Szeretném előre leszögezni, kedvelem Aján Tamást, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) elnökét.
Mindig is kedveltem, mert művelt, talpig úriember, s mert érzékeny lélek. Aki egy fárasztó nap után is képes leülni a zongorához. Erős ember, de melyik nemzetközi sportszövetségi elnök nem az? És született diplomata. Olyan, aki nem bánt, és a harcait nem erős szavakkal vívja. De most rákényszerült. A német közszolgálati televízió, az ARD pár napja ugyanis úgynevezett tényfeltáró riportot készített a szövetséget húsz éve irányító nagy hatalmú sportvezetőről, megvádolva őt titkos bankszámlákkal, korrupcióval, autokrata módszerekkel és azzal is, hogy a súlyemelés a doppingolás melegágya. A „leleplezés” nemcsak a hazai médiában hozott szalagcímeket, a hullámok a világsajtót, sőt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is elérték. De a padlóra küldött és egész életművét romokban látó sportvezető felállt (bocsánat az ökölvívásból hozott hasonlatért), és csütörtökön este kilenckor nekiveselkedett az InfoRádió egyórás interjújában darabokra szedni az ARD vádjait. Egy sem maradt cáfolatlan! Kezdve azzal, hogy az IWF kasszából hiányzó 5,5 millió dollár dajkameséje már tíz éve sem állta meg a helyét a svájci székhelyű nemzetközi Sportdöntőbíróságon, s hogy a szövetség könyvelését a független auditor, a KPMG rendszeresen ellenőrzi. A többi állítás is körülbelül ennyire volt helytálló. Hiába a rejtett kamera és a fizetett megszólalók, az ARD-nek nem jött össze a tényfeltárás. Pedig nagyon akarták. Ahogy akarták tavaly augusztusban a Report München című politikai magazinjukban a magyar kormány lejáratását is a határsávban „éheztetett” migránsok miatt. Az sem jött össze. Hát mit mondjunk? Nem kellene az ilyen erősen motivált témák helyett inkább otthon oknyomozni? Vagy nem is oknyomozni, hanem csak úgy észrevenni (és nem elhallgatni) azt, ami a szemük előtt van? Elég, ha a Németországban állomásozó migránsok szilveszteri káoszba torkolló háborús ünneplésére utalok?
