Zsigmondy Vilmosnak 1865-ben Harkányban egy 38,6 méter mély artézi kúttal sikerült a szabadon elfolyó hévizet teljes mennyiségben összefogni és hasznosítani. Az artézi kút olyan mélységi rétegbe fúrt kútfajta, amelynél a magas nyomás következtében a víz magától tör a felszínre.
Európában az első ilyen kutat 1126-ban francia földön, az artois-i grófságban fúrták, innen ered a neve. A világ legmélyebb artézi kútja a Berlin melletti Sperenbergben van – 1273 méteres.
Zsigmondy Vilmos kidolgozta elméletét a hőforrások feltárására és hasznosítására. Ezt 1867-ben a margitszigeti kutak megépítésével igazolta. Itt az egyik fúrása 119,5 méter mélyre jutott le. A terület József főherceg tulajdonában volt. 1868-ban Pesten, a Városligetben kezdett bele egy nagy vállalkozásába, itt akart hőforrást létrehozni. Tíz év elteltével, 1878-ban sikerült neki, 970 mélyről tört fel a forró víz. Ebből látták el a későbbi Széchenyi gyógyfürdőt meleg vízzel.
Zsigmondy Vilmos kalandos élete, tudományos és politikai sikerei, következetes bátorsága élete minden kacskaringójában tiszteletet ébresztett. Még az úgynevezett hatalomban is. Húsz évvel olmützi várfogsága után megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét, 1872-ben királyi tanácsossá választották, 1878-ban a Francia Becsületrend Lovagkeresztjét is átadták neki. A magyar bányamérnökök első nagy nemzedékének egyik legjelesebb alakja 1888-ban halt meg Budapesten. Emlékét szobrok, emléktáblák és a nevét viselő iskolák őrzik. Meg még Harkányban – a róla elnevezett – fürdő melletti hatalmas park.
A 20. században aztán egyre jobban kiteljesedik a harkányi hévíz ereje, egész birodalom épül rá. A harkányi víz azonban nem csak a gazdagok fantáziáját foglalkoztatta. Egy szép népi monda a tudományos leírásoknál érzékletesebben mutatja meg, hogy az úgynevezett egyszerű emberek is milyen tisztán és pontosan látják azt a világot, amelyben élnek:
A harkányi gyógyvíz legendája
Dél felől, ha szemre veszed
A harsányi csúcsos hegyet,
Láthatod, hogy több barázda
Van a sziklás hegybe szántva
És kakas, bak, macska lábnyom
Látszik a hegygerinc háton.
Lakott itt egy öreg néne,
Volt egy Harka nevü lánya
Hét határban nem volt párja.
Szemet vetett rá az ördög,
Éjszakánkénk ott lődörgött.
Nem fogyott ki a beszédbül.
Ha fogad a lányra vásik
Kakas kukorékolásig
Szántsd föl a harsányi hegyet!
Szólt az ördög: máris megyek!
Aranyekéjébe fogott egy macskát,
Egy kakast, meg egy kecskebakot.
Az asszony a padláslikon lesi-várja,
Ugyan bizony a lópatás mire végzi.
Szeme kidülledve nézi,
Hogy az ördög ló halálába
Már a hegy derekát járja.
Ha így nyargal, fölér jóval előbb.
Nosza az asszony futóra!
Tüstént szalad a tyúkólba,
Kukorékol kicifrázva,
S ahány kakas recitálja,
Még az eke elé fogott kakas is
Megszólamlodott! Az ördög a haját tépte!
A három állat heggyé vált,
S az ördög, látva, hogy vesztett,
Mérgében toppantott egyet,
Lyuk támadt és elnyelte legott.
Hol pokolra ment, a földből
Kénszagú melegvíz tört föl.
(Népi monda)
