Rendkívül különös régészeti lelet világít rá arra, milyen szokatlan módon viszonyultak a halálhoz és az erőszakhoz az ókori Skandináviában.
Kutatók egy körülbelül 2500 éves, vaskori ház padlójában egy kisgyermek koponyájának egy részét találták meg. A lelet egy olyan átfogó kutatás része, amelyben csaknem kétszáz, házak, udvarok, kutak és más lakóhelyek közelében eltemetett emberi maradványt vizsgáltak meg Dániában, Norvégiában és Svédországban.
A vizsgált maradványok között több olyan ember is akadt, aki erőszakos sérülések nyomait viselte. A kutatók összesen 12 esetben találtak olyan sérüléseket, amelyek valószínűleg az illetők halálának környékén keletkeztek. Ezek fele a fejet érte, négy áldozat pedig több különböző sérülést is elszenvedett. Bár az áldozatok többsége felnőtt férfi volt, két nő és egy gyermek maradványai is az erőszak nyomait viselték.
A különösen megrázó gyermeklelet egy Dániában feltárt vaskori házhoz kapcsolódik. Az épületet valamikor Kr. e. 500 és 1 között emelhették, padlójában pedig egy 2–4 éves gyermek homlokcsontját fedezték fel. DNS-vizsgálatok alapján a gyermek fiú volt, koponyáján pedig egy kard által okozott sérülés nyomát azonosították. A csontot később a ház padlójába helyezték, miközben az épületben továbbra is éltek emberek. Ez azt jelenti, hogy a ház lakói hosszú időn keresztül szó szerint nap mint nap áthaladhattak a gyermek koponyája fölött.
A lelet egyik legérdekesebb részlete, hogy a radiokarbonos vizsgálatok szerint a gyermek koponyacsontja jóval idősebb volt annál a háznál, amelynek padlójába végül bekerült. A különbség akár két évszázad is lehetett. Ez arra utalhat, hogy a csontot hosszabb ideig megőrizték, mielőtt végül a házban helyezték el. A kutatók azonban egyelőre nem tudják pontosan, milyen okból tartották meg a gyermek maradványát, és miért döntöttek úgy, hogy a lakótér padlójába helyezik.
Hasonlóan rejtélyes lelet került elő egy későbbi, Viking korból származó lelőhelyen is. Egy fiatal nő koponyáját egy kútban találták meg négy kisebb ház közelében. A koponyán ütés- és vágásnyomok látszottak, amelyek alapján a nő halála erőszakos lehetett. Az sem kizárt, hogy a koponyát ebben az esetben is hosszabb ideig megőrizték, mielőtt a kútba került.
A kutatás egy másik érdekes példája a dániai Gammel Lejre lelőhelyéhez kapcsolódik, ahol egy, a kutatók szerint a Beowulf történetének hátteréül is szolgáló királyi lakomaterem közelében egy olyan férfi csontvázát találták meg, amelyen számos tompa erőhatásból származó sérülés volt látható. Több sérülés már begyógyult, ami arra utal, hogy a férfi hosszú időn keresztül élhetett együtt súlyos és fájdalmas sérülésekkel.
A kutatók szerint mindez azt mutatja, hogy a vaskori és Viking kori Skandináviában a halottakkal való bánásmód sokkal változatosabb lehetett annál, mint amit a hagyományos sírok alapján gondolnánk. Nem mindenkit temettek el rendezett temetőkben vagy monumentális sírhalmokban: egyes holttestek vagy testrészek gödrökbe, kutakba, házakba, padlók alá, udvarokra vagy akár lakomatermek közelébe kerültek.
Az sem világos, hogy az erőszak minden esetben háborúhoz vagy fegyveres konfliktushoz kapcsolódott-e. A kutatók szerint elképzelhető, hogy egyes áldozatok közösségen belüli erőszak, családi konfliktus, büntetés vagy más agresszió következtében haltak meg. A korszak társadalmi egyenlőtlenségeinek növekedése és az erőszak gyakoribbá válása miatt az is felmerül, hogy a társadalom kiszolgáltatottabb tagjai nagyobb veszélynek voltak kitéve.
A gyermek koponyája ezért nem csupán egy különös régészeti tárgy. Egy olyan társadalom mindennapjaiba enged bepillantást, amelyben az élet, az erőszak és a halálhoz való viszony a mai gondolkodástól nagyon eltérő lehetett. A kutatók szerint ezek a maradványok arra is figyelmeztetnek, hogy az Iron Age és a Viking kor embereinek világát nem lehet kizárólag harcosok, királyok és monumentális sírok történeteként értelmezni. A hétköznapi emberek, az erőszak áldozatai és a különleges temetkezési szokások legalább ilyen fontos részét képezik ennek a történelemnek - írja a LiveScience.
