Az eredmények új kutatási kérdéseket vetnek fel a kézrátételes gyógyítással kapcsolatban. De vajon milyen biológiai mechanizmus állhat a megfigyelt jelenségek hátterében és hol találkozhat a modern onkológia, az energiagyógyászat és a pszichoszomatika?
Egy kutatás, amely új kérdéseket vet fel
A texasi Houstonban működő University of Texas MD Anderson Cancer Center a világ egyik legismertebb daganatkutató és onkológiai intézménye. Kutatói 2026. április 13-án a Cancer Medicine tudományos folyóiratban tették közzé azt a tanulmányukat, amelyben az emberi biomezőre épülő kezelés lehetséges daganatellenes hatásait vizsgálták.
A Peiying Yang és munkatársai által jegyzett kutatás címe: The Preclinical Effects and Mechanisms of Biofield Therapy on Pancreatic Cancer Cell Growth and Metastasis.
A vizsgálat középpontjában a hasnyálmirigy-vezetékekből kiinduló adenokarcinóma, azaz a PDAC állt. Ez a daganattípus különösen agresszív, gyakran későn felismerhető és nagy hajlamot mutat az áttétképződésre.
A kutatók arra keresték a választ, hogy az emberi biomező-terápiának nevezett eljárás megváltoztathatja-e a daganatos sejtek működését, növekedését és áttétképző képességét.
A vizsgálat különlegessége, hogy nem kizárólag embereken tapasztalt, szubjektív javulásokat tanulmányoztak. A kísérletek egy részét laboratóriumi körülmények között tenyésztett emberi és egéreredetű rákos sejteken, másik részét hasnyálmirigydaganatot hordozó egereken végezték.
Ez azért lényeges, mert így a kutatók közvetlenül mérhető biológiai változásokat vizsgálhattak, miközben a hagyományos placebohatás egyik legfontosabb tényezője, a beteg tudatos elvárása a sejtkultúrák esetében nem érvényesülhetett.
Mit jelent az emberi biomező és hogyan zajlott a kezelés?
A biomező-terápia abból az elképzelésből indul ki, hogy az emberi szervezet működésével összefüggő, feltételezett energetikai vagy információs mező befolyásolhatja a biológiai folyamatokat.
Fontos különbséget tenni a szervezet bizonyítottan létező elektromos és mágneses jelenségei, valamint az energiagyógyászat által feltételezett gyógyító mező között. Az előbbiek mérhetők és a modern orvostudományban régóta ismertek. Az utóbbi létezésére és működésére egyelőre nincs széles körben elfogadott, reprodukálható fizikai bizonyíték.
Az MD Anderson kutatói a Bengston-módszert alkalmazták, amely a kézrátételes vagy érintés nélküli energiagyógyítás egyik formája.
A kutatásban három terapeuta vett részt, akik meghatározott eljárás szerint végezték a kezelést. A sejtkultúrákat többek között 5, 15 és 30 perces kezeléseknek tették ki.
A kísérletek során különböző kontrollcsoportokat alkalmaztak. Voltak kezeletlen sejtek, illetve olyan minták is, amelyeket a kezeléshez hasonló körülményeknek tettek ki, de valódi energiagyógyító eljárás nélkül.
Ez lehetővé tette, hogy a kutatók ne egyszerűen azt vizsgálják, változik-e a sejtek viselkedése, hanem azt is, hogy a változás eltér-e a kontrollcsoportokban tapasztaltaktól.
A Petri-csészében lévő rákos sejtek nem ismerik a placebohatást
Az energiagyógyászattal kapcsolatos egyik legfontosabb tudományos kérdés régóta az, hogy a kezelések során tapasztalt javulás magyarázható-e a placebohatással.
A placebohatás valós pszichobiológiai jelenség. A beteg várakozásai, korábbi tapasztalatai és a kezelés körülményei befolyásolhatják többek között a fájdalomérzetet, a szorongást és bizonyos élettani folyamatokat.
A laboratóriumban tenyésztett daganatsejteknek azonban nincs olyan tudatuk, amelynek segítségével elvárhatnák a gyógyulást. Amennyiben egy megfelelően ellenőrzött kísérletben ezeknek a sejteknek a működése megváltozik, azt nem lehet a sejtek hitével vagy pszichológiai elvárásaival megmagyarázni.
