A napi hírek lehangolóak. Egyre nő ugyanis azoknak a földlakóknak a száma világszerte, és sajnos kicsiny hazánkban is, akik szeretik elveszteni a józan eszüket (abból a kevésből, ami van nekik), és olyan ostobaságokat állítanak, amelyek méltatlanok az elméhez. Miközben az emberek az eszükkel vannak a leginkább megelégedve, hihetjük, hogy a természet nagy udvariassága ez. Esze híre nélkül pörög a nyelve – mondja a szólás. Nem gondolja meg, hogy mit mond, csak összevissza fecseg. Karikádzik az esze – áll a tájnyelvben, azaz bolondokat beszél. Régről való közmondás a következő: mindennek híján van, ki esze híján van, azaz az esztelenség a legnagyobb csapás az emberre.
Berzsenyi adja a tanácsot: „S nem a világi jókat megtagadni, / De józan ésszel vélek élni tudni / A bölcsességnek titka és jele.” Az okos emberekkel könnyű beszélgetni, a bölcsekkel meg könnyű hallgatni. A józan ész azoknak a bölcsességeknek a halmaza, amelyeket az elme az élet egyszerű és hétköznapi dolgaiból kiszűrt. Az a képesség, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek valójában. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor ugyanúgy szükségünk van a hideg fejre, mint a képzelőerőre. De a megelégedettséghez vezető út népi bölcsességekkel van kikövezve, amelyeket a józan ész építgetett.
Szellemes anekdota szól egy ír hajó kapitányáról, aki a józan eszére hagyatkozott, amikor úgy látszott, hogy a vihar elsüllyeszti a hajójukat és valamennyien odavesznek. A kapitány fogadalmat tett, hogy ha megmenekülnek, Szűz Mária templomában akkora viaszgyertyát állít, mint a hajó árbóca.
Barátja figyelmeztette, hogy tán az egész országban nincs annyi viasz, amelyből a gyertya elkészülhetne. Mire a kapitány így felelt. „Fogd be a szád! Csak engedd meg, hogy a fogadalmat megismételjem, aztán ha megmenekültünk, már lehet Szűz Máriával tovább alkudozni!”
Erről viszont Epiktétosz híres mondása jut az eszembe, aki azt állította: „Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak először az eszét veszik el.” És a bűnbocsánat, a mea culpa ilyen esetekben mindig későn jön. Az ösztönökkel való csata közben a józan ész gyakran szenved vereséget.
Mindenekelőtt az anyák ösztöne az, ami fölébük kerekedhet. Állítólag a nőknek több a józan eszük, mint a férfiaknak. Kétségtelen, hogy inkább járnak a földön, mint a férfiak. Egészen más állapot, ha akkor veszítjük el a józan eszünket és ítélőképességünket, amikor szerelmesek vagyunk. Ilyenkor jobb, ha megadjuk magunkat a sorsunknak. Edison állította, hogy három fontos dolog van az életben: a munka, a kitartás és a józan ész. Ugyanakkor megvan a veszélye annak, hogy olyan mennyiségű abszurd információval bombáznak bennünket, hogy mi is elveszítjük a józan eszünket.
A közmondás szerint az elmebajnak negyven fajtája van, a józan észnek azonban csak egy. Ez is figyelmeztet bennünket arra, hogy mennyire szükségünk van a józanságra és a tisztánlátásra olyankor, amikor ostoba emberek világváltó marhaságait halljuk.
Végezetül ismét egy anekdota: Egy középkori komédiaíró elolvasá a komédiáját barátja előtt, akitől – midőn az arról való – ítéletét kívánná. A barátja így felele: „Felit húzd ki, s a felit égesd el!” Így hallgassuk azokat is, akiknek karikádzik az eszük, azaz mondanivalójuk zagyvaságokkal van teli! Felit…
(A szerző újságíró)
