Európai Unió

Kinevették Orbán Viktort – most Európa fizet

Kiderült, mennyibe kerül Brüsszel migrációs politikája

Miközben az EU munkaerőhiánnyal küzd, egy friss elemzés szerint egyes bevándorlói csoportok súlyos, akár több százmilliós költséget jelentenek fejenként a költségvetéseknek.

Kinevették Orbán Viktort – most Európa fizet
Képünk illusztráció
Fotó: Hans Lucas via AFP/Martin Bertrand

Európa egyszerre néz szembe demográfiai hanyatlással és a migráció ellentmondásos gazdasági hatásaival. A Joint Research Center előrejelzése szerint 2070-re – még a bevándorlással együtt számolva is – 20 százalékkal, mintegy 42,8 millió fővel csökkenhet a munkaerő-állomány – írta meg a Mandiner.

A népesség 2026 körül tetőzhet 453 millió fővel, majd csökkenésnek indul, és 2100-ra 420 millióra eshet vissza. Közben az átlagéletkor 44,4 évről 50,2 évre nő, a munkaképes korúak aránya pedig 59 százalékról 50 százalékra csökkenhet.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint jelentős különbségek vannak a bevándorlók között. Míg a munkavállalási céllal érkezők pozitívan járulhatnak hozzá a gazdasághoz, addig a menedékkérők esetében az egyenleg negatív, átlagosan mintegy 400 ezer euró, vagyis körülbelül 150 millió forint nettó hiányt okoznak fejenként életpályájuk során.

A költségek fő forrásai:

  • szociális ellátások,
  • nyelvi képzések és integrációs programok,
  • alacsony foglalkoztatottság.

Egyes csoportok esetében a költség akár 625 ezer euróra is rúghat személyenként. Az országos példák is súlyos számokat mutatnak:

  • Ausztriában a migráció tíz év alatt 21,6 milliárd eurós negatív egyenleget okozott,
  • a menedékjoggal rendelkezőknek csupán 45 százaléka dolgozik,
  • Hollandiában pedig 2015 és 2019 között évente 27 milliárd eurós költséget jelentett az afrikai és közel-keleti bevándorlás.

Az integráció sikeressége kulcskérdés, de az adatok jelentős különbségeket mutatnak:

  • az EU-ban a bevándorlók több mint egyharmada alacsony végzettségű,
  • a nem EU-s állampolgárok 34,2 százaléka túlzsúfolt lakásban él (szemben a hazaiak 13,7 százalékával),
  • a bevándorló háztartások 21 százaléka jövedelmének több mint 40 százalékát lakhatásra költi (a hazaiaknál ez 7,8 százalék).

Belgiumban az őshonos lakosság foglalkoztatottsága 77,1 százalék, míg az első generációs bevándorlóknál 64 százalék, a második generációnál pedig már csak 57,8 százalék. Bár a migráció rövid távon növelheti a GDP-t – főként a fogyasztáson keresztül –, a hatás gyorsan kifullad. Az alacsony képzettségű munkaerő könnyebben felszívódik, de a magas hozzáadott értékű szektorokba való belépés korlátozott marad.

Az elemzés fő megállapítása szerint a migráció nem önmagában megoldás Európa demográfiai és gazdasági problémáira:a hatás attól függ, milyen összetételű a bevándorlás, és mennyire sikeres az integráció – enélkül a folyamat könnyen nettó veszteséggé válhat.

Kapcsolódó írásaink