A Déli Körvasúton tegnap nemcsak a munkagépek álltak le. Megtorpant egy egész állami ellenőrzési rendszer is, amelynek papíron éppen az lenne a feladata, hogy a közpénz útját kövesse, a versenyt megvédje, a szabálytalanságot pedig még azelőtt észlelje, hogy a számla az adófizető asztalán landolna.
A kormány szerint egy 320,4 milliárd forintnyi uniós támogatással érintett beruházás került veszélybe, miközben a kivitelező V-Híd 101 milliárd forint előleget kapott. Vitézy Dávid közlése alapján eddig mintegy 44 milliárd forintnyi munkát végeztek el, vagyis nagyjából 57 milliárd forint sorsát még rendezni kell. A számok önmagukban is súlyosak. A valódi botrány azonban az lehet, hogy az Európai Számvevőszéknek előbb tűnt fel a magyar közbeszerzés különös szerkezete, mint azoknak a hazai intézményeknek, amelyeknek itthon kellett volna őrizniük a kasszát.
Magyar Péter ezért már nemcsak a V-Hídról beszélt. Lemondásra szólította fel Windisch Lászlót, az Állami Számvevőszék elnökét és Rigó Csaba Balázst, a Gazdasági Versenyhivatal vezetőjét. A felszólítás politikailag érthető. Jogállami szempontból azonban veszélyesen keskeny hídra vezeti a kormányt.
Mert a független intézmény vezetőjének hosszú mandátuma nem menlevél a mulasztásra. De nem is olyan felmondólevél, amelyre az új miniszterelnöknek csak rá kell írnia a dátumot.
Egy feltűnően pontos ajánlat története
A kormány által ismertetett vizsgálati megállapítások szerint a beruházás költségbecslését készítő Kontúr Csoport számításai és a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó V-Híd nyertes ajánlatának egyes tételei között nehezen magyarázható egyezések mutatkoztak. Több árkülönbség ugyanazzal a szorzóval volt levezethető. A két társaság a közbeszerzést megelőző években ugyanazon a címen működött, a Kontúr pedig röviddel a V-Híd győzelme után a cégcsoport érdekeltségébe került.
Mindez súlyos összejátszási gyanút kelthet, de fontos a jogi pontosság, ezért egyelőre nem jogerős bírósági ítéletről és nem lezárt versenyfelügyeleti eljárásról beszélünk. A kormány az Európai Számvevőszék megállapításaira támaszkodva állította le a vitatott szerződés alapján még hátralévő munkákat és új közbeszerzést készít elő. A projekt műszaki készültsége összességében körülbelül 42 százalékos, egyes elemeinél ugyanakkor már elérheti a 80 százalékot. A leállás és az új pályázat akár három évvel is meghosszabbíthatja a vasúti korlátozásokat. A kormány tájékoztatása szerint ugyanakkor éppen a szerződés felbontásával és az új eljárással lehet megmenteni az uniós támogatás jelentős részét.
Egy félreértést azonban érdemes eloszlatnunk.
Nem valamiféle „uniós vizsgálóbizottság” vonta meg januárban a pénzt. Az Európai Számvevőszék, vagyis az uniós költségvetés külső ellenőre auditmegállapításokat tett. Nem nyomozó hatóság, nem ügyészség és önállóan támogatást sem von el. A pénzügyi korrekcióról, illetve az elszámolhatóságról végső soron az Európai Bizottság dönthet. A 320,4 milliárd tehát veszélyben van, de nyilvánosan még nem igazolható, hogy a teljes összeg végleg elveszett volna.
A különbség nem szőrszálhasogatás. A közpénz ügyeiben a pontos mondat maga is ellenőrzési garancia.
Tíz hónap vagy három? A hiányzó idővonal
Magyar Péter szerint az Állami Számvevőszék hónapok óta ismerte az uniós aggályokat, mégsem tett érdemi lépést. Az ÁSZ ezt határozottan visszautasította. A szervezet közlése szerint az európai ellenőrzés 2026 nyarán zárult le, a július 17-i zárólevelet pedig az új kormány illetékes szervei és az ÁSZ ugyanabban az időben kapták meg. A végleges éves jelentést csak október 8-án hozták nyilvánosságra. Az ÁSZ álláspontja szerint technikai segítséget nyújtott az ellenőrzéshez, jogszabályban előírt feladatot nem mulasztott el és az elsődleges intézkedési kötelezettség a kormányzati szerveket terhelte.
Ezért ma még nem jelenthető ki bizonyított tényként, hogy Windisch László tíz hónapon át eltitkolta vagy szándékosan fiókban tartotta volna az ügyet. A januári előzetes jelzések, a júliusi zárólevél, valamint az októberi közzététel közötti teljes levelezés nem ismert.
Az első kormányzati feladat tehát nem az elnöki szék kiürítése, hanem az idővonal megnyitása. Ki, mikor, milyen dokumentumot kapott? Mit tett vele? Kinek kellett volna továbbítania? Ki kezdeményezhetett volna közbeszerzési, versenyfelügyeleti vagy büntetőeljárást?
