Az ukrán hadsereg oroszországi olajfinomítók és energetikai létesítmények elleni támadásainak hatása egyre inkább érezhető az ország üzemanyag-ellátásában.
A Deutsche Welle beszámolója arról ír, hogy Oroszországban már legalább harminc régióban jelentkeznek benzinkészlet-problémák. A korábbi, május végétől július közepéig tartó üzemanyaghiány után most különösen Moszkvában és a főváros környékén vált nehézzé a helyzet. Egyes benzinkúthálózatok már korlátozták az értékesítést, miközben több helyen hosszú sorok alakultak ki.
A problémák nemcsak az autósokat érintik. Az üzemanyaghiány egyre komolyabb gazdasági következményekkel járhat, mivel a taxisok, futárok, építőipari vállalkozások és más szolgáltatók működése nagymértékben függ a benzin és a dízel elérhetőségétől. Orosz szakértők szerint több régióban már visszaesett a fuvarozók és egyes vállalkozások megrendelésállománya, mert az ellátási láncok működését nehezíti a bizonytalan üzemanyag-ellátás.
A déli Krasznodar régióban, köztük Szocsiban is komoly fennakadások alakultak ki. A helyi beszámolók szerint egyes benzinkutaknál órákig kell várakozni, miközben a hatóságok részben a nyári turisztikai szezon megnövekedett keresletével magyarázzák a problémát. A helyiek azonban ennél súlyosabbnak látják a helyzetet, és az üzemanyaghiányt már a nyári szezon egyik legnagyobb problémájaként emlegetik.
A hiány mellett az üzemanyag minőségével kapcsolatban is egyre több panasz merül fel. Oroszországból olyan beszámolók érkeztek, amelyek szerint egyes autók motorhibákat jeleznek, miután szennyezett vagy gyengébb minőségű üzemanyagot tankoltak. A problémát tovább súlyosbíthatja, hogy Moszkvában már most is hosszú várakozási idők vannak a szervizekben, miközben bizonyos alkatrészekre szintén hónapokat kell várni.
A kialakult helyzet hátterében az ukrán dróntámadások mellett az orosz finomítói kapacitások kiesése és a javítások nehézségei állnak. Korábbi elemzések szerint júliusban az orosz finomítók működése több mint két évtizedes mélypontra került, és a kieső kapacitások jelentős része a támadásokkal, illetve az azok után szükségessé vált javításokkal függött össze.
A gazdasági nyomás enyhítése érdekében Moszkva már a korábbi évtizedekben használt, alacsonyabb minőségű üzemanyagok forgalmazását is engedélyezte, miközben külföldről is próbál benzint beszerezni. Ez azt mutatja, hogy Oroszország a világ egyik legnagyobb olajtermelőjeként is nehézségekbe ütközhet saját belső üzemanyag-ellátásának biztosításában, ha a finomítói és logisztikai infrastruktúrát tartós támadások érik.
Egyes közgazdászok szerint a tartós üzemanyaghiány már nem pusztán ellátási probléma, hanem az orosz gazdaság működését is veszélyeztetheti. Ha a benzin- és dízelhiány tovább súlyosbodik, az akadályozhatja a közúti szállítást, a mezőgazdasági munkát és az ipari termelést is. Ez végső soron növelheti a költségeket, lassíthatja a gazdasági növekedést, és tovább fokozhatja a Kremlre nehezedő nyomást.
Az ukrán stratégia közben egyre inkább arra irányul, hogy az orosz energetikai rendszer kritikus pontjait bénítsa meg. A cél nem csupán egy-egy létesítmény ideiglenes megrongálása, hanem olyan kulcsfontosságú berendezések kiiktatása, amelyek pótlása és javítása hosszabb időt vesz igénybe.
A mostani üzemanyagválság így az ukrajnai háború egy újabb gazdasági következményét mutatja: az oroszországi energetikai infrastruktúra elleni támadások már nemcsak a fronttól távoli ipari létesítményeket érintik, hanem egyre közvetlenebbül hatnak a lakosság mindennapjaira és az ország gazdasági működésére is.