Az MD Anderson kutatói több emberi hasnyálmirigyrák-sejtvonalat, köztük a PANC-1, L3.7 és COLO357 sejteket vizsgálták.
A biomező-terápiának kitett sejtek több kísérletben szignifikánsan lassabban szaporodtak, mint a kontrollcsoportok sejtjei.
A PANC-1 sejtek invazivitása egyes vizsgálatokban 55 százalékkal csökkent. Az invazivitás azt jelenti, hogy a daganatsejtek mennyire képesek behatolni a környező szövetekbe, ami az áttétképződés egyik fontos biológiai feltétele.
A kutatók a sejtek elektromos membránpotenciáljában is változásokat figyeltek meg. A PANC-1 sejtek esetében a mért potenciál 36,7 százalékos csökkenéséről számoltak be.
A sejtciklus vizsgálata során azt is kimutatták, hogy a kezelés hatására több daganatsejt rekedt a sejtciklus G1 fázisában, vagyis abban a szakaszban, amely megelőzi a DNS megkettőződését.
Ezek a megfigyelések arra utalnak, hogy a vizsgált kezelés összefüggésbe hozható a daganatsejtek osztódásának és mozgékonyságának megváltozásával.
A placebohatás hiánya azonban önmagában még nem igazolja, hogy a változásokat egy gyógyító energiamező idézte elő. Az összefüggés megerősítéséhez további, független laboratóriumokban végzett kísérletekre és a lehetséges fizikai, környezeti vagy módszertani tényezők kizárására van szükség.
A FOXM1 fehérje szerepe: molekuláris magyarázatot keresnek
A kutatás különösen érdekes része, hogy a tudósok a megfigyelt biológiai változások lehetséges molekuláris hátterét is igyekeztek feltárni. Ennek során a FOXM1 nevű fehérjére összpontosítottak. A FOXM1 egy transzkripciós faktor, amely fontos szerepet játszik a sejtosztódás szabályozásában, valamint összefüggésbe hozható a daganatsejtek agresszív viselkedésével.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a biomező-kezelés hatására bizonyos daganatsejtekben csökkent a FOXM1 kifejeződése.
Génmódosítási eljárásokkal azt is vizsgálták, hogyan változik a kezelés hatása, ha mesterségesen csökkentik vagy növelik a FOXM1 mennyiségét.
Az eredmények alapján a kutatócsoport arra következtetett, hogy ez a fehérje legalább részben szerepet játszhat a kezeléshez kapcsolódó biológiai változásokban. Ez jelentős megfigyelés, mert a kutatás nem állt meg az általános sejtnövekedés mérésénél, hanem konkrét molekuláris folyamatokat is vizsgált.
Ugyanakkor a FOXM1 változása a sejten belüli lehetséges hatásmechanizmusra utal. Azt még nem magyarázza meg, hogy a terapeuta tevékenysége milyen közvetítő mechanizmus révén idézhette elő ezt a változást.
Az egérkísérletekben a májáttétek is csökkentek
A kutatás másik lényeges eleme az élő állatokon végzett vizsgálat volt.
A tudósok emberi PANC-1, illetve egéreredetű KPCY hasnyálmirigyrák-sejteket alkalmazó daganatmodelleket vizsgáltak. Ezekben a modellekben a daganatot a hasnyálmirigyben alakították ki, hogy az áttétképződést is tanulmányozhassák.
Az egyik kísérletben a biomező-terápiával kezelt egerek daganatainak átlagos tömege 24 százalékkal volt kisebb az álkezelésben részesült kontrollcsoporténál. Ez a különbség azonban nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét, ezért ebből a vizsgálatból nem lehet bizonyított daganatzsugorító hatásra következtetni.
Az áttétek esetében viszont több figyelemre méltó eredmény született.
Az egyik állatkísérletben az áttétet hordozó egerek májában átlagosan 7,2 makroszkópos daganatos göböt találtak az álkezelt csoportban, míg a biomező-terápiával kezelt állatoknál ez a szám 1,8 volt.
Ez 75 százalékos különbséget jelentett az érintett állatok között és statisztikailag szignifikánsnak bizonyult. Egy megismételt PANC-1 kísérletben a máj daganatos terhelése 69 százalékkal volt alacsonyabb a biomező-terápiás csoportban az álkezelt kontrollcsoporthoz képest.
A kutatók egy másik, KPCY sejtvonalat használó modellben is szignifikáns eltérést mértek a májba jutott daganatsejtek mennyiségét jelző fluoreszcencia alapján.
