A festői Balaton-felvidék legfestőibb tájéka a Káli-medence. Annak is az egyik legszebb pontja az úgynevezett Hegyestű. A több mint háromszáz méter magas vulkáni eredetű bazalthegy legközelebb Zánka felől közelíthető meg. Az útépítéshez használt bazaltkőbányászat következményeként a 20. században alaposan kitermelték a hegyet, az időközben féloldalassá csonkult Hegyestű csak az 1970-es években nyert jogot a természet védelméhez, azóta geológiai oktató és bemutató terület, nagyszerű kiránduló terep és kilátóhely.
A déli oldal bejárata az indadíszes timpanonnal (a szerző felvétele)
Rómer Flóris, tudós pap-régész ott járt 1861. augusztus 12-én, és rajzot készített a bazaltkúpról, amelynek akkoriban még megbontatlan, lapos fennsíkját hetven méter átmérőjű falgyűrű és védőárok övezte. Az ott talált, prehisztorikus és Árpád-kori cserepekből, egyéb felkutatott régészeti leletekből a korai magyar hűbériség idejére keltezett erődítmény állt azon a helyen.
Az erdős hegy mögött megbújó, a 19. században még hatszáz, 1974-ben már csak négyszáz, 2004-ban pedig kétszáz alatti lakosú Monoszló a Horog-völgyi bekötőúton közelíthető meg. A falu temploma ugyancsak az Árpád-házi uralkodók idejéből származik, s már 1252-ben megemlítik a Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt plébániát. Azt a kicsiny, félköríves záródású templomot a 14. században megnagyobbították, faragott kő bordás boltozatú szentéllyel toldották meg. A középkorban tovább bővített épületet – a településsel együtt – 1548-ban lerombolták a portyázó törökök.
Monoszló legrégebbi, nagynevű szülötte volt Monoszlói Ladomér esztergomi érsek, ő volt az a főpap, aki a keresztény uralkodóhoz méltatlan IV. (Kun) László királyt több ízben is büntetéssel fenyegette meg a züllött, elfajult életviteléért.
A hódoltság után visszatelepült, túlnyomó arányban protestáns hitre áttért monoszlóiak 1745-ben bízták meg a lovasi Komáromi Péter pallért a romos templom részleges helyreállításával. A kővágóörsi Klutsek Jakab építőmester munkája nyomán 1829-ben formálódott meg a most is látható, a hajó mindkét oldalán karzatos, nyugaton háromemeletes tornyú, református templom. A keleti szentély puszta faltömegén kívül csupán egy tölcsér-bélletű ablakpár és a déli oldal románkori kapuzata árulkodik a 13. századi Szent Mihály-templom egykori, eredeti mivoltáról.
Ez utóbbi részletet az 1976. évi falkutatás során tárták fel, majd állították eredeti helyére a műemléki szakértők, értékelték és feldolgozták a művészettörténészek. Az inda-díszes monoszlói timpanon ritka értékű művészeti motívumot őrzött meg az utókornak: az eredeti, három pár fal-oszloppal bélelt, fehér kőből gondosan kifaragott párkánydíszű, egyenes szemöldökkövű, félkörív-mezőben egy domborművű életfa látható. Ez az ősi jelkép időben és térben nagyon távolról került a Kárpát-medencébe, hogy azután a hitvilágunkban és kultúránkban gyökeret eresszen. Amint a régi szakrális művészetünkben is: a szkíta gyökerű életfa motívum biztos helyet talált magának a magyarok pásztorművészetében, a faragott-festett fabútorok, díszes kályhacsempék díszítésével. Kultusza fontos szerepet játszott a középkori Szent László-legendák ábrázolásainál is.
A Veszprémhez közel eső Litér falu református templománál már találkoztunk hasonló korú és jellegű román kori kapuzattal. Régóta ismert a többnyire szimmetrikus rajzolatú – László Gyula régész szerint griffes-indás, leveles – monoszlói kőfaragvány néhány korabeli, hozzá hasonló társát ismerjük: az erdélyi (szászföldi) Vízakna és az ugyancsak Nagyszeben környéki Vurpód (Vurpar) 13. századi templomának hasonló kapuzatán, a Somogyváron talált timpanon-töredéken, a soproni Szent-Jakab temetőkápolna, valamint a (Szlovéniai) őrségi Domonkosfa templomának déli kapuján.
A faragottkő-motívumokon sok helyütt szerepelnek az életfára rátörni igyekvő kígyók, griffek és sárkányok, a gonosz rontást maga az életfa hárítja el.
A Hegyestű Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya kitermelte, a visszamaradt, ötven méter magas bányafal azonban felfedi számunkra a körülbelül nyolcmillió évvel ezelőtt működött bazaltvulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán függőleges, sokszögletű oszlopokra töredezett. Látványa európai viszonylatban is ritkaságszámba megy.
