Európa nukleáris fordulata

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elismerte, hogy az
atomenergiától való korábbi elfordulás stratégiai hiba volt, amely rontotta a a kontinens versenyképességét és fokozta energiafüggőségét, állapítja meg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány lapunkhoz eljuttatott összegzésében.

Míg az 1990-es években az EU villamos energiájának még egyharmada származott atomenergiából, 2022-re mindez az ötöde körül alakult. A fukusimai baleset utáni kivezetési hullámot az orosz fosszilis forrásoktól való függőség csökkentése és az energiaválság törte meg: 2024-ben már 4,8%-os növekedés látszott a termelésben, 2026-ra pedig további 2%-os bővülést jósolnak.

Az európai országok két, élesen elkülönülő táborra szakadtak:

* Franciaország és a közép- és kelet-európai országok, –
Magyarország, Csehország, Lengyelország, Bulgária, Románia,
Szlovákia, Szlovénia – következetesen kiálltak a technológia
mellett.

* Nyugat-Európában Belgium, Hollandia és Olaszország is a
visszatérést vagy üzemidő-hosszabbítást tervezi, Dánia pedig a
nehézipar igényei miatt gondolta újra álláspontját.

* Az SMR (kis moduláris reaktor) technológia iránt Észtország,
Románia és Svédország is élénken érdeklődik.

* Németország, Ausztria, Luxemburg, Portugália és Spanyolország
továbbra is elutasító az atomenergiával szemben.

Az európai országokban a jövőben számos új atomerőmű épül,
amelyek többségében a 2030-as évek második felétől állhatnak
üzembe.

Magyarország ezt a felismerést lényegesen korábban stratégiája részévé tette a Paks II. beruházással, amely révén a nukleáris energia aránya elérheti a 40-45%-ot a hazai termelésben, így az ország a térség nettó energiaexportőrévé válhat.

Emellett hazánk felismerte a moduláris reaktorok jelentőségét. Ennek egyik mérföldköve a 2025 júliusában aláírt amerikai-magyar kereskedelmi megállapodás volt, amely amerikai SMR-egységek hazai telepítésről szól. A részletek a magyar miniszterelnök 2025 novemberi amerikai látogatása során körvonalazódtak, a tervek szerint Magyarország tíz kis moduláris reaktort létesít.

Ugyanakkor az új technológia üzembe helyezése reálisan 2030 előtt
nem várható.

Azzal együtt, hogy a tagállamok közötti megosztottság és az orosz
fűtőanyag-függőség felszámolása továbbra is jelentős kihívás,
az irányváltás mégis egyértelmű. Azok az országok, mint például
Magyarország, amelyek már korábban elköteleződtek a nukleáris
kapacitások fenntartása és bővítése (Paks II.) mellett,
stratégiai előnyre tettek szert ebben az új korszakban.