Lehet, hogy a világegyetemünk nem az egyetlen létező univerzum, sőt folyamatosan más világokat olvaszt magába? Két fizikus új elmélete szerint éppen ez magyarázhatná a kozmosz egyik legnagyobb rejtélyét és a világegyetem gyorsuló tágulását. A tudósok matematikai modellje alapjaiban változtathatja meg a világmindenségről alkotott elképzeléseinket.
Mi van, ha a világegyetemünk csak egy a sok közül?
Az emberiség évezredek óta próbálja megfejteni, hol ér véget a világmindenség, mi történt az ősrobbanás előtt és létezhet-e bármi azon túl, amit a távcsöveinkkel megfigyelhetünk.
A modern fizika egyik legmerészebb elképzelése szerint az általunk ismert univerzum csupán egy lehet a megszámlálhatatlanul sok közül.
Most két elméleti fizikus olyan magyarázattal állt elő, amely még ennél is különösebb lehetőséget vet fel.
Jan Ambjørn, a Koppenhágai Egyetem kutatója és Yoshiyuki Watabiki, a tokiói Institute of Science Tokyo fizikusa azt vizsgálta, hogy világegyetemünk gyorsuló tágulását más, kisebb univerzumok elnyelése okozhatja-e.
A Physics Letters B tudományos folyóiratban 2026 szeptemberében közzétett tanulmányuk szerint a különös elképzelés matematikailag lehetséges. A kutatók ezeket a feltételezett, kisebb világokat bébiuniverzumoknak nevezik.
Tényleg bekebelezhet más univerzumokat a miénk?
A modell szerint a világegyetemek nem úgy ütköznek össze, mint két bolygó vagy galaxis. Az egyesülés a téridő feltételezett kvantumos szerkezetében történhet. A kutatók számításai alapján az ilyen folyamatok akár a világegyetem gyorsuló tágulásához hasonló hatást is előidézhetnek.
Ez azért rendkívül érdekes, mert a tudósok évtizedek óta keresik a választ arra, miért tágul egyre gyorsabban a kozmosz.
Az 1990-es évek végén csillagászok távoli szupernóvák megfigyeléséből jutottak arra a következtetésre, hogy az univerzum tágulása gyorsul. A jelenség magyarázatára vezették be a sötét energia fogalmát, amely a jelenleg elfogadott kozmológiai modell szerint a világegyetem teljes anyag- és energiatartalmának mintegy 70 százalékát adja.
Csakhogy a sötét energia valódi természetét máig nem ismerjük.
Az új elmélet szerint elképzelhető, hogy a titokzatos gyorsulást nem egy állandó energiasűrűség, hanem a világegyetemek közötti kvantumos folyamatok idézik elő.
Ez azonban egyelőre matematikai feltevés, nem bizonyított fizikai jelenség.
A legújabb mérések is kérdéseket vetnek fel
A kozmológusok számára az elmélet különösen érdekes időszakban született. A DESI nemzetközi kutatási program galaxisok és kvazárok millióinak vizsgálatával próbálja pontosabban feltérképezni a világegyetem tágulásának történetét.
Az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy a sötét energia hatása talán nem állandó, hanem időben változhat. Ha ez beigazolódik, a világegyetem jövőjéről alkotott elképzeléseink is módosulhatnak. A bébiuniverzumok elnyelésére épülő modell szintén olyan matematikai előrejelzéseket kínál, amelyeket a kutatók a csillagászati mérésekkel vethetnek össze.
A DESI eredményei ugyanakkor nem bizonyítják, hogy más univerzumok léteznek vagy hogy a miénk elnyelné őket.
Ráadásul egy 2025-ben publikált kutatás már rámutatott arra, hogy a kizárólag bébiuniverzumok elnyelésére épülő korábbi modell nem illeszkedik megfelelően minden vizsgált kozmológiai adathoz.
Az elmélet tehát izgalmas, de a tudományos vita korántsem zárult le.
Létezhet valahol egy másik Föld is?
Ha valóban több univerzum létezik, felmerül a kérdés: Vajon milyenek lehetnek ezek a világok?
Egyes multiverzum-elméletek szerint más univerzumokban akár a fizika alapvető állandói is eltérhetnek a mieinktől. Elképzelhető lenne olyan világ, ahol másként fejlődnek a csillagok, eltérően viselkedik az anyag, vagy egészen más feltételek uralkodnak.
A népszerű fantasztikus filmek gyakran még ennél is tovább mennek és párhuzamos Földeket, illetve saját életünk alternatív változatait mutatják be. A tudomány azonban jelenleg semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezik ilyen világok létezésére.
A multiverzum különböző elméletei ráadásul nem ugyanazt a jelenséget írják le és nem is feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz.
Soha nem tudhatjuk meg, mi van a mi univerzumunkon túl?
A multiverzum-elméletek legnagyobb problémája, hogy rendkívül nehéz ellenőrizni őket. A megfigyelhető világegyetem határán túlról nem feltétlenül érkezhet hozzánk olyan információ, amelyet műszereinkkel érzékelni tudunk.
Elképzelhető tehát, hogy más univerzumok léteznek, de közvetlenül soha nem láthatjuk őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen elméleteket egyáltalán ne lehetne tudományosan vizsgálni. A fizikusok matematikai modellekkel és azok megfigyelhető következményeinek összehasonlításával próbálnak választ találni.
A következő években az Európai Űrügynökség Euclid-űrtávcsöve, a DESI és más nagyszabású kutatási programok újabb adatokkal szolgálhatnak a kozmosz működéséről.
Ezek segítségével a tudósok pontosabban megállapíthatják, mely magyarázatok állják ki a megfigyelések próbáját.
A legnagyobb kérdés azonban továbbra is nyitott: Vajon az általunk ismert világegyetem maga a teljes valóság vagy csupán egyetlen világ egy elképzelhetetlenül hatalmas, sokkal összetettebb rendszerben?
A válasz egyelőre ismeretlen. De már az is megváltoztathatja a világról alkotott képünket, ha sikerül megértenünk, miért tágul egyre gyorsabban az univerzumunk.







