Víziótlanság

Arról nem esik szó, hogy az utóbbi években már tényleg giccses vásári karnevállá süllyedt az egykori nagy vetélkedés. Ahol korábban az ABBA vagy Céline Dion tűnt föl, Conchita Wurst, a szakállas nő lett az ideál, aki ugyan nyom nélkül eltűnt a könnyűzene világából, ám szelleme itt maradt. Az egész méregdrága cirkusz egy zenés „érzékenyítési tréning”, gyönge tucatnóták szólnak mindenféle világmentési panaszokról, a nagy „világzenei” trend tombol. A szavazás egy nonszensz: előre lehet tudni, hogy a nyelvi és politikai előnyök döntenek, a zsűri és a közönségszavazatok ellenőrizhetetlenek, senki nem szavazhat a saját versenyzőjére. A magyar köztévé ehelyett az összeurópai pénzszórás helyett a magyar könnyűzenét támogatja. Helyes. Mert ez az az egész olyan, mint az EU. Vízió nélkül.