Az amerikai–mexikói határ mentén zajló falépítés során egy olyan ősi geoglifát semmisítettek meg, amely a legújabb kutatások szerint akár 6500–7300 éves is lehetett.
A Las Playas Intaglio nevű hatalmas, hal alakú ábra az arizonai Sonora-sivatagban feküdt, és nemcsak régészeti, hanem komoly kulturális jelentőséggel is bírt a térség őslakos közösségei számára. A lelőhelyen 2026. április 23-án dolgozó munkagépek áthaladtak a geoglifán, amelynek károsodását a kutatók szerint már nem lehet helyrehozni.
A mintegy 83 méter hosszú ábra úgy készült, hogy az egykori emberek eltávolították a sivatag felszínét borító sötét réteget, így kirajzolódott az alatta található világosabb talaj és kőzet. A hatalmas halfigura az emberi tevékenység ritka és különleges nyoma egy olyan korszakból, amelyről viszonylag kevés régészeti bizonyíték maradt fenn. A mostani kutatás különösen jelentőssé teszi a felfedezést, mert a geoglifa akár Amerika egyik legrégebbi tudományosan datált geoglifája is lehetett.
A kutatók, David S. Whitley és Ronald I. Dorn olyan mintákat vizsgáltak, amelyeket még 1979-ben gyűjtöttek be a lelőhelyről. A kor meghatározásához az úgynevezett lakkréteg-mikrorétegezési módszert alkalmazták. Ennek lényege, hogy a szabad levegőnek kitett kőzetek felszínén az évezredek során rendkívül vékony rétegekben ásványi anyagok halmozódnak fel. Ezeknek a mikroszkopikus rétegeknek a mintázata összefügg az adott térség korábbi éghajlati változásaival, így a kutatók a rétegsor alapján következtetni tudnak a felszín kialakulásának idejére.
Az elemzés alapján a geoglifa korát nagyjából 6500 és 7300 év közé teszik. Ez azt jelenti, hogy a különleges ábra jóval az egyiptomi piramisok és Stonehenge előtt létezhetett: a kutatók szerint körülbelül 2000 évvel megelőzhette a nagy egyiptomi piramisok építését, és mintegy 1500 évvel Stonehenge építésének kezdete előtt már ott lehetett a sivatagban. Ráadásul a szakértők szerint maga a geoglifa még ennél is régebbi lehet, mivel a vizsgált kőzetlakkréteg a geoglifa elkészítése után alakult ki.
A lelőhely azonban nem csupán a kora miatt volt fontos. A Las Playas Intaglio a Tohono O'odham, a Hia-Ced O'odham és más őslakos közösségek számára kulturális és szellemi jelentőséggel bírt, hiszen a terület ősi lakóhelyükhöz és történelmükhöz kapcsolódik. Az egyik törzsi vezető a pusztítást elkerülhető veszteségként írta le, hangsúlyozva, hogy az elveszett történelmi emléket többé nem lehet visszaszerezni.
A geoglifa megsemmisítése közben ráadásul nemcsak egyetlen régészeti lelőhely sorsa miatt merültek fel aggályok. A kutatók és természetvédők attól tartanak, hogy a határfal további ősi és szent helyeket is veszélyeztethet. Köztük van a Quitobaquito Springs nevű hely is, amely szintén jelentős kulturális értéket képvisel az őslakos közösségek számára. A történtek így egyszerre vetnek fel régészeti, kulturális és természetvédelmi kérdéseket, miközben egy több ezer éves emberi alkotásból már csak a dokumentáció és a korábbi felvételek maradhattak fenn - írja az IFLScience.