Az eredmények összességükben arra utalnak, hogy a vizsgált eljárás az adott állatkísérleti körülmények között mérsékelhette az áttétképződést. Nem igazolódott azonban, hogy minden kezelt állatban megszűnt volna a daganat növekedése vagy teljesen leállt volna az áttétképződés. A kutatás tehát ígéretes preklinikai megfigyeléseket közölt, nem pedig egy már bizonyított rákgyógyító eljárást.
Bizonyítja-e mindez, hogy működik a kézrátételes gyógyítás?
A vizsgálat eredményeit két különböző kérdés szempontjából érdemes értékelni.
Az első az, hogy a kísérleti körülmények között megfigyelhető volt-e biológiai különbség a kezelt és a kontrollcsoportok között. Erre a kérdésre a kutatás több mérési eredmény alapján igenlő választ adott.
A második kérdés ennél lényegesen összetettebb: bizonyítják-e ezek az eredmények egy eddig ismeretlen gyógyító energiamező létezését és alkalmazható-e az eljárás emberek daganatos betegségeinek kezelésére?
Erre egyelőre nincs bizonyító erejű válasz.
A laboratóriumi és állatkísérletek fontos részei az orvostudományi kutatásoknak, de a bennük kimutatott hatások nem feltétlenül jelennek meg az emberi szervezetben. Ráadásul az energiagyógyászat különböző módszerei nem azonosak egymással. A Bengston-módszerrel kapott eredményekből nem lehet automatikusan következtetni a reiki, a terápiás érintés vagy más kézrátételes eljárás daganatellenes hatékonyságára.
A bizonyításhoz független reprodukciós vizsgálatokra, a közvetítő mechanizmus azonosítására, majd megfelelően megtervezett humán klinikai vizsgálatokra volna szükség. A jelenlegi eredmények nem indokolják a bizonyított onkológiai kezelések elhagyását vagy késleltetését.
Nyit az orvostudomány az alternatív gyógyítás felé?
Az elmúlt évtizedekben az orvostudományban egyre nagyobb figyelmet kapott az integratív medicina, amely a bizonyítékokon alapuló hagyományos kezeléseket megfelelően vizsgált kiegészítő módszerekkel ötvözi.
A daganatos betegségek esetében ez az integratív onkológia területe.
Ide tartozhatnak olyan eljárások, amelyek segítenek a fájdalom, a szorongás, az alvászavarok vagy a kezelésekkel együtt járó kellemetlen tünetek enyhítésében. A mindfulness, a jóga egyes formái, a pszichológiai támogatás és bizonyos esetekben az akupunktúra is helyet kaphat a komplex betegellátásban.
A biomező-terápiákkal kapcsolatban a rendelkezésre álló klinikai bizonyítékok jóval bizonytalanabbak.
Egy 2023-ban megjelent, 21 publikációt és összesen 1375 daganatos beteget vizsgáló szisztematikus áttekintés nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy az ilyen energiagyógyászati eljárások következetesen hatékonyabbak lennének a megfelelő kontrollkezeléseknél.
Az MD Anderson új kutatása ezért nem a klinikai hatékonyság végleges igazolása, hanem annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy létezhetnek további, eddig nem kellően feltárt biológiai összefüggések.
A modern orvostudomány számára a tudományosan megalapozott nyitottság azt jelenti, hogy egy módszer eredetétől függetlenül vizsgálható, amennyiben ellenőrizhető állításokat és mérhető eredményeket kínál.
A pszichoszomatika: valóban megbetegíthet a lelki fájdalom?
Az energiagyógyászattól függetlenül létezik egy másik fontos kutatási terület, amely az emberi psziché és a testi egészség kapcsolatát vizsgálja. Ez a pszichoszomatika, illetve annak több modern tudományos részterülete, köztük a pszichoneuroimmunológia.
A pszichoneuroimmunológia az idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer kölcsönhatásait kutatja.
Ma már bizonyított, hogy a tartós pszichológiai stressz nem pusztán szubjektív lelki élmény, hanem mérhető élettani változásokat is előidézhet.
A szervezet tartós stresszterhelése befolyásolja többek között a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese tengely működését, a kortizol és más stresszhormonok termelődését, az immunválasz szabályozását, valamint egyes gyulladásos folyamatokat.
A stressz a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásán keresztül is hatással lehet a szervezetre.
