Míg a kábítószer-fogyasztás rendszeresen szerepel a híradásokban, a népbetegségnek számító alkoholizmusról jóval kevesebbet tudunk. Pedig több mint nyolcszázezren rabjai az alkoholnak Magyarországon, és évi harmincezer haláleset is összefüggésben áll a szeszfogyasztással. Nehéz megállapítani, kiből mit vált ki az alkohol, és a sikeres leszokásban az akaraterő a legmeghatározóbb.
„Önmagában nem a mennyiségtől lesz valaki alkoholista, hanem attól az állapottól, amikor a szesz már szervesen hozzátartozik a mindennapi életéhez, hiába nem jelentkeznek az illetőnél elvonási tünetek. Az alkohol szerepe felértékelődik számára, ugyanakkor minél többet és rosszabb minőségűt iszik valaki, annál hamarabb romlik meg az egészsége” – foglalja össze a szenvedélybetegség meghatározását Zacher Gábor toxikológus.
A rossz példa hatása
Habár szerinte a magyar lakosság „nem kis része” tartozik a szociális ivók táborába, nem törvényszerű, hogy ők váljanak mértéktelen fogyasztókká. Az alkohol köztudottan serkenti az emésztést, az ital ízélményt ad, és aki egyfajta keretrendszerben fogyasztja – miközben egy-két hetet is kihagy –, arra nem jelent veszélyt.
„A szenvedélybetegek részéről rendszerint megjelennek egyfajta önsegélyező magyarázatként a közösségi fogyasztási szokások, de abban, hogy valaki inni kezd-e, a szociális minta a meghatározó: egy közeli családtag vagy éppen egy barát példája. Senki nem teheti alkoholistává csupán úgy a másikat, hogy azt mondogatja neki, »gyere, te is igyál«” – mondja Zacher Gábor.
Hangsúlyozza azt is, hogy az alkohol gyorsan képes bódulatot kiváltani, és itt nem a részeg állapotra kell gondolni. Már egy pohártól is emelkedettebb hangulatba kerülhetünk, de a problémákra megoldást persze nem kínál. A fiatalok viszont könnyen megtanulhatják ezt a „jutalmazó mechanizmust”. Bár a szesz hatása kiszámíthatatlan, mert függ az aktuális érzelmi állapottól, az illető általában tudja mit várhat, az agresszivitás pedig azért jó neki, mert akkor bátornak érzi magát. Az italtól agresszívvá váló embert viszont nehéz leszerelni. Zacher Gábor szerint az ilyen személy szó szerint mindenbe beleköt, ezért az egyetlen lehetséges és hatékony védekezés ott hagyni, mert minden csak olaj a tűzre.
A toxikológus azt is elmondta, az alkohol természetéből eredően nemcsak részleges, hanem teljes emlékezetkiesést is okozhat, és az ittas embernek még csak „nem is kell kiterülnie” ehhez. Igaz, az átmeneti memóriazavarral visszaélni is lehet, akit feljelentenek, előszeretettel hivatkozik arra, hogy semmire nem emlékszik, függetlenül attól, hogy a konkrét esetben valóban így van-e.
Zacher Gábor szerint az alkoholizmus minálunk a férfiak között csapatsportágnak számít, míg a nők „spájzalkoholisták”.
Mindent rombol a szesz
„Mindez társadalmi előítéletből ered. Gondoljunk bele, mi jut eszünkbe, amikor egy részeg fiút vagy férfit látunk, és mi jut eszünkbe, amikor lányt vagy nőt. A számok is azt mutatják, hogy a több mint nyolcszázezer hazai alkoholista többsége férfi, de a hölgyek sem maradnak le a maguk negyedmilliós létszámával” – teszi hozzá. A vodka az, amit mindkét nem tagjai szívesen fogyasztanak, ugyanis ez érződik a legkevésbé. A férfiak inkább a sört és a bort, a nők pedig inkább az édes italokat szeretik. És mindezeket egyre fiatalabb korban próbálják ki, egy átlagos mai fiatal tizennégy éves korban túl van a „tűzkeresztségen”, már ami az alkoholt illeti.
Toxikológusként Zacher Gábor leginkább a határaikat feszegetőkkel találkozik, és ahogy fogalmazott: „másnap reggel viszont kiderülnek a fogyasztási szokások”. Kiemelte, hogy az alkohol felelős a májcirrózis és a különféle idegrendszeri rendellenességek, például az érzékelés és a mozgáskoordinációs zavarok kialakulásáért, de igazából nincs olyan szervrendszer, amire a mértéktelen fogyasztása ne lenne káros hatással. Így nem csoda, hogy harmincezer haláleset hozható összefüggésbe az alkohol egészségkárosító hatásával.
Győzhet az akarat
A leépülés üteme természetesen függ a mennyiségtől és a minőségtől, és akad olyan is, aki életmódja ellenére szép kort él meg, azonban Zacher figyelmeztet rá, hogy a káros következményeket senki nem kerülheti el.
„Addikció esetében kötelező kezelés nem létezik, tehát el kell találni azt a fajta motivációt, ami alapján a beteg hajlandó a terápiára. Ha valakit mondjuk a főnöke állít válaszút elé, hogy vagy kezelteti magát, vagy kereshet másik állást, ez egyfajta nyomásgyakorlás ugyan, mégis a beteg érdekét szolgálja” – mondja a toxikológus.
Szerinte a tünetmentesség elérése leginkább az egyén akaraterején múlik. A terápiák rizikója, hogy a páciens, miután visszakerül ugyanabba a szociális közegbe, hiába ért el külsőre is látványos javulást, mégis visszaeshet. A praxisában van olyan, aki évente visszajár, de akad olyan is, aki azelőtt töményt ivott, most pedig évek óta tiszta. Zacher Gábor szerint mindenkinek érdemes megadni az esélyt a gyógyulásra, de a legfontosabb, hogy ki-ki magától akarja a változást, és utána következetesen tartsa elhatározását, hogy nem nyúl többé a pohár után.
