Guti József és fia, Guti J. Soma kiállítása a Pesti Vigadó földszintjén január 13-ig látható. Az apa szerint gyakran ő maga sem tud beleszólni az alkotás folyamatába, míg fia művészetére Itália hatott erőteljesen.
A plein airtől a szürrealizmuson át az absztrakt expresszionizmusig ível a tárlat (Fotó: Ficsor Márton)
Mindig figyelemre méltó esemény apa és fia közös kiállítása, hiszen képzőművészberkekben meglehetősen ritka, ha az utód olyan szinten műveli a szakmát, mondjuk, a festészetet, hogy azt bátran be lehet mutatni az atyja munkáival együtt.
A Pesti Vigadó földszinti termében január 13-ig látható Generációk címmel Guti József és Guti J. Soma közös tárlata, amely a csillagok ilyen szerencsés együttállását mutatja: mindkét művész eljutott azokba a magasságokba, hogy bátran megmutatkozhat a legrangosabb kiállítóterekben is.
Ahogy a távoli múltban a két Cranach vagy idősebb Pieter Bruegel és fiai, úgy napjainkban is vannak „művészfamíliák”, e helyütt ajánlhatjuk Gutiék mellett a Vigadó másik tárlatát, ahol a csepeli Lelkes család több nemzedékéből tizenkét alkotó mutatkozik be. Hatással van a gyermekre, ha a szüleit valamiféle képzőművészeti tevékenységet végezve láthatja nap mint nap. Ugyanakkor egy közelmúltbeli összesítés szerint kevésbé jellemző az, hogy ismert képzőművészek nagy százalékban adnák tovább a tudásukat a gyermekeiknek.
Az 1914-ben Debrecenben született Guti József talán éppen oktatói vénája miatt tett így, hiszen rajztanárként végzett még 1934-ben, hogy aztán Párizsban, Morino Ödön iskolájában folytassa a tanulást, majd pedig a Képzőművészeti Főiskolán Kandó Lászlótól kapjon festészeti ismereteket.
Az európai iskolázottság meg is jelenik Guti József plein airtől absztrakt expresszionizmusig terjedő festészetében, amelynek korai alkotásai még a bombázásoknak estek áldozatul Budapesten. Valódi 20. századi művész néz ránk az önarcképéről a Vigadó tárlatán is, aki lobogó hajjal, barettsapkával a fején járja Párizst, Rómát vagy éppen Budapestet. Az 1942 óta kiállító Guti József ars poeticája szerint gyakran még ő maga sem tud beleszólni az alkotás folyamatába. Az öntörvényűség viszi tehát magával a festőt, a művein pedig megjelennek a nyugtalan jelen impulzusai.
Fia, Guti J. Soma 1946-ban született Budapesten, a Kisképzőben érettségizett, majd a főiskolán Bernáth Aurél és persze apja keze alatt sajátította el a festészet tudományát. A ’70-es évektől bejárta Nyugat-Európát, tanult Ausztriában, Belgiumban, Párizsban, Hollandiában, Spanyolországban és Svájcban is. De az 1988-tól 1990-ig tartó itáliai tartózkodása is meghatározó lett a művészetében, amely a szürrealista hatásoktól indulva objektek készítésén át vezet az „aranykorszakig”, egészen pontosan az „aranyfüst”, a leheletfinom aranylemez adta lehetőségek kihasználásáig. Ez utóbbi munkákban nagy szerephez jutnak a különféle korú és kidolgozottságú falapok, deszkák is, amelyek felületük szépségét adják hozzá a mű egészéhez. Guti J. Soma egy Thonet-szék darabjainak átcsoportosításában is meglátja a lehetőséget, de Memento dr. L. Gy. című 2016-os művével, amelyen egy kivégzőfal is megjelenik, reflektál az ’56-os forradalomra is.
Az itáliai tartózkodás (amelynek első évében Szardínia szigetén együtt dolgozott apa és fia) szürreális képekben jelenik meg nála, míg apja 1995-ös Szardíniai tánc című, színes alakokat felvonultató vászna inkább expresszionista gyökereket mutat. Guti József a ’90-es években, ahogyan ez a kiállításon sorakozó műveken is látszik, visszatért az alakábrázoláshoz, portréi, artistái, táncosnői azonban továbbra is expresszionista hatásokat mutatnak.
