Manapság nem az foglalkoztatja leginkább az embereket, hogyan élhetnének mindenáron tovább, hanem az, hogyan őrizhetnék meg minél hosszabb ideig az erejüket, szellemi frissességüket és önállóságukat. A divatos angol kifejezés erre a „healthspan” , magyarul talán az egészségben eltöltött életévek száma a legjobb megközelítés.
Van valami különös abban, ahogyan korunk az öregedésre tekint. Miközben soha nem élt ennyi ember ilyen sokáig, az öregség gondolata talán soha nem volt ennyire népszerűtlen. Krémeket vásárolunk a ráncok ellen, órával mérjük az alvást, étrend-kiegészítők egész sorát szedjük és minden évben megjelenik néhány új módszer, amely állítólag képes lassítani a biológiai órát.
A háttérben azonban mintha változna valami.
A HEALTH amerikai magazin friss, ezer felnőtt megkérdezésével készült felmérésében a válaszadók 73 százaléka inkább „jobban”, mint egyszerűen „hosszabban” szeretne élni. Hatvannyolc százalék szerint fontosabb jól öregedni, mint fiatalosnak maradni. A válaszok között a szellemi frissesség, az önállóság, a mozgásképesség, az energia, az érzelmi nyugalom és a szeretteikkel eltöltött idő került előtérbe.
Ez jóval több, mint egy új wellnessdivat.
A biogerontológia régóta különbséget tesz lifespan, longevity és healthspan között. Az első egyszerűen az élet hossza. A longevity annak esélye, hogy valaki az átlagosnál hosszabb ideig éljen. A healthspan viszont azt az időszakot próbálja megragadni, amelyet az ember súlyos krónikus betegségek és jelentős funkcionális hanyatlás nélkül tölt el. A fogalomnak nincs minden tudományterületen teljesen egységes meghatározása, de a kérdés egyre fontosabb: nemcsak azt kell tudnunk, hány évvel nő a várható élettartam, hanem azt is, milyen állapotban töltjük ezeket az éveket.
A két dolog ugyanis nem feltétlenül jár együtt.
Ha az orvostudomány képes további éveket hozzáadni az életünkhöz, miközben az izomerő, az egyensúly, a memória vagy az önálló életvitel már jóval korábban romlik, akkor az ember matematikailag tovább él ugyan, de az életminőség nem biztos, hogy ugyanilyen mértékben javul.
Ezért kerül vissza a figyelem középpontjába sok minden, ami első hallásra egyáltalán nem futurisztikus. A rendszeres mozgás. Az izomtömeg megőrzése. A jó alvás. A dohányzás kerülése. A vérnyomás és a vércukorszint ellenőrzése. A társas kapcsolatok. A szűrővizsgálatok. A túlsúly megelőzése.
Nem olyan izgalmasak, mint egy több millió forintos krioterápiás program vagy egy különleges fiatalító molekula, de az eddigi bizonyítékok sokszor éppen az egyszerű, következetesen fenntartható szokások mellett erősebbek. Ugyanez a friss amerikai felmérés azt mutatta, hogy a válaszadók 95 százaléka kis, kezelhető változtatásokat szeretne, 85 százalék pedig inkább fenntartható életmódot választana szélsőséges egészségtrendek helyett.
Ebben van egy mélyebb kulturális fordulat is.
A modern ember sokáig úgy tekintett a testére, mint egy gépre, amelyet megfelelő technológiával folyamatosan lehet optimalizálni. A longevity-ipar ennek szélsőséges változatát kínálta: mérések, biomarkerek, hidegkamrák, különleges diéták, infúziók és folyamatos önmegfigyelés segítségével mintha meg lehetne tárgyalni az idővel a feltételeket.
Most azonban mintha újra felmerülne a régebbi, egyszerűbb kérdés: mire szeretnénk használni azokat az éveket, amelyeket kapunk?
Az ember ugyanis nem laboratóriumi projekt. Az egészség értéke végső soron nem abban rejlik, hogy egy táblázat minden sora zöld színnel világít, hanem abban, hogy valaki fel tudja venni az unokáját, el tud utazni a családjával, képes elvégezni a munkáját, emlékszik a közös történetekre, és nem szorul idő előtt mások állandó segítségére.
Ezért lehet, hogy a hosszú élet következő nagy divatja éppen a józanabb élet lesz.
Nem az a kérdés, sikerül-e legyőznünk az öregedést. Valószínűleg nem. Sokkal értelmesebb cél, hogy az időskor ne automatikusan lemondást, elesettséget és passzivitást jelentsen.
A századik születésnap természetesen csodálatos esemény lehet. De ha választani kellene, alighanem kevesen vágynak száz évre úgy, hogy abból az utolsó húszat már nem tudják igazán megélni.
Talán ezért változik most a longevity nyelve is, mert nem mindenáron fiatalabbnak akarunk látszani, hanem minél tovább szeretnénk önmagunk maradni.
