A világ egyesült liberálisainak nagyon nem tetszik Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter világa. Nem is különösebben meglepő, hiszen a republikánus politikus korábban katonaként szolgált és miniszterként sem titkolja, hogy a hadsereget elsősorban hadseregnek, nem pedig társadalmi kísérleti terepnek tekinti.
Mielőtt azonban rákanyarodnánk a legújabb, ezúttal a tesztoszteron körül kibontakozott vitára, érdemes felidézni Hegseth korábbi intézkedéseit. Szigorították az amerikai haderőben a fizikai erőnlétre és a megjelenésre vonatkozó követelményeket, a szakállviselést pedig főszabály szerint tiltják, meghatározott kivételekkel. A miniszter többször is világossá tette, hogy nem akar túlsúlyos, a fizikai követelményeknek megfelelni képtelen katonákat látni az amerikai haderőben.
Mindez természetesen bőséges muníciót adott Hegseth kritikusainak. A vele szembeni bírálatokban rendre előkerül, hogy nézetei kirekesztők, a nőkkel szemben ellenségesek, és veszélyeztetik az amerikai hadsereg sokszínűségét.
Ennek egyik bizonyítékaként emlegetik azt az esetet is, amikor Hegseth kilenc tisztet vett le az amerikai haditengerészet egycsillagos admirálisi előléptetési listájáról. Az eredetileg harmincegy nevet tartalmazó listáról eltávolított kilenc tiszt között volt három előléptetésre javasolt nő (összesen ennyi nő volt a listán), valamint két fekete tiszt is. A Pentagon a döntés részletes indokait nem hozta nyilvánosságra. Hegseth bírálói ebből messzemenő következtetéseket vontak le, de maga a személyi döntés azonban ennél kevesebbet bizonyít.
Most pedig itt a tesztoszteron.
A Pentagon szeptember elején részletes klinikai útmutatót adott ki az aktív és tartalékos katonák tesztoszteronhiányának szűrésére. Az intézkedés egy korábban meghirdetett program része, amelynek célja a hormonális és energiaellátási problémák felismerése, végső soron pedig a katonák egészségi állapotának és harckészültségének javítása.
A harmincéves vagy idősebb férfiaknál az elképzelés vérvizsgálattal is számolt, míg a nőknél más, hormonális problémákra utaló tünetek vizsgálata került előtérbe. A Pentagon a részletes klinikai iránymutatást a kiadását követő napon átmenetileg visszavonta átdolgozásra, maga az alapvető szűrési kezdeményezés azonban nem tűnt el.
A program természetesen azonnal vitákat váltott ki.
Több orvosszakmai szereplő arra figyelmeztetett, hogy az általános tesztoszteronszűrés tudományos megalapozottsága vitatható, a felesleges vizsgálatok pedig indokolatlan kezelésekhez vezethetnek. Az sem tekinthető bizonyítottnak, hogy az alacsony tesztoszteronszint széles körű szűrése önmagában mérhetően növelné az amerikai hadsereg harckészültségét.
Ezek szakmai kérdések, amelyeket természetesen komolyan kell venni. A vita azonban ezen a ponton már régen nem pusztán orvosi természetű.
Mert vajon valóban meghökkentő gondolat-e, hogy egy hadsereg vezetése tudni szeretné, milyen fizikai állapotban vannak a katonái?
A tesztoszteron elsősorban férfi nemi hormonként, egyben természetes anabolikus szteroidként ismert. Férfiaknál döntően a herék Leydig-sejtjeiben termelődik, kisebb mennyiségben azonban a női szervezetben is jelen van. Szerepe van többek között az izomtömeg és a csontozat fenntartásában, a férfi nemi fejlődésben és számos élettani folyamat megfelelő működésében.
Kórosan alacsony szintje bizonyos esetekben fáradtsággal, izomtömeg-csökkenéssel, csökkent fizikai teljesítménnyel és más egészségi problémákkal járhat. Hogy ennek rutinszerű szűrése minden harminc év feletti katonánál indokolt-e, arról az orvostudománynak kell vitatkoznia.
De Hegseth politikai és katonai alapvetése ettől még könnyen érthető.
A hadsereg nem wellnessközpont, nem divatbemutató és nem ideológiai nevelőintézet. A hadsereg végső feladata az, hogy szükség esetén harcoljon és győzzön. Ehhez pedig fizikailag és mentálisan terhelhető, fegyelmezett és jól kiképzett katonák kellenek.
Lehet vitatkozni azon, hogy melyik laborvizsgálat indokolt, milyen életkorban érdemes szűrni és mikor szükséges kezelés. Ezek legitim szakmai kérdések. De abból, hogy egy hadügyminiszter a katonák fizikai állapotát, erejét és harckészültségét akarja javítani, önmagában nehéz emberjogi botrányt fabrikálni.
Hegseth üzenete ugyanis meglehetősen egyszerű: legyenek a katonák egészségesek, erősek, kiképzettek és alkalmasak arra a feladatra, amelyet a hazájuk rájuk bíz.
Ha ehhez bizonyos esetekben hormonszintet is kell mérni, akkor mérjenek.
A háborúban ugyanis nem az ideológiai divatok, hanem a teljesítmény dönt.