Ha ezeket az iratokat nem hozzák nyilvánosságra, akkor a TISZA állítása és az ÁSZ védekezése két politikai közlemény marad. Márpedig közleményekből nem lehet jogállami felelősséget építeni.
Az ÁSZ nem rendőrség, de nem is nézőtéri vendég
Az Állami Számvevőszék védekezésének egyik része jogilag helytálló. Az ÁSZ nem nyomozó és nem szankcionáló hatóság. Nem tart házkutatást, nem bírságol meg vállalkozásokat és nem semmisít meg közbeszerzési szerződéseket.
Csakhogy ettől még nem válik pusztán egy hétköznapi postafiókká. Az ÁSZ az Országgyűlés legfőbb pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve. Vizsgálhatja az állami beruházásokat, a közpénzek felhasználását és az állami vagyonnal való gazdálkodást, megállapításai alapján pedig eljárásokat kezdeményezhet. Azt is maga dönti el, hogy kockázatelemzése alapján mely területet ellenőrzi.
Az ÁSZ tehát mondhatja azt, hogy ebben az ügyben nem ő volt az elsődleges hatóság. Azt már nehezebb meggyőzően állítania, hogy egy több százmilliárdos, uniós finanszírozású beruházás gyanús költségbecslése semmilyen különösebb számvevőszéki érdeklődést nem indokolt.
A jogi mulasztást természetesen bizonyítani kell. Az intézményi kíváncsiság hiányát azonban politikailag akkor is számon lehet kérni, ha abból még nem következik automatikusan elnöki felelősség.
A GVH-nál más a mérce
A Gazdasági Versenyhivataltól nem azt kell megkérdezni, miért nem ellenőrizte általában a közbeszerzés törvényességét. Ez nem az általános feladata. A helyes kérdés az, észlelhető volt-e versenykorlátozó összejátszás, érkezett-e erről jelzés és ha igen, mit tett vele a hivatal.
A közbeszerzési törvény alapján az ajánlatkérő köteles értesíteni a GVH-t, ha nyilvánvaló versenyjogsértést észlel vagy azt alapos okkal feltételezi. A hivatal ugyanakkor hivatalból is indíthat vizsgálatot, amennyiben a rendelkezésére álló adatok valószínűsítik a jogsértést és a fellépést a közérdek indokolja. A GVH saját tájékoztatója külön hangsúlyozza a közbeszerzési kartellek feltárását.
Csakhogy nem minden szabálytalan közbeszerzés kartell.
Lehet összeférhetetlenség, bennfentes információ átadása, tiltott befolyás, csalás vagy egyszerűen rosszul megszervezett eljárás is. A GVH személyes mulasztásának kimondásához azt kellene igazolni, hogy a hivatal versenyjogi szempontból értékelhető információt kapott vagy saját eszközeivel észszerűen észlelhetett, majd nem cselekedett.
Az ügy egyik legfontosabb ismeretlen tényezője ezért az ajánlatkérő magatartása. Észlelte-e valaki a hasonló árképzést? Jelezte-e a GVH-nak? Ha nem, miért nem? A magyar állam kudarcát nem lehet automatikusan egyetlen hivatalvezető nyakába akasztani csak azért, mert az ő neve szerepel a legtetszetősebb politikai céltáblán.
Hat évre bebetonozva, tizenkét évre bebiztosítva
Windisch Lászlót 2022-ben kétharmados parlamenti többséggel, tizenkét évre választották meg az ÁSZ elnökének. Mandátuma elvileg 2034-ig tart. Rigó Csaba Balázst Orbán Viktor javaslatára Sulyok Tamás 2026 tavaszán újabb hat évre nevezte ki a GVH élére, vagyis megbízatása 2032-ig szól. A kinevezés hivatalos története önmagában megmutatja, milyen hosszú politikai árnyékot vethet egy távozó kormány személyzeti döntése.
Csakhogy éppen ez a független intézmények lényege. Vezetőik megbízatása túlélje a kormányváltást. A mandátum pajzs a mindenkori végrehajtó hatalommal szemben, de nem felmentés a felelősség alól.
Az ÁSZ elnöke törvényben meghatározott okból, például felróható kötelességszegés vagy jogerős büntetőítélet esetén mozdítható el. Ehhez azonban konkrét ténymegállapítás és szabályos parlamenti eljárás kell. A GVH elnökének megbízatása ugyancsak csak előre rögzített okokból szüntethető meg, a kormányfő egyszerű bizalomvesztése nem elegendő.
Az uniós jog különösen erősen védi a versenyhatóság operatív függetlenségét. A vonatkozó irányelv szerint a döntéshozókat nem lehet azért eltávolítani, mert a politikai vezetés elégedetlen a munkájukkal. Felmentésük csak előzetesen meghatározott törvényi feltételek, például alkalmatlanság vagy súlyos kötelességszegés alapján történhet. Ugyanakkor az uniós szabályok a parlamenti ellenőrzést és az arányos elszámoltathatóságot sem zárják ki. Az uniós irányelv tehát nem érinthetetlenséget, hanem politikai utasításoktól mentes működést követel.
