A végletesen felvilágosult liberális művészetbarátok nagy hírnek örvendezhettek. Bizonyos Piotr Pavlenszkij akcióművész lehetetlen helyzetbe került Franciaországban. A hatóságok ugyanis felülvizsgálják 2017-ben megszerzett menekültstátuszát. Az eredeti foglalkozását tekintve orosz műalkotó tiltakozik a szerinte ellentmondásos intézkedés miatt, mondván, ugyanazért a művészeti gyakorlatért érheti új hazájában, Franciaországban büntetés, ami miatt menekülnie kellett szülőhazájából.
A mértékadó szabadelvű kultúrkörökben mostanában minden korábbinál nagyobb szerepet kapnak a nemi szervek vagy környékük. Piotr performanszművész például azzal hívta fel magára a művelt világ figyelmét, hogy 2013-ban úgy tiltakozott a politikai elnyomás ellen, hogy heréjét a moszkvai Vörös tér járdájához szögezte.
Érdemes elidőznünk a nagyszabású művészeti akció részleteinél. A tudósítások szerint a pucérra vetkőzött Pavlenszkij magától értetődő természetességgel ült le a Kreml tövében, és vette kezébe a kalapácsot. A terpeszben ülő meztelen ember nyilván ügyelt a részletekre is. Herezacskója viszonylagos épségének megőrzéséért bizonyára mindent megtett. A golyókat gondosan elkerülte. A kihúzott, szétfeszített zacskóbőrt óvatosan szúrta át a nyilván fertőtlenített szeggel, és legalábbis, ha mi lettünk volna a helyében, egy akkumulátoros fúróval kialakított járdalukba ütöttük volna a szeget. Miután a segédek eltávolították a művész közeléből mindazt, ami a látványt zavarta volna: szerszámokat, ruhadarabokat meg ilyesmiket, nekiállhatott az alkotótárs dokumentálni az akciót. Fotók, videók, hangfelvételek meg ilyenek.
Hiába vert fel nagy port a nemzetközi sajtóban az esemény, sem a Kreml falai nem remegtek meg, sem az orosz politikai rendszer nem bukott meg. Nyilván gyorsan összeszedték a meztelen művészt, mentőbe rakták, persze előtte kihúzták a járdából és a zacskójából a szöget, és kórházba vitték. A nyughatatlan Pavlenszkij azonban két évvel később újra akcióba lendült. Most valami komolyabbat tervelt ki, felgyújtotta a Szövetségi Biztonsági Szolgálat moszkvai épületének ajtaját. Ekkor már fél évre börtönbe zárták a haladó művészethez nyilván tök hülye hatóságok. Egy évvel később élettársával meg két gyerekükkel együtt leléptek Oroszországból. Az érdeklődők szíves kérdéseire nem győzték hangsúlyozni, hogy a gyújtogatás utáni büntetőeljárás mögött ott áll a galád és értetlen politika. Piotr Pavlenszkij tudtára adta a világnak, hogy „a művészeket mindig üldözték, bebörtönözték, őrültnek nyilvánították, és elűzték az országokból. Ez a művészi szabadság valódi ára.”
Nem lehetett tehát máshogy új hazájában, Franciaországban sem. Például úgy bírálta befogadói politikáját, benne a pénzügyi hatalmat, hogy a párizsi Bastille téren felgyújtotta egy bankfiók ablakait. Ezért a szerinte művész- és művészetellenes francia bíróság három év börtönbüntetésre ítélte. Az értetlen, nyárspolgári világ azonban nem tudott kifogni rajta. Három évvel a bankgyújtogatás után úgy igyekezett leleplezni a politikai képmutatást, hogy közzétett egy olyan pornóvideót, amelyben francia politikusok szerepeltek. Ezért is kapott felfüggesztett börtönt.
Mindezek az események aztán a menedékjog felülvizsgálatához vezettek. Ez nyilván Pavlenszkij művész akcióiba jól beilleszthető elem, hiszen az ő szubjektum-objektum művészetének szerves alkotóelemei a hatósági reakciók: a rendőrségi nyomozások és a bírósági tárgyalások is.
Mi meg csak állunk itt, ebben a nagy magyar rögvalóságban, csodálkozva nézhetjük ennek a bátor művésznek a hányattatásait. Mert hát ő egy olyan alkotó, aki semmiféle korlátot nem tűr, neki mindent szabad. Heréjét szögezni, ajtókat és ablakokat felgyújtani. Aki meg nem érti a művészet végtelen szabadságát, az töppedt agyú, fogatlan, műveletlen bunkó lehet.
Értetlenül éljük át jelenünk ilyen-olyan akcióit, pedig igazán elfogadhatnánk azt, hogy a művészek meg még más pályákon mozgó illetők már nálunk is csak ilyenek: nekik mindent, mindenhol, mindenkor szabad.
