Talán jobb bele sem gondolni, mennyi energiát igényel az európai otthonok „meghitt meleggé" varázslása....
Az Európai Unióban a háztartások teljes energiafogyasztásának messze a legnagyobb hányadát, majd hatvankét százalékát teszi ki az otthonok fűtése. Háború ide vagy oda, a – döntően orosz – földgáz harminchét, a megújulók és a bioüzemanyagok huszonnyolc, a kőolajtermékek tizennégy, a távhő tizenegy míg a villamos áram hét százalékot tesz ki a nagy egészből – s a fennmaradó három percent csak régen hagyományosnak tekintett szén.
Ha pedig csöppet kilépünk az „otthoni melegből" s tágabb, azaz EU-s értelemben vizsgáljuk a kérdést sem jutunk a lakossági kétharmadnál lényegesen jobb eredményre. Azaz ha a teljes európai épületet és ipari/szolgáltatói fűtést (és hűtést) tekintjük, akkor a kontinensünkön felhasznált végső energiaigény mintegy ötvenhárom százaléka megy el e célra. Egy-egy EU-s lakásban amúgy átlagosan 1,9 kW teljesítményt fordítanak óránként arra, hogy a bent élők ne fagyjanak kockára.
Az EU-s háztartások amúgy évente cirka 2.650 TWh energiát fogyasztanak – azaz ennyit tesz a fentebb citált hatvankét percent. Ez egyetlen fűtési szezon alatt 1.630 milliárd kilowattóra (1.630 TWh) tiszta hőenergiát jelent. A mutató helyes értékeléséhez illik leírni, ez nagyjából százkilencven, csutkára járatott nukleáris reaktor – vagy 183-185 Paksi Atomerőmű egyidejű, fullos energiatermelésével egyenértékű.
Fontos „apróság", s ezért érdemes leírni, kontinensünkön telente elszörnyesztő mennyiségű fát hamvasztunk el. A teljes EU-ban ez négy-ötszáz millió köbmétert, azaz két-háromszáz millió tonnát jelent tűzifa, apríték és pellet formájában. Megérné egyszer kiszámolni, ha ez a bitang nagy tétel az erdőben maradna, miféle jót jelentene az időjárásunkra és a klímánkra nézve.
Amennyiben a saját adatainkra vagyunk kíváncsiak, akkor a statisztikai hivatal könyveit érdemes föltekinteni. E szerint itthon úgy 1,3 millió háztartás használ fát valamilyen formában a fűtési szezon hónapjaiban. Az elégetett mennyiség közelíti a kilencmillió köbmétert – s itt rögvest bele is futunk egy anakronizmusba. A hazai erdők éves természetes növekménye tizenkét-tizenhárom millió köbméter, s ebből a hivatalos állami és magángazdaságok fenntartható módon 6,5–7 milliót „vesznek ki" esztendőről-esztendőre. Mivel a két szám között akad „némi" két-két és fél milliós eltérés könnyen kalkulálható, hogy e tétel lopott, adózatlan cucc.