Egy kifejezetten Windischre vagy Rigóra szabott törvénymódosítás ezért lehetne gyors, de aligha volna bölcs. A TISZA ugyanazzal az eszközzel gyengítené a független intézményeket, amelyet korábban az Orbán-rendszer egyik fő bűnének nevezett, a már jól ismert személyre szabott jogalkotással.
Mit tehet akkor Magyar Péter?
Először is nyilvánosságra hozhatja a teljes iratanyagot, azaz az európai ellenőrök leveleit, a magyar szervek válaszait, az előlegfizetés és az állami garanciavállalás dokumentumait, valamint azokat a döntéseket, amelyek alapján a V-Híd 101 milliárd forinthoz jutott. A szükséges üzleti és nyomozati titkok kitakarhatók, de a döntések időrendjének láthatónak kell lennie.
Másodszor parlamenti meghallgatást kezdeményezhet, amelyen nemcsak Windischnek és Rigónak, hanem a korábbi ajánlatkérő, az uniós pénzeket ellenőrző szervek, az állami garanciát vállaló intézmény és az érintett minisztériumok vezetőinek is válaszolniuk kell.
Harmadszor megteheti a szükséges bejelentéseket a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, a GVH-nál, valamint konkrét bűncselekmény gyanúja esetén az illetékes nyomozó hatóságnál és ügyészségnél. A feljelentés azonban cselekményről és bizonyítékról szólhat, nem arról, hogy az érintett vezetőt még az előző kormány nevezte ki.
Negyedszer törvényt módosíthat, de nem az elnökök személyére szabva. Előírható például kötelező intézményközi jelzés, határidőhöz kötött vizsgálati válasz, nyilvános utókövetés és rendszeres parlamenti beszámolás a nagy értékű közbeszerzésekről. A cél nem az lehet, hogy a független intézmény engedelmesebb legyen, hanem hogy többé ne lehessen egy figyelmeztetést hatáskörök között elveszíteni.
A „közéleti ellehetetlenítés” viszont nem jogállami eszköz. Kritizálni, kérdezni, lemondásra felszólítani lehet. Megfélemlíteni, személyes lejáratással távozásra kényszeríteni vagy büntetőeljárással fenyegetni csak azért, mert valaki nem hajlandó önként átadni a székét, nem fér bele sem az uniós normákba, sem a Tisztítótűz tisztességes értelmezésébe.
A legkellemetlenebb kérdést Vitézynek is fel kell tenni
A Fidesz arra hívta fel a figyelmet, hogy Vitézy Dávid 2021-ben a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. felügyelőbizottságának tagja volt, amikor a közbeszerzés zajlott. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy részt vett az ajánlat elbírálásában vagy ismerte a kifogásolt részleteket. A felügyelőbizottsági tagság azonban indokolja, hogy Vitézy nyilvánosságra hozza, hogy milyen iratokat kapott, miről szavazott, tett-e észrevételt, és mikor szerzett tudomást a gyanúról.
Az elszámoltatás hitelét ugyanis nem az adja meg, hogy csak az ellenfél aktáit nyitják ki. Hanem az, hogy a saját oldalon sem marad zárva a fiók.
A rendszer legnagyobb trükkje, hogy végül senki sem illetékes
Lehetséges, hogy a Déli Körvasút történetének végén nem egyetlen mindent eldöntő dokumentumot találunk, hanem sok apró intézményi félrenézést. Az egyik szerv nem volt hatóság. A másik nem kapott jelzést. A harmadik csak technikai segítséget nyújtott. A negyedik nem versenyjogi, hanem közbeszerzési problémát látott. Mire mindenki megmagyarázta, miért nem neki kellett cselekednie, az állam már 101 milliárd forint előleget fizetett ki, az uniós támogatás pedig veszélybe került.
Ez lehet a történet legfontosabb tanulsága. A közpénzt nemcsak úgy lehet elveszíteni, hogy valaki tudatosan kiveszi a kasszából. Úgy is, hogy az őrök mindegyike a másik ajtaját figyeli.
Magyar Péternek joga van lemondást követelni. De ha valóban új államot akar építeni, nem érheti be két név lecserélésével. Be kell bizonyítania a mulasztást, működésbe kell hoznia a törvényes felelősségi mechanizmusokat, majd olyan rendszert kell alkotnia, amelyben a következő 320 milliárdos figyelmeztetés nem Brüsszelből érkezik meg először.
A Tisztítótűz első igazi alkotmányos próbája nem az lesz, sikerül-e eltávolítani két Orbán-kori vezetőt. Hanem az, képes-e a kormány úgy felelősséget teremteni, hogy közben nem sajátítja ki az igazságszolgáltatást és nem teszi kormányfüggővé az ellenőrző szerveket.
Mert a régi rendszer leváltásánál csak egy dolog nehezebb: nem megörökölni a módszereit.
