Sötétséget megtörő, már-már zavaróan vakító fények, éles hangok, poénokba hajló nyelvbotlások, a háttérben folyamatosan vetített képek, rajzok a LED-falon – ezek jellemzik Ugron Zsolna Hollóasszony című kisregényének felolvasószínházi változatát, amelynek ősbemutatóját nemrég tartották a Várkert Bazárban.
Az interaktív előadást Seres Tamás vitte színre. A főszerepet Hámori Gabriella alakította, mellette Farkas Franciska, Lukáts Andor és Trill Zsolt játszott, Ugron Zsolna pedig a narrátor szerepében tűnt fel.
A felolvasószínház egy-egy darab színre vitelének átmeneti állapota, azonban vannak, akik önálló műfajnak tekintik. Bármilyen is a megítélése, a legmarkánsabb jellemzője, hogy a színészek szövegkönyvvel a kezükben lépnek fel. Ha átmenetnek tekintjük, akkor a hangsúly arra helyeződik, hogy a rendező és a színészek valójában még csak próbálkoznak, kísérleteznek. Nem a klasszikus színházi klisék vagy a nagyszerű színészi fogások érvényesülnek, hanem a felolvasott szövegben rejlő nyelvi játékok, kiszólások, no meg az interaktivitás. Legjobban a nyelvi humor és a poénok élnek, a darab mélyebb regisztereit nehezebb ilyenkor megszólaltatni, csak érzékeltetni lehet. Ráadásul a nézőtől mint befogadótól mindvégig erős koncentrációt igényel a cselekmény követése. A felolvasószínházi jellegből következően pedig kevés jelmezt és jelzésszerű díszletet láthatunk.
Az öt felolvasó hat tételben adta elő a 15. században élt Szilágyi Erzsébet történetét. A darabban minden a hatalom, a háborús viszályok és a nők körül forgott. Kifejezetten ügyes az a rendezői megoldás, hogy a szereplőket vas forgószínpadra helyezte. A korabeli jelmezekbe bújt színészek ugyanis ennek segítségével mozogtak a jelenetek között, egyúttal folyamatos metamorfózison mentek át, amelyet egy-egy jól megválasztott, látványos kiegészítővel – nyakékkel, rókabundával, sállal vagy épp parókával – szemléltettek. De sajnálatos, hogy az egyébként jól megírt szöveg csaknem darabjaira hullott a sok nyelvi bakitól, túlságosan olvasópróba-szerűre sikerült. A másfél órás, egyfelvonásos előadás töredezettségét poénokkal, kiszólásokkal próbálták ellensúlyozni a színészek, a nyelvi humor helyenként akadozott, de többé-kevésbé működött. A hírek szerint idővel kamaradarabbá alakul az előadás, ekkorra talán a hibák is megszűnnek. Az viszont dicséretes, hogy több perspektívából ismerhetjük meg a történetet, így sokrétű képet kapunk Mátyás király anyjáról és a korabeli konfliktusokról.
