Csejte várostól délre kiszélesül a Vág völgye, több ágra válik és lelassul a folyó. Keleti partját az inóci hegység ezer méter magasságot karcoló hegyvonulata kíséri, nyugati irányban a Kis-Kárpátok lankái alkotnak változatos tájat. Ezt a vidéket többször bejártuk, mégis újra meg újra „felfedezünk” egy-egy sokáig lappangott, nemrég felbukkant – és időközben restaurált – középkori falusi templomot, feltárt kolostort.
Szép számban találni centrális alaprajzú templomokat, kápolnákat a folyó mentén. Nyitrasárfő (Nitrianska Blatnica) határában, sűrű erdő tisztásán található a 12. században épült, Szent György vértanúnak szentelt kerek templom. Belső átmérője 7,3 méter, kicsiny szentélyét kelet felé tájolták. Köríves felmenő falának nagy része Árpád-kori. A Vág bal partján, Pöstyén fölött, Ducó (Ducové) község határában is 7,3 méter belső átmérőjű, patkóíves szentélyű templom körfalára bukkantak régészek 1968-ban. Szlovák kutatók véleménye szerint a 9. században épült, azonban 11. századi – Szent István és Szent László király korabeli – pénzérméket is találtak a földben.
A trencséni vár lakótornya alatt lappangott, 12. századi, belül négykaréjos, kívül kerek falú, 7,5 méter átmérőjű kápolnát 1972-ben tárták fel, alacsony körfalát a közelmúltban megmagasították. Pöstyén alatt, Jalsó (Jals’ové) faluban, ugyancsak egy meredek domb tetején, 6,2 méter átmérőjű, 12. századi körkápolnához toldottak templomhajót 1813-ban. Nagyszombattól (Trnava) tíz kilométerre keletre, Vágkeresztúron (Kriz’ovany nad Dudváhom), a 13. század elején készült egy 5,4 méter belső átmérőjű, kelet felé tájolt apszisú tégla rotunda. Nyugati karéját befoglalták a neoromán stílusú, 19. századi egyházba. A nagyszombati Szent Miklós-székesegyház gótikus szentélyétől északra 2008-ban megtalálták a román kori, kör alaprajzú, 6,8 méter átmérőjű keresztelőkápolna alapjait. Mintha „szabványt” követve építkeztek volna elődeink nyolc-tíz évszázaddal ezelőtt.
Négy Árpád-kori település a Vág nyugati partját kísérő ősi országút mentén magáénak mondhatja a keresztes lovagok egykori emlékeit, akik a 13. század végéig kéttucatnyi klastromot, erődített rendházat és templomot építettek a Dunántúlon, a Délvidéken és Felső-Magyarországban is.
A Vág menti védelmi vonal támpontjai közül a gyógyító fürdőjéről és terápiájáról világszerte híres Pöstyénben (Piest’any) épült kolostor a lovagok számára, ugyancsak Szent István emlékezetére, az 1200-as évek elején. A fürdőváros központjától nyugatra, kertes házak sorában – egy kaszált füves telken – megtalálható a vörös téglából épült, Y formában (!) kétfelé ágazó szentélyű, négy-öt méter magas rommaradvány. El lehet gondolkodni mellette: mit akartak ezzel jelezni a lovagok?
Tíz kilométerre délre Pöstyéntől, a Dudvág jobb partján Rakovic (Rákfalu) is része volt a Vág menti őrvonalnak. Az 1896-ban készült, Borovszky Samu-féle országmonográfia Nyitra vármegyei történetében ez olvasható: „1262-ben a nyitrai, azután a csejtei vár birtokaihoz tartozott, a 13. század végén a templáriusok bírták, azután a Szent János-lovagok örökölték.” A Vág jobb partján, 1664 és 1669 között épült Lipótvár (Leopoldov) újolasz-bástyás császári erődítményének „őskorához” tartozik, hogy a helyén templomos lovagok tartottak fenn ispotályt a 13. század derekán, és mansiót a folyó hídjának ellenőrzésére.
Az 1854 óta állami fegyházként működő börtönerődtől ötpercnyi autóútra van Maniga (Malzenice) község. A helység első említése a zobori bencés apátság 1113-ban kelt birtokösszeírásából ismert. Aztán a Szent Benedek-rendieket a Szent János-lovagrendiek követték a 12. század végétől. Tekintélyes magasságú, támpilléres nyugati torony őrködik a Bécset és Pozsonyt a Baltikummal összekötő kalmárút mentén; a 13. századi templomtér feletti emeleten pedig a vörös köpenyes johannita vitézek laktak.
A Dudvágon túli országútról messzire észrevehető a ritka szép, 16. századi erődtemplom a hegyoldalban. Köcsény–Lancsár a neve a kies fekvésű ikerzsákfalunak, ahol összesen félszázan élnek. A „Lanciar” név 1262-ben bukkant fel okiratban „Kuerencher” – gerencsér, azaz: fazekas – formában. Magas kőfal fogja körbe a vallásháborúk idején elpusztult gótikus templom helyén álló Szent Mihály-egyházat, a kapu védelmét egy fél öles falazatú harangtorony szolgálja.
