Egy kicsit túl korán, hiszen a parlamenti voksolásra még több mint fél évet kell várnunk, de az ellenzéki pártok úgy érzik, máris el kell kezdeni az emberek megdolgozását, hogy jövő tavasszal a többség a kormányváltásra szavazzon. Az idegességgel vegyes sietség részben érthető, hiszen minden mérvadó közvélemény-kutatás egybehangzó adatai szerint 2017 nyarának végén a Fidesz–KDNP népszerűsége messze meghaladja valamennyi pártét, sőt az összes baloldalinak mondott pártét együttvéve is. Vagyis jelen állás szerint a választók többsége újabb négy évre meghosszabbítaná a jelenlegi kormány mandátumát.
Az idegesség azért is érthető, mert az ellenzéki pártok – sem a bal-, sem a jobboldalon – jól láthatóan nem tudnak alternatívát kínálni az embereknek az Orbán-kormány hétéves teljesítményével szemben. S nemcsak a KSH adatai, de a polgárok mindennapi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a többség jobban él, mint nyolc vagy akár négy éve. És abban bízik, hogy ha így megy tovább, akkor négy év múlva még jobban. Ezt a bizakodó közhangulatot úgy próbálják az ellenzéki pártok és médiamunkások lerombolni, hogy egyrészt mindennap minden pozitív lépést és eredményt (a gazdasági növekedéstől és a foglalkoztatás emelkedésétől, a bér- és nyugdíjemelésen át a családtámogatások és a lakossági fogyasztás bővüléséig) kétségbe vonnak, bagatellizálnak; másrészt irreális, fedezetlen, átlátszó ígéretekkel igyekeznek túllicitálni az általuk leszólt eredményeket.
Ezért van tele az ellenzéki sajtó olyan drámai címekkel, mint (csak néhány frisset idézve): „Még keresik a kórházi patkányt”; Komoly veszélyben van tízezrek lakása”; „Az Ormánság végnapjai”; „Árhullám a tejpiacon”; „Rekordszinten az üres háziorvosi praxisok száma”; „Csökkenthetné a Fidesz a rezsit, de nem akarja”; „Belefulladnak a közmunkába”; „Népbutítás középiskolás fokon” és hasonlók. De azért a baloldalon is egyre többen érzik, ez a minden rút, minden rossz, semmivel nem vagyunk megelégedve jeligéjű negatív kommunikáció süket fülekre talál az emberek többségénél. Főként ha olyanoktól hallják, akiket már sokszor hazugságon, csaláson, lopáson kaptak, és akik egy végletesen legyengített, eladósított, kiszolgáltatott államot és államháztartást hagytak maguk után 2010-es bukásukkor.
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.” Sokan, sokszor idézték már ezt a Széchenyinek tulajdonított bölcsességet (amit valójában Surányi Miklós adott a legnagyobb magyar szájába Egyedül vagyunk című életrajzi regényében). Bizony, nincs könnyű helyzetben a hazai ellenzék és médiája, hiszen minden előjel szerint az a nép, amely 2010 tavaszán a silány fickókat elküldte, jövő tavasszal egymás után harmadszor is ugyanazt a politikai erőt kívánja a kormányzásra felhatalmazni. Ha pedig a magát (egyedül!) demokratikusnak állító ellenzék a kormányt nem tudja leváltani, akkor persze nem magát, hanem a népet hibáztatja. Azt a balga népet, amely nem hallgat az ő bül-bül szavára.
Hát ezért savanyú a szőlő, s ezért a nagy idegesség és csapkodás-kapkodás az ellenzéki pártoknál. De rajtuk az sem segít, ha az idei szüreten, hírek szerint, különösen édesnek ígérkezik a szőlőtermés.
Az idegesség azért is érthető, mert az ellenzéki pártok – sem a bal-, sem a jobboldalon – jól láthatóan nem tudnak alternatívát kínálni az embereknek az Orbán-kormány hétéves teljesítményével szemben. S nemcsak a KSH adatai, de a polgárok mindennapi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a többség jobban él, mint nyolc vagy akár négy éve. És abban bízik, hogy ha így megy tovább, akkor négy év múlva még jobban. Ezt a bizakodó közhangulatot úgy próbálják az ellenzéki pártok és médiamunkások lerombolni, hogy egyrészt mindennap minden pozitív lépést és eredményt (a gazdasági növekedéstől és a foglalkoztatás emelkedésétől, a bér- és nyugdíjemelésen át a családtámogatások és a lakossági fogyasztás bővüléséig) kétségbe vonnak, bagatellizálnak; másrészt irreális, fedezetlen, átlátszó ígéretekkel igyekeznek túllicitálni az általuk leszólt eredményeket.
Ezért van tele az ellenzéki sajtó olyan drámai címekkel, mint (csak néhány frisset idézve): „Még keresik a kórházi patkányt”; Komoly veszélyben van tízezrek lakása”; „Az Ormánság végnapjai”; „Árhullám a tejpiacon”; „Rekordszinten az üres háziorvosi praxisok száma”; „Csökkenthetné a Fidesz a rezsit, de nem akarja”; „Belefulladnak a közmunkába”; „Népbutítás középiskolás fokon” és hasonlók. De azért a baloldalon is egyre többen érzik, ez a minden rút, minden rossz, semmivel nem vagyunk megelégedve jeligéjű negatív kommunikáció süket fülekre talál az emberek többségénél. Főként ha olyanoktól hallják, akiket már sokszor hazugságon, csaláson, lopáson kaptak, és akik egy végletesen legyengített, eladósított, kiszolgáltatott államot és államháztartást hagytak maguk után 2010-es bukásukkor.
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.” Sokan, sokszor idézték már ezt a Széchenyinek tulajdonított bölcsességet (amit valójában Surányi Miklós adott a legnagyobb magyar szájába Egyedül vagyunk című életrajzi regényében). Bizony, nincs könnyű helyzetben a hazai ellenzék és médiája, hiszen minden előjel szerint az a nép, amely 2010 tavaszán a silány fickókat elküldte, jövő tavasszal egymás után harmadszor is ugyanazt a politikai erőt kívánja a kormányzásra felhatalmazni. Ha pedig a magát (egyedül!) demokratikusnak állító ellenzék a kormányt nem tudja leváltani, akkor persze nem magát, hanem a népet hibáztatja. Azt a balga népet, amely nem hallgat az ő bül-bül szavára.
Hát ezért savanyú a szőlő, s ezért a nagy idegesség és csapkodás-kapkodás az ellenzéki pártoknál. De rajtuk az sem segít, ha az idei szüreten, hírek szerint, különösen édesnek ígérkezik a szőlőtermés.
