Befejeződött az erdők és fás legelők természetvédelmi kezelése és kialakítása a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) területén. Az erdőrehabilitációt több mint kétszázötvenmillió forint európai uniós és hazai társfinanszírozásból valósították meg.
Az elmúlt két és fél évben a szakemberek több helyszínen őshonos fajokból álló természetes vagy természetközeli erdők rekonstrukcióját, a leromlott területek rehabilitációját, valamint kedvező élőhelyi feltételek kialakítását oldották meg a Hortobágyi Nemzeti Parkban – közölte tegnap tiszacsegei sajtótájékoztatóján Olajos Péter, a HNP szakmai igazgatója. Elmondta, a nemzeti park a program megvalósításkor többféle módszert alkalmazott az agresszíven terjeszkedő, úgynevezett invazív fajok megfékezésére vagy felszámolására, amelyek kiszorítják az őshonos fajokat a természetes élőhelyekről. A park szakemberei eltávolították az egyes idegenhonos fajok nagyobb állományait az erdőkből és gyepterületről, az így megtisztított részeken pedig őshonos erdőket telepítettek.
A dél-nyírségi tölgyligetek és pusztai tölgyesek rehabilitációja során a vámospércsi, a létavértesi erdőspusztán, az újlétai Kiserdőben, valamint a martinkai erdőben kocsányos tölgyet telepítettek, s ezzel egy laza szerkezetű, nyílt, fás legelőre hasonlító erdős puszta szerkezetét teremtették meg – magyarázta az igazgató. A Szatmári-sík erdeinek – Gávavencsellő, Kisar, Kispalád, Olcsvaapáti, Tarpa –, valamint a bátorligeti homoki tölgyesek rehabilitációjában a nagy tömegben jelen lévő akác és zöld juhar irtása volt a legfontosabb, kocsányos tölgy, mezei juhar és ezüst hárs ültetésével az eredeti vegetációnak megfelelő fajösszetételű erdő létrehozásával segítették elő az élőhely regenerálódását.
A Közép-Tisza menti ártéri puhafás galériaerdőkben a sűrűbb erdőállományokban a zöld juhar és az amerikai kőris, a nyíltabb részeken a gyalogakác eltávolítása történt meg – fűzte hozzá a szakember.
Olajos Péter elmondta az is, hogy a tiszadorogmai Göbe-erdőben a zöld juhart és az amerikai kőrist irtották, ahol pedig a pótlásukra szükség volt, ott kocsányos tölgy, magyar kőris, fehér, szürke, rezgő nyár és fehér fűz telepítésével erdősítettek. w
A dél-nyírségi tölgyligetek és pusztai tölgyesek rehabilitációja során a vámospércsi, a létavértesi erdőspusztán, az újlétai Kiserdőben, valamint a martinkai erdőben kocsányos tölgyet telepítettek, s ezzel egy laza szerkezetű, nyílt, fás legelőre hasonlító erdős puszta szerkezetét teremtették meg – magyarázta az igazgató. A Szatmári-sík erdeinek – Gávavencsellő, Kisar, Kispalád, Olcsvaapáti, Tarpa –, valamint a bátorligeti homoki tölgyesek rehabilitációjában a nagy tömegben jelen lévő akác és zöld juhar irtása volt a legfontosabb, kocsányos tölgy, mezei juhar és ezüst hárs ültetésével az eredeti vegetációnak megfelelő fajösszetételű erdő létrehozásával segítették elő az élőhely regenerálódását.
A Közép-Tisza menti ártéri puhafás galériaerdőkben a sűrűbb erdőállományokban a zöld juhar és az amerikai kőris, a nyíltabb részeken a gyalogakác eltávolítása történt meg – fűzte hozzá a szakember.
Olajos Péter elmondta az is, hogy a tiszadorogmai Göbe-erdőben a zöld juhart és az amerikai kőrist irtották, ahol pedig a pótlásukra szükség volt, ott kocsányos tölgy, magyar kőris, fehér, szürke, rezgő nyár és fehér fűz telepítésével erdősítettek. w
