Az valóban fontos fejleménynek nevezte Kapitány István Facebook-posztjában, hogy a Duna Aszfalt jelezte az EXIM és az MFB felé: lejárat előtt, önként visszaváltja a kötvényeket. Ezzel 126 milliárd forint és annak kamatai térnek vissza az adófizetőkhöz, és megszűnik a tranzakcióhoz kapcsolódó, 101 milliárd forintos állami kezességvállalás is. De pontot még nem tehetünk a történet végére.
Mint írtja, sokakat felháborított, és jogosan, hogy miközben itthon rossz állapotban vannak az utak és a hidak, addig magyar közpénzből afrikai infrastruktúrát finanszíroztunk. Ez a kérdés önmagában is megérdemli a választ. A kongói–zambiai híd- és határátkelő-projekt állami finanszírozása körül ugyanis több súlyos kérdés vár tisztázásra:
Hogyan történhetett meg, hogy amit az EXIM korábban finanszírozhatatlanul kockázatosnak ítélt, később mégis finanszírozhatóvá vált?
Miért éppen a magyar állam vállalt kezességet a finanszírozás 80 százalékára?
Alkalmas volt-e egyáltalán a biztosítéki rendszer arra, hogy megvédje a magyar adófizetők pénzét?
Az ügyben felmerült a hűtlen kezelés, a hanyag kezelés és a hivatali visszaélés gyanúja is. Ezt a hatóságoknak kell tisztázniuk.
Úgy fogalmazott, ne feledkezzünk meg a másik három ügyről sem, amelyekben szintén feljelentést tettünk. A Sofitel-ügyben 59 milliárd forintról döntöttek két nap alatt az EXIM-nél. Az egyiptomi vasútikocsi-projektnél az EXIM 576 milliárd forintos hitelt nyújtott, a végén 28,5 milliárdos veszteség és felszámolás lett belőle. Észak-Macedónia pedig mintegy 360 milliárd forintnyi szabad felhasználású hitelt kapott, magyar állami kezességgel.
Mindegyik feljelentés ismeretlen tettes ellen szól. Nem a mi dolgunk megállapítani, ki követett el bűncselekményt: ez a nyomozó hatóságok, az ügyészség és a bíróság feladata. A mi dolgunk az, hogy a tényeket feltárjuk, és eléjük tegyük. Egyben viszont biztos vagyok: Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalnál nem fognak unatkozni, zárta bejegyzését Kapitány István.
