Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből a TÁP Színház különleges vizualitású, öt és fél órás előadást hozott létre. A Trafó Kortárs Művészetek Házában műsorra tűzött produkcióban a fellépők rádiójátékra playbackelnek: a ma is érvényes archetípusokat bemutató mű így erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét.
Kétségtelenül rendhagyó és merész kísérlet az, amelyet a TÁP Színház végzett Szerb Antal nyolcvan éve kiadott, Utas és holdvilág című kultuszregényének adaptációjával. Vajdai Vilmos társulatának öt és fél órás playback előadását, amelyben a fellépők egy rádiójáték szövegére tátognak, a Trafó Kortárs Művészetek Házában láthatta a közönség a minap. Egy színész számára a kolléga hangjának testet adni olyan feladat, amellyel más helyzetben alig találkozik: a fellépő és a felvett szöveg találkozása óhatatlanul is felveti az eseményeknek való kiszolgáltatottságot, erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét. Színész és hang, hangzó szöveg és zeneileg kiemelt tudattalan tartalmak egymástól való elidegenítésével, egymással való viszonyba állításával, összekomponálásával, valamint egy változatos, expresszív vizuális világgal az Utas és holdvilág sokrétű előadásnak bizonyult.
Szerb Antalt elsősorban regényei miatt ismeri az olvasóközönség, holott kiváló esszéíró, és irodalomtörténeti munkái is kiemelkedők. Prózai művei közül talán az Utas és holdvilág a legjelentősebb, készült már belőle színdarab, film, hangoskönyv, hangjáték és fotóalbum is. Ráadásul a könyv nemcsak itthon, hanem külföldön is sikeres: a 2004-es német nyelvű újrafordítása széles körben ismertté tette Nyugaton, néhány éve pedig angolul is megjelent az új fordítás Journey by Moonlight címmel. Megjelenésekor azonban nem volt egyértelműen pozitív a regény fogadtatása, sőt, néhányan egyenesen erkölcstelennek tartották. A korabeli olvasókban az is megütközést keltett, hogy miközben vallás- és filozófiatörténeti fejtegetéseket tartalmaz, és stílusában helyenként a modern világirodalom legnagyobbjait, Proustot, Joyce-t idézi, némileg lektűrszerű.
A történet szerint a regény főhőse, Mihály elszökik a felesége, Erzsi elől az olaszországi nászútjukon, pedig már csaknem elhitte magáról, hogy rendes, megbízható és komoly férfi. Elég azonban egyetlen röpke találkozás egy kamaszkori baráttal, és a hosszú éveken át nagy igyekezettel felépített polgári énje azonnal darabokra hullik. Az elnyomni vágyott kamaszkor kísértetei felszínre törnek, és arra kényszerítik Mihályt, hogy végre szembenézzen a titokzatos Ulpius-házban eltöltött idő árnyaival.
A kötet megjelenésének évfordulója alkalmából emlékestet is tartottak nemrég a Gerbeaud-házban. A rendezvényen Serfőző Krisztina, az est háziasszonya arról szólt, hogy szerinte Szerb Antal munkája az egyik legmisztikusabb, legszebb magyar regény, amely minden életszakaszban másként hat az olvasóra. A TÁP Színház színészei részleteket mutattak be az előadásból, Vajdai Vilmos társulatvezető pedig elmondta, hogy azért annyira időszerű a mű, mert ma is lelki válságban van a társadalom, akár az 1920-as években.
Serfőző Krisztina ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: az író olyan archetípusokkal dolgozik, amelyek ma is érvényesek, és úgy vélekedett, a regény üzenete az, hogy felnőttként kell viselkedni, hiszen mindenki a maga sorsát irányítja.
Szerb Antalt elsősorban regényei miatt ismeri az olvasóközönség, holott kiváló esszéíró, és irodalomtörténeti munkái is kiemelkedők. Prózai művei közül talán az Utas és holdvilág a legjelentősebb, készült már belőle színdarab, film, hangoskönyv, hangjáték és fotóalbum is. Ráadásul a könyv nemcsak itthon, hanem külföldön is sikeres: a 2004-es német nyelvű újrafordítása széles körben ismertté tette Nyugaton, néhány éve pedig angolul is megjelent az új fordítás Journey by Moonlight címmel. Megjelenésekor azonban nem volt egyértelműen pozitív a regény fogadtatása, sőt, néhányan egyenesen erkölcstelennek tartották. A korabeli olvasókban az is megütközést keltett, hogy miközben vallás- és filozófiatörténeti fejtegetéseket tartalmaz, és stílusában helyenként a modern világirodalom legnagyobbjait, Proustot, Joyce-t idézi, némileg lektűrszerű.
A történet szerint a regény főhőse, Mihály elszökik a felesége, Erzsi elől az olaszországi nászútjukon, pedig már csaknem elhitte magáról, hogy rendes, megbízható és komoly férfi. Elég azonban egyetlen röpke találkozás egy kamaszkori baráttal, és a hosszú éveken át nagy igyekezettel felépített polgári énje azonnal darabokra hullik. Az elnyomni vágyott kamaszkor kísértetei felszínre törnek, és arra kényszerítik Mihályt, hogy végre szembenézzen a titokzatos Ulpius-házban eltöltött idő árnyaival.
A kötet megjelenésének évfordulója alkalmából emlékestet is tartottak nemrég a Gerbeaud-házban. A rendezvényen Serfőző Krisztina, az est háziasszonya arról szólt, hogy szerinte Szerb Antal munkája az egyik legmisztikusabb, legszebb magyar regény, amely minden életszakaszban másként hat az olvasóra. A TÁP Színház színészei részleteket mutattak be az előadásból, Vajdai Vilmos társulatvezető pedig elmondta, hogy azért annyira időszerű a mű, mert ma is lelki válságban van a társadalom, akár az 1920-as években.
Serfőző Krisztina ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta: az író olyan archetípusokkal dolgozik, amelyek ma is érvényesek, és úgy vélekedett, a regény üzenete az, hogy felnőttként kell viselkedni, hiszen mindenki a maga sorsát irányítja.
