Érdekes események bontakoznak ki az idei parlamenti választási kampányban. Ez nem újdonság, az 1990 óta eltelt demokratikus időkben négy évenként így van. Bizonyos fejlődési vagy mások szerint visszafejlődési folyamatok is felrajzolhatók, a józan észtől a hülyeségig meg fordítva. Sokak számára a rendszerváltás óta eltelt választási kampányok inkább az utóbbi irányba mutatnak. A józan észtől az egyre feneketlenebb hülyeségig. Vagy ezt most máshonnan közelítve: a Fidesztől a Tiszáig. Napjainkban, amikor szinte minden híradás az egymásnak feszülő két nagy politikai csoportosulásról szól, kinek-kinek irányt kell választania.
Régóta ismert a két széles út, az egyik balra, a másik jobbra vezet. Vagy éppenséggel ezekből az irányokból jön. A felvilágosodásnak nevezett, a nagy francia forradalommal tetőző elsötétedés évszázadok óta újra és újra felszínre köpi a baloldal zászlóvivőit. A mindig a közösségre hivatkozó, ám valójában a legteljesebb önzést, az egyéni érdekeket mindig a kisebb-nagyobb közösségek érdekei elé helyező, folyton változó nevű forradalmárok vagy kommunisták, anarchisták, szélsőliberálisok, a magukat demokratának becéző mindenkori pusztítók balról jöttek, és arra is mennek tovább.
Négy évenként újra és újra azt kiabálják a fülünkbe, hogy ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát. Arról harsognak, amit elemi érdekük elpusztítani, a szolidaritásról. Amikor hatalomra jutnak, villámgyorsan berendezik maguknak világuk központjait, a jakobinus Párizst, a leninfiús Budapestet, a vérvörös Moszkvát, aztán a második világháború pusztításai után az érdekeiknek megfelelően felszabdalt Európát, bal peremén a náci Ukrajnát. A baloldal korunkbéli központja Brüsszel.
Az Európai Unió fejünkre nőtt hivatalnokai tűzzel-vassal igyekeznek az államok szövetségének nemzeteire rákényszeríteni balliberális tételeiket, azok minden következményével együtt. Jöjjenek csak bátran és minél nagyobb számban ide migránsok, dúlják szét városainkat, hagyományainkat, családjainkat. Németországban például egy egészen különös reklámkampány mutatja meg, hogy a túlzott tolerancia, a megveszekedett jóemberkedés hova vezet: a McDonald’s a mohamedánok böjti időszakára, a ramadánra reklámkampányt indított. A cég termékeinek üres dobozai és zacskói virítanak nappal a digitális plakátokon. Este, amikor már a derék muzulmánoknak szabad enniük, vált a kép, és hirtelen minden csupa hamburger, sült krumpli meg csokoládés fagylalttal teli a képernyőkön. A nagy befogadás pártiság jegyében tehát így is meg kell becsülnünk migránsainkat – pattan a parancs. Azt manapság már nem illik szóba hozni, hogy vajon miért nem jutott eszükbe a valahogyan mégis csak a keresztény kultúrkörbe tartozó Európában a húsvét előtti negyven napos böjti időszakot is hasonlóképpen megtisztelni. Ámbár jobb is ez így, látható, megint kilógatták a baloldali lólábat.
Mit tehet a hol parázsló, de a választási kampányok idején elemi erővel felizzó világnézeti háborúban a jobboldal? Verekedjen? Köpködjön? Hazudjon? A válasz nyilvánvalóan nem. Valójában nincs más dolga, mint ami minden normális embernek dolga kellene legyen. Éljen. Önzés helyett forduljon kisebb-nagyobb közösségei felé, szeresse a másik embert, mint önmagát, tudja a helyét a világban, ismerje családja és népe történetét, és tudja mindig, hogy megtartó közösségei, így nemzete érdekei is felette állhatnak az övéinek. Neki, a keresztény, nemzeti értékeket megtartó, jobboldali meggyőződésű embernek nem lehet más választása, mint amit magyarsága diktál. A Fidesz.
