Az MSZP az elmúlt időszak kudarcai miatt jelenleg a saját útját keresi. Szavazói kiábrándultak és csalódottak, mert igazi alternatívát nem tudott nyújtani a kormányoldallal szemben. Bár a szocialisták budapesti vezetése szerint jó döntés volt az utolsó két hétben Falus Ferenc helyett Bokros Lajost indítani, áttörést sem a fővárosban, sem más településeken nem tudtak elérni. A párt célja, hogy struktúráját a Fidesz–KDNP-szövetséghez hasonlóan választókerületi rendszer szerint alakítsa át, ehhez igazítsa finanszírozását és működési elveit. Mivel úgy látják, hogy a hivatalos párttagoknál az önkéntesek többet segítettek a kampányokban, a közeljövő döntése, hogy szimpatizánsokra épülő informális hálózatot alakítsanak ki az MSZP-ben.
A szocialista párt egyértelműen kudarcként élte meg az önkormányzati választásokat, hiszen eltekintve néhány kisebb sikertől igazi áttörést nem sikerült elérnie. A szocialista párt számára külön csalódást jelentett az is, hogy korábban baloldali fellegvárnak számító fővárosi kerületekben vagy nagyvárosokban – Csepel, Kőbánya, Újpest, Pécs vagy Miskolc – sem tudta megszerezni a vezetést. Ennek ellenére a fővárosi MSZP elnöksége – ellentétben az országos vezetéssel, amely baloldali értékazonosságú politikára törekszik – jó döntésnek tartja és relatív sikerként könyveli el Bokros Lajos budapesti eredményét. Mivel Gyurcsány Ferenc teljesen elkopott, Bajnai Gordon visszavonult a politikától, Mesterházy Attila lemondott a szocialista párt elnökségéről, a baloldali szavazókban kínzó hiány mutatkozott egy hiteles, elismert, jó vezető iránt, aki mögött fel lehet sorakozni. Egyes szocialista források szerint ezt a hiányt a baloldalon Falus Ferenc indítása – ami kényszermegoldás volt – nem csökkentette. Budapesti MSZP-s vezetők elmondása alapján Bokros jelölését a baloldali szavazótábor kényszerítette ki úgy, hogy a kampánypultoknál mint komolyan vehető, fajsúlyos vezetőt emlegették. A fővárosi szocialisták szerint a hagyományos baloldali érzelmű szavazók legnagyobb része a korábbi Bokros-csomag megalkotójára adta le voksát. Ennek oka az lehet, hogy a Moma jelöltjét baloldaliként ismerik, úgy gondolnak rá, mint Horn Gyula pénzügyminiszterére, aki a gazdasági csődtől mentette meg az országot és hosszú távon biztosította a pénzügyi stabilizációt. A baloldali szavazótáboron belül Bokros ismertségét növelte, hogy a választás előtt az ATV-ben és más, baloldalhoz köthető médiában rendszeresen szerepelt.
Horváth Csabáról ugyanakkor már korábban megoszlottak a vélemények. Többen úgy látják, hogy a DK és az Együtt–PM nyomására nem volt szerencsés döntés kihátrálni a korábbi főpolgármester-jelölt mögül, akit három és fél éven keresztül építettek. Azonban a fővárosi szocialisták úgy értékelik, hogy Horváth Csabát megmentették, politikai túlélő lett, mivel a bukás így már nem az ő felelőssége, hanem a másik két baloldali ellenzéki párté.
Azonban a baloldali szavazótábor aktivitása nagy mértékben visszaesett, és ez legjobban a polgármester- és a képviselőjelöltek támogatottságán mutatkozott meg. Ez több okra is visszavezethető, de a legjelentősebb a folyamatos kudarcélmény. Négy éve egyetlen választást sem tudott megnyerni sem az MSZP, sem a baloldali összefogás. 2010 óta két országgyűlési és önkormányzati, valamint egy európai parlamenti választást vesztett el a baloldal, ami a támogatóiban érdektelenséget, kudarcot és kiábrándultságot okozott. A fővárosban 2014-ben ezt tetézte a főpolgármester-, polgármester- és képviselőjelöltek körül kialakult vita, a nyár folyamán megmutatkozó nyilatkozatháború, az elhúzódó megegyezés, a későn, augusztusban elindult kampány, Falus Ferenc rendkívül gyenge teljesítménye. Ezt csak megkoronázta a Bokros Lajos körül szintén kialakult vita is, illetve a szocialista párt vezetőinek, többek között Gőgös Zoltán nyilatkozata, aki előre bejelentette, hogy az önkormányzati választásokon a Fidesz–KDNP fog győzni. Ezért a frusztrált baloldali szavazótábor azzal szembesült, hogy a választás tét nélküli, így teljes elbizonytalanodás volt tapasztalható. Ez az állapot különösen a korábban baloldalinak gondolt körzetekben látszik a részvételi adatokon. Az ellenzéki kiábrándultság és a kormányoldal mozgósítási technikája is hozzájárult a baloldal bukásához. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy szervezettsége miatt továbbra is az MSZP a baloldal legerősebb pártja.
Mivel a kampány során a Jobbik nem Budapestre koncentrált, az eredmények azt tükrözik, hogy a „válságrégiókban”, vidéken és a kistelepüléseken az embereknek jobban tetszenek a radikális párt üzenetei, mint a baloldalé. Ezt az is erősíti, hogy a Jobbikot sokan hiteles pártnak tartják, amely még nem amortizálódott el, és nem voltak korrupciós ügyei sem. A baloldal szempontjából a fő kérdés, hogy a Jobbikhoz átpártolt szavazókat vissza tudja-e szerezni, illetve lesz-e valamilyen ellenzéki együttműködés.
Az MSZP azonban most arra törekszik, hogy tovább erősítse bázisát. Szocialista vezetők úgy látják, a párt akkor tud igazán megerősödni, ha önálló arculatot mutat. Hasonlóan a Fidesz–KDNP-szövetséghez az MSZP célja, hogy pártja struktúráját választókerületi rendszerré alakítsa át, ehhez akarja igazítani finanszírozását és működési elveit. Vezető fővárosi szocialisták általános tapasztalata az, hogy a hagyományos tagságra épülő pártszervezet már nem működőképes, mivel egy választási kampányban a tagok maximum tíz százaléka aktivizálható. A közelmúlt eseményei alapján úgy látják, hogy a lelkes önkéntesek többet segítettek a szocialisták kampányában, mint a párttagsággal rendelkezők. Így a közeljövő döntése, hogy szimpatizánsokra épülő, informális hálózatot alakítsanak ki.
