll, miközben a befektetők az olajárvezérelt infláció, a közelgő monetáris szigorítások és a romló költségvetési kilátások miatt aggódnak.
Mivel a közel-keleti válság világszerte fokozza az árfelhajtó nyomást, a kötvényhozamok Tokiótól és Sydneytől kezdve New Yorkon át egészen Londonig megugrottak, a piacok ugyanis egyre inkább arra számítanak, hogy a jegybankok újabb kamatemelésekre kényszerülnek.
A kötvénypiacokra a kibocsátási dömping is komoly nyomást gyakorol: a globális technológiai óriáscégek (hyperscalerek) agresszív tőkebevonásba kezdtek a mesterséges intelligenciabumm finanszírozására, miközben az Egyesült Államok államadóssága átlépte a 40 billió dollárt, a japán minisztériumok pedig várhatóan rekordszintű költségvetési igényeket nyújtanak be a következő pénzügyi évre. (Alapszabály, hogy a kötvények hozama az árfolyamuk esésével párhuzamosan emelkedik.)
A hozamok meredek emelkedése komoly dilemmát okoz a politikai döntéshozóknak, hiszen a piacok jelenleg rendkívül érzékenyen reagálnak a költségvetési pazarlás legkisebb jelére is. Ez különösen Japán számára fájdalmas, mivel a hozamemelkedés jelentősen növeli a fejlett világ legnagyobb adóssághegyének finanszírozási költségeit – éppen egy olyan időszakban, amikor Sanae Takaichi miniszterelnök nagyszabású beruházási programokat tervez.
„A befektetők egyre nagyobb prémiumot követelnek a hosszabb lejáratokért, mivel az államkötvény-kibocsátások és a vállalati finanszírozási igények ugyanazokért a tőkeforrásokért versenyeznek” – magyarázta Masahiko Loo, a State Street Investment Management tokiói kötvénypiaci vezető stratégája. „A kötvénybefektetők ma már kevésbé aggódnak a gazdasági növekedés miatt; sokkal inkább az inflációra és a kínálati oldalra fókuszálnak.”
A 10 éves japán államkötvény hozama 1996 szeptembere óta először érte el a 3 százalékot, miközben az ötéves papírok hozama rekordmagas, 2,26 százalékos szintre ugrott, a kétéves hozam pedig 31 éves csúcsot jelentő 1,795 százalékon tetőzött. Párhuzamosan az amerikai 10 éves államkötvény hozama a tokiói kereskedési időszakban a tavaly januári csúcsára, 4,786 százalékra emelkedett.
Az ausztrál 10 éves hozamok öt hónapja nem látott mértékben ugrottak meg. A kereskedők ezt részben annak tulajdonítják, hogy az ausztrál piac erősen érzékeny a japán keresletre; a spekulációk szerint ugyanis a magasabb hazai (japán) hozamok miatt a japán befektetők kevesebb ausztrál államkötvényt fognak vásárolni. A kedd reggeli kereskedésben az európai hozamok is kilőttek: az euróövezet referenciájának számító 10 éves német államkötvény (Bund) hozama 3,34 százalékkal 2011 óta a legmagasabb szintre emelkedett.
Paradigmaváltás a piacokon
A 10 éves japán hozam 3 százalékra emelkedése komoly lélektani határ. Ez az újabb, három évtizedes csúcs arra késztetheti a befektetőket, hogy teljesen átértékeljék a japán államadósságról alkotott képüket, amelyet a piacokon régóta az egyik legstabilabb globális horgonyként tartottak számon.
„A japán hozamok további emelkedése csökkentené a carry trade ügyletek (alacsony kamatozású devizából finanszírozott, magasabb hozamú befektetések) vonzerejét, és fokozatos tőkeátcsoportosítást indíthatna el a japán eszközök irányába” – mutatott rá Prashant Newnaha, a TD Securities szingapúri vezető kamatstratégája. „Ez egy valódi paradigmaváltás. A japán államkötvények hosszú ideig a globális fix kamatozású piacok horgonyai voltak. Most ez a helyzet a visszájára fordult.”
A kereskedők egyre határozottabban árazzák, hogy a Bank of Japan (BOJ) a soron következő ülésén kamatot emel. A döntéshozók nyilatkozatai az elmúlt hetekben egyre szigorúbb hangnemet ütöttek meg, miközben Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter is fokozta a nyomást, nyíltan a monetáris politika szigorítására sürgetve a japán jegybankot.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) szintén kész a rövid távú szigorításra, miután Kevin Warsh elnök kifejezetten kemény (héja) álláspontot képviselt az éves Jackson Hole-i jegybankári szimpóziumon.
„A globális kötvényárfolyamok esése nagyrészt a legfontosabb, leginkább figyelt piacokon – köztük az Egyesült Államokban és Japánban – tapasztalt eladási hullámot tükrözi” – hangsúlyozta Andrew Lilley, a Barrenjoey sydney-i vezető kamatstratégája. „Úgy vélem, hogy ez az eladási hullám javarészt a Fed politikájának újraárazásából fakadt” – tette hozzá. A piacokon ugyanis egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy a központi bankok már eleve késésben vannak a szigorítással. „Jegybankként senki sem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy miközben halogatja a kamatemelést, a piac a szigorítás felét már beárazza és elvégzi helyette, pusztán azért, mert úgy ítélik meg, hogy a döntéshozók túl nagy kockázatot vállalnak” – összegzett a szakember.
