Zsigmondy Vilmos a magyarországi artézi kutak fúrásának, helyi viszonyokra alkalmazásának kialakítója és elterjesztője volt.
A tudós bányamérnök Pozsonyban született 1821-ben. Édesapja korán, a fiú tizenkét éves korában meghalt, ám a család ragaszkodott a hat árva taníttatásához. Zsigmondy Vilmos Komáromban és Pozsonyban járt középiskolába, ahogy testvérei, ő is korán munkát vállalt. A Kossuth által kiadott Országgyűlési Tudósításokat másolta. Bejárt az országgyűlési ülésekre, ahol természetesen része lehetett a Kossuthot vagy Deák Ferencet hallgató közönségnek.
A fiatalember azonban inkább a természettudományok iránt érdeklődött. A család ugyan papi és tanári pályára szánta, de ő Selmecbányára ment, ahol 1842-ben bányászati és erdészeti tanulmányait sikerrel abszolválta. 1843-ban Szakolcán volt mérnök gyakornok, majd bányavezető. 1844 már Bécsben találta, ahol a magyarországi bányák felügyeletét is ellátó császári és királyi központi bányaigazgatóságon dolgozott. Munkája mellett összeállított egy komoly könyvet Ausztria és Magyarország bányászati adataiból, az 1842-őt megelőző huszonöt évről. 1846 már a Császári és Királyi Államvasutak szolgálatában találja, innen tanulmányútra küldték, amelynek állomásai: Stájerország, Morvaország, Csehország, a sziléziai bányavidék és a selmeci bányakerület voltak. Ezután a Krassó-Szörény vármegyei Resicára vezényelték, ahol a kőszénbánya rendbetételével és új bányák nyitásával bízták meg.
1848-ban a resicai kerület vezetését is megkapta. Zsigmondy Vilmos ekkortájt ágyúöntéssel is foglalkozott. A románok elől ugyan elmenekült, kimentve az állami pénztárt, ám 1849 elején visszarendelték Resicára, ahol a magyar kormány megrendelésére az ágyú-, kard-, szurony- és bombagyártását irányította. Világos után a császári katonaság fogságába került, majd 1849 végén a temesvári haditörvényszék lőpor és ágyúgyártás miatt hat év várfogságra ítélte.
Az olmützi várból azonban már 1850 nyarán kegyelmet kapva kiszabadult. Ezután a Sárisáp melletti Annavölgyi kőszénbányát vezette. A bánya egyébként Metternich kancellár vejének, az ördöglovas Sándor Móricnak volt a birtokán. Tíz év elteltével költözött Pestre, és a bányajogi törvénytervezet megalkotásában vállalt jelentős szerepet. 1861-ben kezdett el foglalkozni a források és földalatti vizek viszonyaival, felkutatásukkal. Kutató munkája alig néhány év múlva a gyakorlatban is kiteljesedhetett, amikor 1865-ben Harkány területén a hévizet egy 38,7 méter mély artézi kúttal feltárta.
