Új objektum felbukkanásáról számolt be a kutatócsoport a Neptunusz pályáján túl, amelyet egyelőre 2026 ED138 kódnévvel azonosítanak. A Matthew Holman asztrofizikus által azonosított, a Naptól 46 csillagászati egységre lévő égitest a Plútóhoz hasonlóan ferde pályán kering, és mérete alapján nagy valószínűséggel bekerülhet a Naprendszer ritka törpebolygói közé.
A Vera C. Rubin Obszervatórium mindössze néhány hónapja kezdte meg tízéves, átfogó felmérését, ám máris úttörő eredményeket szállít. A kutatócsoport bejelentése szerint egy új objektumot fedeztek fel a Neptunusz pályáján túl, amelynek a mérete és a jellemzői arra utalnak, hogy egy eddig ismeretlen törpebolygóra bukkantak.
A távoli világot ideiglenesen 2026 ED138-nak nevezték el (röviden: ED138). Az elmúlt hónapok adatai alapján október 13-án azonosította a Rubin Operations csapat tagja, Matthew Holman, az amerikai Asztrofizikai Központ munkatársa.
Az ED138 jelenleg 46 csillagászati egységre (AU) található a Naptól. (Egy AU a Föld és a Nap közötti átlagos távolságot jelöli). Viszonyításképpen: a Neptunusz körülbelül 30, míg a Plútó nagyjából 39,5 AU távolságra kering csillagunktól, így kozmikus léptékben nézve ez az új objektum nincs is annyira messze.
A Plútóhoz hasonlóan ennek az úgynevezett transzneptunusi objektumnak (TNO) a pályája is jelentősen eltér a Naprendszer síkjától. Míg a Plútó pályája 17 fokkal, az ED138-é majdnem 25 fokkal dől meg. Ez a kutatók szerint arra utal, hogy az ED138-at a Neptunusszal való múltbéli gravitációs kölcsönhatás téríthette le az eredeti pályájáról.
„Az első reakcióm az izgatott hitetlenkedés volt” – mondta Holman a felfedezést kísérő nyilatkozatában. „Az ilyen típusú objektumok nagyon ritkák, ezért azonnal elkezdtem ellenőrizni, hogy én, vagy a feldolgozó kód hibázott-e valahol.”
A ritka törpebolygók klubja
Bár a csillagászok eddig több mint hatezer transzneptunusi objektumot azonosítottak, ezek közül mindössze négyet tartanak nyilván hivatalosan törpebolygóként: a Plútót, a Haumeát, a Makemakét és az Erist. (A Naprendszer ötödik ismert törpebolygója, a Ceres közelebb, a belső Naprendszer aszteroidaövében található).
Bár a Neptunuszon túl is számos „jelölt” létezik, hivatalosan megerősített számuk még mindig elenyésző. Ahhoz, hogy egy égitestet törpebolygónak lehessen besorolni, elég nagynak és masszívnak kell lennie ahhoz, hogy saját gravitációja gömb alakúra formálja.
A csapat sikeresen megmérte az új objektum távolságát és fényességét, amiből meg tudták becsülni a fényvisszaverő képességét (albedóját). Ebből a szakemberek kiszámolták, hogy az ED138 átmérője 600 és 1500 kilométer (körülbelül 370-930 mérföld) közé tehető. Mivel egy átlagos összetételű és ekkora méretű TNO objektum a fizika törvényei alapján várhatóan már kerek, a kutatócsoport előzetesen törpebolygóként azonosította. (Összehasonlításként: a legismertebb törpebolygó, a Plútó átmérője 2377 kilométer).
Még csak most kezdték a keresést
„A Naprendszer külső régiói az univerzum legnehezebben megfigyelhető helyei közé tartoznak, mivel az ott keringő apró objektumokról nagyon halványan verődik vissza a napfény. A Rubin Obszervatóriummal azonban minden eddiginél jobban tudjuk észlelni és követni ezeket a távoli, mozgó égitesteket. A teljes látható éjszakai égbolt ismételt leképezésével végül mindent látni fogunk, amit ott egyáltalán látni lehet” – nyilatkozta az IFLScience-nek Phil Marshall, a Rubin Obszervatórium műveleti igazgatóhelyettese. Hozzátette: a Naprendszer-modellek azt jósolják, hogy a Kuiper-öv sokkal több objektumot rejt, mint amennyit eddig sikerült felfedezni, így biztosan számíthatunk még további meglepetésekre.
A végső besoroláshoz további (különösen az infravörös tartományban végzett) megfigyelésekre lesz szükség, hogy pontosabban meghatározzák az ED138 tulajdonságait. „Ha bebizonyosodik, hogy törpebolygó, az ED138 egy nagyon exkluzív bolygócsaládhoz csatlakozik” – hangsúlyozta Holman.
A felfedezés jól mutatja a Rubin Obszervatórium elképesztő teljesítményét. Holman kiemelte: „A Rubin a következő tíz évben újra és újra le fogja fényképezni a teljes déli égboltot, így bármi is rejtőzik azokon a területeken, amelyeket a korábbi felmérések során kihagytak, most már elérhető közelségbe kerül.”
Az eredményeket Mario Jurić, a Washingtoni Egyetem oktatója és a Rubin Naprendszer-kutatási vezetője, valamint Matthew Holman közösen mutatták be a washingtoni Spokane-ben megrendezett Bolygótudományi Osztály (DPS) 58. éves ülésén tartott sajtótájékoztatón – írta az IFLScience.
