Bár bolygónk kétezer évvel ezelőtt megkezdte az átmenetet egy új glaciális periódus felé, a globális felmelegedés mára teljesen megállította a sarki jégtakarók terjeszkedését. A klímakutatók legújabb eredményei rávilágítanak: az emberiség immár olyan geológiai formálóerővé lépett elő, amely képes felülírni a Föld több millió éves természetes éghajlati ciklusait, így a jégkorszakok visszatérése is kérdésessé vált.
Nagyjából kétezer évvel ezelőtt a Földön ismét növekedésnek indultak a jégtakarók, jelezve egy új jégkorszak hajnalát. A barlangrajzok és a vastag mamutszőr bundák visszatérésére azonban nem érdemes számítani: a huszadik századra a klímaváltozás olyannyira felmelegítette a bolygót, hogy az olvadás teljesen megállította ezt a természetes folyamatot.
Technikai értelemben a Föld jelenleg is egy nagyjából 34 millió éve kezdődött kiterjedt jégkorszakban van, hiszen az Antarktiszon és Grönlandon egész évben hatalmas, folyamatos kontinentális jégtakarók találhatók. Ezen a tágabb éghajlati korszakon belül azonban a bolygó hidegebb eljegesedési (glaciális) és melegebb (interglaciális) időszakok között ingadozik. Jelenleg egy ilyen felmelegedési periódusban élünk, amely mintegy 11 700 évvel ezelőtt vette kezdetét. (A köznyelvben a „jégkorszak” kifejezés alatt általában a hidegebb glaciális periódusokat értjük.)
Körülbelül kétezer évvel ezelőtt azonban úgy tűnt, a bolygó egy újabb hideg ciklusba lépett, és az Északi-sarkvidék zsugorodó jégtakarói ismét növekedésnek indultak. Ezt a tendenciát követte szorosan az észak-amerikai Laurentide-jégtakaró is – derül ki egy friss kutatásból. Ez a hatalmas jégtömeg 95 ezer és 20 ezer évvel ezelőtt a kontinens jelentős részét beborította, és az északi sarkkörtől egészen Illinois államig húzódott.
Mára a jégtakaró nagy része elolvadt, és csupán a kanadai Nunavut területén, a Baffin-szigeten található Barnes-jégsapkaként maradt fenn. Ennek a megmaradt jégtömegnek a sorsát vizsgálták a Columbia Egyetem és a Coloradói Egyetem (Boulder) klímakutatói, a jégbe fagyott növényzet maradványainak elemzésével. A szakemberek emellett a berillium-10 nevű radioaktív izotóp szintjét is mérték, amely a napfénynek kitett kőzetekben halmozódik fel, így pontosan megmutatja, mikor húzódott vissza a jég, és mikor szabadult fel az alatta lévő szárazföld.
A kutatócsoport megállapította, hogy a jégtakaró mintegy 3000 évvel ezelőtt érte el történetének legkisebb kiterjedését, majd nagyjából kétezer éve, a klíma enyhén hidegebbre fordulásával ismét terjeszkedni kezdett. A szakértők szerint ez egyértelmű jele volt annak, hogy a bolygó megkezdte a következő eljegesedési periódust. A növekedés egészen hatvan évvel ezelőttig tartott, amikor az emelkedő globális hőmérséklet hirtelen megállította az expanziót.
„A folyamat épp csak elkezdődött, minden a megszokott mederben zajlott, a következő eljegesedés a küszöbön állt – aztán mégis leállt” – magyarázta egy közleményben Nicolás Young, a tanulmány szerzője, a Columbia Egyetem Lamont-Doherty Földmegfigyelő Intézetének geokémikusa. „Ez egy rendkívül erős példája annak, hogyan zökkentettük ki a rendszert a természetes működéséből.”
A legújabb adatok fényében a következő jégkorszak beköszönte egyelőre lekerült a napirendről. A tanulmányt kísérő elemzésében Shaun Marcott professzor, a Wisconsini Egyetem (Madison) glaciológusa kifejtette, hogy az ember okozta klímaváltozás akár „több százezer évvel” is elhalaszthatja a következő hideg periódust. Bár a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése idővel esélyt adhatna a klímaciklusok helyreállására, a végkifejlet továbbra is bizonytalan.
„Lesz-e még valaha újabb jégkorszak? A jelenlegi előrejelzések szerint a következő ciklusban ez már valószínűtlen. Végső soron az, hogy hány eljegesedési periódust ugrik át a bolygó, az emberiség döntéseitől és a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátástól függ” – írta Marcott. A glaciológus összegzésként kiemelte: az emberiség mára olyan geológiai tényezővé vált, amely képes felülírni a több millió éves természetes ritmusokat, és évszázezrekre eltolni a Föld éghajlati egyensúlyát. Ha a jövőben végleg elmaradnak a jégkorszakok, annak mélyreható következményei lesznek mindazon biológiai és fizikai rendszerekre is, amelyek ezekkel a ciklusokkal együtt fejlődtek az elmúlt kétmillió évben – írta meg az IFLScience.
