A tragikus sorsú mexikói festőművész életét tárja a nézők elé az RS9 Színházban a napokban is látható Frida Kahlo balladája című darab, amely az Anyaszínház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös előadása.
A fájdalmas, sajátos utat bejáró művész egészen a végletekig szabad, független ember és nő, aki mindig kész megfizetni az árat döntéseiért és tévedéseiért, s akinek alapvetően két, egymást erőteljesen kiegészítő pólus határozza meg életét, s ezáltal alkotásait is: az élet szomjazó vágya, és a kora gyermekkora óta kísérőjéül szegődő fájdalom. A rendező, Menszátor Héresz Attila – aki a darabban a férjet, Diego Rivera festőművészt játssza – mindkét életérzést képes erőteljes képi és érzelmi világgal megjeleníteni azon a színpadon, amely egyszerre halotti ágy, tánctér vagy épp esküvői helyszín.
A nyitóképben Frida Kahlo (Fazakas Júlia) halottként fekszik előttünk, innen indulva ismerjük meg sorsát. Az előadás többnyire az alkotó írásaira, képeire, valamint Lorca-szövegekre épül. Az életút szubjektív megragadására tesz kísérletet a rendező úgy, hogy közben a ballada műfaji sajátosságait hívja segítségül: szertartásszerű táncok, énekek, zenék, visszatérő, kínzó látomások teszik még teljesebbé a színpadi képet. Emellett ügyesen szövi bele a történetbe a világ politikai, történelmi eseményeit, szereplőit is, például Sztálint és Trockijt.
Fazakas Júlia gesztusaiban, mozdulataiban, jellemében kitűnően hozza Frida karakterét, akit hol boldog, életvidám, alkotó nőként, hol testi-lelki fájdalmaival küszködő, megtört asszonyként látunk: „Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego.” E két sarokpont előzményeit és következményeit sűríti magába a másfél órás dráma.
Nincs is borzalmasabb, mint az üres vászon – mondja Frida. Később pedig az átszakadt anyag a balesetet szenvedett nőt szimbolizálja. A testi fájdalmak mellett a nőnek a férje kicsapongásaival is meg kell küzdenie. Mindennél két kegyetlenebb dolog létezik egy nő s Frida számára: amikor elveszíti magzatát, valamint amikor megtudja, hogy húgával, Cristivel (Gyöngy Zsuzsa) is megcsalta Diego. Fájdalmát a szeretett apja (Dióssi Gábor) és erélyes anyja (Záhonyi Enikő) sem tudja enyhíteni. A festőnő életét pedig Lupe, Diego volt felesége is igyekszik megkeseríteni (akit szintén Záhonyi Enikő alakít nagy átéléssel). Az eseményeket nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg, gyakran egyetlen jelenetre összpontosítva. A balladai előadásmód pedig valóban szaggatott: időbeli kihagyások, térbeli váltások, elhallgatás egyaránt jellemzi. Miként e műfaj, úgy az előadás is kiélezett lélektani szituációkban ábrázolja az embereket, drámai építkezése leggyakrabban tragikus jellegű, nem kivételes azonban a komikum sem, amiből itt is kap a néző jócskán az előadás során – főként Frida öniróniája szövi át a drámai cselekményt.
Életműtárlat júliusban a budai várban
Az idén száztizenegy éve született Frida Kahlo műveiből nyílik kiállítás júliusban a Magyar Nemzeti Galériában. Ez lesz az első olyan kiállítás Budapesten, amelyen a világhírű mexikói festőművész alkotásai láthatók lesznek. A tárlat elsősorban a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo gyűjteményéből érkezett munkákra épül, de kiegészül más mexikói gyűjtemények darabjaival is.
