A szeptembertől novemberig tartó időszak különösen fontos, hiszen ilyenkor készíthetjük fel a növényeket, a talajt és a gyepet a téli hónapokra, miközben bizonyos zöldségeket még vethetünk és szüretelhetünk is. A megfelelő őszi gondozás ráadásul nagyban meghatározza, milyen állapotban ébred majd fel a kert tavasszal.
Szeptemberben az egyik legfontosabb feladat a veteményes folyamatos betakarítása. A paradicsomot, paprikát és más melegkedvelő növényeket érdemes még az első komolyabb fagyok előtt leszedni, miközben a hideget jobban tűrő zöldségek tovább maradhatnak az ágyásokban. A felszabaduló területekről távolítsuk el a gyomokat és az elhalt növényi részeket, az egészséges maradványok pedig mehetnek a komposztra. A beteg, fertőzött növényeket viszont jobb elkülöníteni. A talajt komposzttal vagy érett szerves trágyával is javíthatjuk, majd mulccsal takarhatjuk, ami védi a földet és a növények gyökereit a hidegtől.
A lehulló faleveleket sem érdemes egyszerűen hulladékként kezelni. Komposztálhatjuk őket, illetve egy részük talajtakarásra is használható. A gyepről ugyanakkor rendszeresen érdemes eltávolítani a vastag lombtakarót. Az utolsó fűnyírás általában szeptemberben vagy októberben esedékes, az időjárástól függően. A füvet télire ne vágjuk túlságosan rövidre.
A virágoskertben szintén bőven akad munka. Ősszel kerülhetnek a földbe azok a hagymák, amelyek tavasszal virágoznak, például a tulipán, a nárcisz és a jácint. Az ősz lombhullató fák, cserjék és számos évelő telepítésére is kedvező időszak, mert a növényeknek a fagyok előtt még van lehetőségük begyökeresedni.
A fagyérzékeny növényekről viszont időben gondoskodni kell. A muskátlit, leandert és más, teleltetést igénylő cserepes növényeket védett helyre kell vinni, míg például a dáliák fagyérzékeny gumóit fel kell szedni. A kint maradó, érzékenyebb növények tövét mulccsal, lombbal vagy más megfelelő takarással védhetjük.
Ősszel még a veteményesnek sem kell kiürülnie. Szeptember közepén például rövid tenyészidejű hónapos retekkel még érdemes próbálkozni, a saláták esetében pedig az idő előrehaladtával már inkább az őszi fajták palántázása lehet célszerű. Spenót, sóska, fokhagyma és egyes hagymafélék szintén szóba jöhetnek.
Sőt, létezik úgynevezett tél alá vetés is. November–december környékén, amikor már csak néhány fok van, de a talaj még nem fagyott át, többek között sárgarépát, petrezselymet, spenótot, sóskát, retket vagy borsót is vethetünk. A cél ilyenkor nem az, hogy még ősszel kikeljenek, hanem hogy a magok a földben teleljenek át, majd tavasszal a megfelelő időben fejlődésnek induljanak.
Végül a kert technikai téliesítéséről se feledkezzünk meg. Az első komoly fagyok előtt érdemes vízteleníteni a kerti csapokat és az öntözőrendszert, eltenni vagy megtisztítani a szerszámokat, valamint fagymentes helyre vinni mindazt, ami károsodhat a hidegben. Így mire megérkezik a tél, a kert valóban készen állhat a pihenésre – tavasszal pedig jóval kevesebb helyreállítási munkával indulhat az új szezon.
