Angliai kutatók 3D-nyomtatással elkészítették a római kori Britannia egyik legnépszerűbb társasjátéka, a Ludus Latrunculorum játszható másolatát.
A rekonstrukció alapja egy kőből készült játéktábla, amelyet az angliai Vindolandában, Hadrianus fala közelében tártak fel. A római határ menti erőd és település nagyjából Kr. u. 85 és 200 között volt lakott, és fénykorában egyszerre több ezer ember élt itt. Bár a lelőhelynek eddig csupán a negyedét tárták fel, Vindolanda már így is számtalan régészeti leletet szolgáltatott – köztük több római társasjátékot is.
A régészek 2019-ben bukkantak rá a játéktáblára egy fürdő lefolyója és egy műhely fala között, egy 3. századi út mellett. Az öt darabra tört tárgyat később építőanyagként használták fel: egy gazdasági épület alapozásába építették be.
Figyelemre méltó, hogy a játékot az erőd falain kívül találták meg, ami arra utal, hogy nemcsak a katonák, hanem a civil lakosság – köztük nők és gyermekek – is játszhatta. Vindolanda egyébként valóságos paradicsomnak számít az ókori társasjátékok kutatói számára, eddig több mint egy tucat Ludus Latrunculorum-készlet került elő a lelőhelyről.
Mielőtt az eredeti táblát kölcsönadták volna a torontói Bata Cipőmúzeumnak, a Newcastle-i Egyetem kutatói egy kézi Artec 3D Spider szkennerrel digitalizálták az összes darabját, hogy virtuális 3D-modellt készítsenek róla. Ezután polilaktid (PLA) műanyagból kinyomtatták a játéktábla pontos másolatát.
„Csodálatos élmény volt részt venni a szkennelési folyamatban, és látni, ahogy egy ilyen összetett és történelmi tárgyat ennyire valósághűen sikerül újraalkotni” – mondta Sophie Westlake, a Vindolanda Trust program- és sokszínűségi munkatársa.
„Óriási segítséget jelent számunkra, hogy rendelkezésünkre áll egy replika játéktábla és egy interaktív 3D-modell, amíg az eredeti lelet kölcsönben van. Emellett a látogatóknak is sokkal élményszerűbb, kézzelfoghatóbb betekintést nyújt a római kori játékok világába.”
A Vindolandába látogatók a Római Hadtörténeti Múzeumban ki is próbálhatják a Ludus Latrunculorum rekonstruált változatát. Bár a játék pontos szabályai nem maradtak fenn, az ókori leírások alapján a kutatók úgy vélik, leginkább a dámajátékhoz hasonlíthatott: két játékos egymás bábuit próbálta elfogni úgy, hogy saját korongjaival közrefogta az ellenfél figuráit.
Az ókori források több néven is említik a játékot, például „a kis rablók játékaként”, „a rablók játékaként” vagy egyszerűen „katonák”-ként - írja a Smithsonian Magazine.
„A nyílt táblán mozgatod a korongjaidat, miközben üvegkatonák vívják a csatájukat: hol egy fehér korong ejti csapdába a feketéket, hol pedig egy fekete a fehéreket” – olvasható a játék egyik legkorábbi, a Római Birodalom idejéből fennmaradt leírásában.
A régészeti leletek szerint a társasjátékok rendkívül népszerűek voltak az ókori Rómában: a gyermekektől egészen Claudius császárig sokan hódoltak ennek a szórakozásnak.
„Jövőbeli kutatásaink során a játékok társadalmi szerepét szeretnénk vizsgálni, és reméljük, hogy ezáltal új megvilágításba helyezhetjük a vindolandai közösség mindennapi életét” – közölte a Vindolanda Charitable Trust.
