A csernobili atomerőmű környékén élő kutyák genetikailag jelentősen különböznek a közeli, elhagyatott városban, Csernobilban élő társaiktól. A kutatók korábban már megállapították, hogy az eltérések nem a sugárzás által előidézett új mutációk következményei, egy friss vizsgálat pedig arra utal, hogy a különbségek hátterében elsősorban a természetes szelekció állhat.
Az 1986-os atomkatasztrófát követően a térség lakosságát kitelepítették, háziállataik közül azonban sokan hátramaradtak. A későbbi állománycsökkentések ellenére több kutya túlélte a katasztrófát, és az azóta eltelt évtizedekben szabadon szaporodó populációt hozott létre a kizárási övezetben. A kutatócsoport több mint száz kutya genetikai adatait gyűjtötte össze, közülük 63 állat teljes genomját elemezte részletesen. A vizsgálat során az atomerőmű közelében élő kutyákat a mintegy 16 kilométerre fekvő Csernobil városában élő társaikkal, valamint a Galápagos-szigetek elszigetelt kutyapopulációjával hasonlították össze.
A tudósok két lehetséges magyarázatot vizsgáltak: a genetikai sodródást és a természetes szelekciót. A genetikai sodródás során a gének gyakorisága véletlenszerűen változik, különösen kis létszámú, elszigetelt populációkban. A természetes szelekció ezzel szemben azt jelenti, hogy azok az öröklött tulajdonságok terjednek el, amelyek előnyt biztosítanak a túlélésben és a szaporodásban. Az eredmények szerint a genetikai sodródás önmagában nem magyarázza kielégítően az atomerőmű környékén élő kutyák sajátos genetikai jellemzőit.
A kutatók több mint száz olyan genomi régiót azonosítottak, amelyekben a természetes szelekcióra utaló jelek mutatkoztak. Ezek a DNS-szakaszok többek között a daganatok kialakulásával, a DNS másolásával és javításával, a sejtciklus szabályozásával, valamint az immunrendszer működésével kapcsolatos gének közelében találhatók. Ez arra utalhat, hogy a kutyák alkalmazkodtak a környezetükhöz, amelyben a radioaktív szennyezés mellett nehézfémek és más káros anyagok is jelen vannak.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy még nem bizonyított, hogy a genetikai változások közvetlenül a sugárzás következményei. Elképzelhető, hogy a túlélő kutyák már eleve rendelkeztek olyan genetikai változatokkal, amelyek előnyt jelentettek számukra a szennyezett környezetben. Ezek a tulajdonságok az egymást követő generációkban egyre gyakoribbá válhattak.
A kutatás eredményei a Genes című tudományos folyóiratban jelentek meg, és új lehetőséget kínálnak annak megértésére, hogyan alkalmazkodhatnak az élőlények a tartós környezeti szennyezéshez - írja az IFLScience.
