Az európai hadseregek egyre inkább olcsóbb rakétákat és elfogórakétákat keresnek, miután az ukrajnai és közel-keleti konfliktusok rámutattak a csúcskategóriás fegyverek korlátozott készleteinek hiányosságaira.
Európa keleti szárnyán Oroszország Ukrajna elleni napi drón- és rakétatámadásai egy olyan tanulságra világítottak rá, amelyet békeidőben gyakran figyelmen kívül hagynak a beszerzési tervek készítésekor. A modern konfliktusok gyorsabban emészthetik fel a fegyverkészleteket, mint ahogy az országok pótolni tudják azokat.
„Ha azt gondolod, hogy elegendő cirkálórakétád van a készletedben, akkor valószínűleg nincs” – mondta Douglas Barrie, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) munkatársa.
Az elemzők szerint az európai védelmi ipar éveken át a kifinomult fegyverek kis sorozatú gyártására összpontosított a háborús léptékű termelés helyett. A kormányok most ezért az olcsóbban és nagyobb mennyiségben bevethető rendszereket keresik a fejlett fegyverek mellett, olyan vállalatoktól, mint a Lockheed Martin, az MBDA és a Rheinmetall.
Az iparági vezetők szerint a kihívás már nem a rakéták megtervezése, hanem a modern konfliktusok fenntartásához szükséges gyártókapacitás kiépítése.
„A nagy háborúkat számokkal vívják, nem csodafegyverekkel” – mondta Markus Schiller, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) kutatója.
A védelmi ipar új generációjához tartozó startupok azt állítják, hogy olcsóbb, nagyüzemi gyártásra tervezett rakétákkal és elfogórakétákkal segíthetnek kielégíteni a növekvő keresletet.
Hollandia júniusban 700 Ruta Block 2 cirkálórakétát rendelt az európai Destinus startuptól Ukrajna számára egy 250 millió eurós, azaz 288 millió dolláros üzlet keretében. A brit védelmi minisztérium pedig kezdeti szerződéseket kötött a Cambridge Aerospace-szel Skyhammer elfogórakéták gyártására.
„Tekintettel arra, hogyan alakult át a csatatér Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója óta, fontos az olcsó, de hatékony fegyverrendszerek fejlesztése” – közölte az Észt Védelmi Erők a Reutersszel.
Ukrajna már többrétegű légvédelmi rendszert épített ki: a havonta Oroszország által indított több ezer nagy hatótávolságú drón közül sokat géppuskákkal, elfogó drónokkal és elektronikus hadviselési eszközökkel semmisít meg. Így a fejlettebb elfogórakétákat a nagyobb veszélyt jelentő célpontokra tartalékolhatja.
Steven Barrett, a Cambridge Aerospace vezérigazgatója szerint Oroszország egyetlen éjszaka alatt akár 900 Shahed típusú drónt is fellőhet. Ha ezeket hagyományos elfogórakétákkal próbálnák megsemmisíteni – ahogy az Egyesült Államok időnként tette a Közel-Keleten –, az „éjszakánként több milliárd dollárba kerülne, amit szövetségeseink egyszerűen képtelenek lennének fenntartani” – mondta.
Andreas Bappert, a Frankenburg rakétagyártó vállalat technológiai igazgatója szerint a jövőbeli rendszereknek az elfogás költségét akár 20 millió euróról 1–2 millió euróra kell csökkenteniük.
Az ukrán Fire Point startup azt állítja, hogy 1 millió eurónál kevesebbért fejlesztene ballisztikusrakéta-elfogót, ami nagyjából a negyede–hatoda egy amerikai gyártmányú Patriot légvédelmi elfogórakéta árának.
A Lockheed Martin idén bemutatott egy olcsóbb Patriot-rakétát is. Bár ára várhatóan a PAC-3 kevesebb mint fele lesz, még mindig meghaladná a startupok által kitűzött költségszintet, és várhatóan csak 2028-ban kerülhet sorozatgyártásba.
A ballisztikus rakéták és fejlett repülőgépek ellen tervezett PAC-3-mal szemben az új, alacsony költségű rendszerek közül sok elsősorban drónok, cirkálórakéták és más, kisebb fenyegetést jelentő célpontok ellen készül. Az iparági vezetők és elemzők szerint ezek nem a csúcskategóriás légvédelmi rendszerek helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére szolgálnak.
Képes-e Európa elegendőt gyártani?
A befektetők egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a feltörekvő rakétagyártók iránt, miközben a vállalatok igyekeznek felfuttatni a termelést. A Cambridge Aerospace a múlt hónapban 300 millió dollárt vont be a gyártás bővítésére, míg a Destinus további finanszírozást keres tervezett tőzsdei bevezetése előtt.
„Európa számára nem az a probléma, hogy a technológia nem létezik” – mondta a Reutersnek Mihail Kokorich, a Destinus alapítója. „A nagyobb kihívás az ipari kapacitás: vagyis az, hogy a modern konfliktusok által megkövetelt léptékben tudjuk előállítani, minősíteni és pótolni ezeket a rendszereket.”
A Cambridge Aerospace jelentős összegeket fektet a rakétahajtóművek és más kritikus alkatrészek biztosításába, miközben kereskedelmi technológiákat, például autóipari radarchipeket is felhasznál.
A Fire Point gyártópartnerek hálózatára támaszkodik, míg a Destinus a Rheinmetall ipari kapacitásához kapcsolódott egy idén bejelentett közös vállalkozáson keresztül.
A Cambridge Aerospace jövőre, az első negyedév végére havi 2500 elfogórakéta gyártását tervezi, míg a Frankenburg napi 100, 2026-ban pedig összesen 1500 rakéta előállítását tűzte ki célul.
Az iparági vezetők szerint a termelés felfuttatása nemcsak a finanszírozáson múlik, hanem az alkatrészek biztosításán, az engedélyek megszerzésén és a gyártási folyamatok bővítésén is.
A Fire Point azt reméli, hogy 2027 közepére sikeres ballisztikusrakéta-elfogást tud bemutatni. Iryna Terekh vezérigazgató szerint ezzel egy olyan fejlesztési folyamatot sűríthetnek néhány évbe, amely egyébként évtizedekig tartana.
Kusti Salm, a Frankenburg vezérigazgatója szerint maga a gyártókapacitás is elrettentő tényezővé válhat, ha az ellenfelek arra a következtetésre jutnak, hogy Európa gyorsan pótolni tudja a harcban felhasznált rakétákat.
„Ha az ellenség tudja, hogy tömegesen tudunk termelni, az egyenlet azt sugallja neki, hogy nem fogja elérni a céljait” – mondta a Reutersnek.