A tartósan fennálló stressz emellett megzavarhatja az alvást, csökkentheti a fizikai aktivitást, és elősegíthet olyan magatartásformákat, amelyek hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolják az egészséget.
A lelki és a testi egészség tehát nem két egymástól független rendszer.
A kérdés azonban az, hogy mindez milyen szerepet játszik a daganatos betegségek kialakulásában, előrehaladásában és kiújulásában.
Felébresztheti-e a stressz a nyugvó daganatsejteket?
Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet, a National Cancer Institute által ismertetett kutatások szerint laboratóriumi és állatkísérletekben a krónikus stressz bizonyos körülmények között elősegítheti a daganatok előrehaladását és az áttétképződést.
A stressz hatására felszabaduló noradrenalin például befolyásolhatja az érképződést és egyes immunsejtek működését.
Különösen érdekes az a 2021-ben ismertetett kutatás, amely szerint állatkísérletekben a stresszhormonok egy összetett immunológiai folyamaton keresztül hozzájárulhattak a korábban nyugalmi állapotban lévő daganatsejtek újraaktiválódásához.
A kutatásban a neutrofil granulocitáknak nevezett immunsejtek működése játszott fontos szerepet.
Ezek az eredmények biológiai magyarázatot kínálhatnak arra, hogy a szervezet stresszállapota bizonyos körülmények között összefügghet a daganatok viselkedésével.
Az emberi daganatos betegségek esetében azonban a tartós stressz és a túlélés közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
Különösen fontos, hogy a kutatások nem igazolják azt az állítást, amely szerint a feldolgozatlan trauma önmagában rákot okozna, vagy szükségszerűen a betegség kiújulásához vezetne.
A daganatok kialakulásában és visszatérésében genetikai eltérések, molekuláris folyamatok, a daganat típusa és stádiuma, valamint számos egyéb biológiai tényező játszik szerepet.
A lelki állapot ezekkel kölcsönhatásba léphet, de nem helyettesíti a daganat biológiai magyarázatát.
Mi történik, ha a testet kezeljük, de a lelki traumát nem?
Az onkológiai ellátásban a pszichés támogatás jelentősége vitathatatlan. Egy daganatos diagnózis, a műtétek, a kemoterápia vagy a betegség esetleges kiújulása súlyos érzelmi megterhelést jelenthet. Ehhez korábbi traumák, feldolgozatlan veszteségek, családi konfliktusok és tartós élethelyzeti nehézségek is társulhatnak.
Ezek kezelése hozzájárulhat az életminőség javításához, a szorongás enyhítéséhez, az alvás rendezéséhez és ahhoz, hogy a beteg könnyebben együttműködjön a kezelőorvosaival. Egyes esetekben a pszichológiai támogatás a fájdalom megélését és a kezelések mellékhatásaival való megküzdést is kedvezően befolyásolhatja.
A lelki traumák feldolgozása tehát nem pusztán kényelmi kérdés, hanem a komplex betegellátás fontos része lehet.
Ugyanakkor nem állítható, hogy minden daganatos betegség mögött feldolgozatlan lelki konfliktus húzódik meg, vagy hogy a trauma feldolgozásának hiánya miatt a daganat szükségszerűen kiújul. Ennek az elképzelésnek nincs megfelelő tudományos bizonyítéka. Az ilyen kijelentések ráadásul indokolatlan felelősségérzetet és bűntudatot kelthetnek a betegekben, mintha a gyógyulás kizárólag a lelki hozzáállásukon múlna.
A pszichoterápia, a traumafeldolgozás, a támogató emberi kapcsolatok és a stresszkezelés értékes részei lehetnek a gyógyulást segítő folyamatnak, de nem helyettesítik a daganatellenes orvosi kezelést.
A jövő orvoslása a test és a lélek együttes kezelésében rejlik?
Az MD Anderson kutatása és a pszichoneuroimmunológia eredményei két különböző, de egyaránt fontos kérdést vetnek fel. Az egyik az, hogy az energiagyógyászat egyes eljárásai képesek-e megbízhatóan igazolható biológiai változásokat előidézni. A másik az, hogyan befolyásolja az emberi szervezet működését a lelki állapot, a tartós stressz és a társas környezet.
Az első kérdésben a 2026-os hasnyálmirigyrák-kutatás figyelemre méltó preklinikai eredményeket közölt, ám a hatás fizikai mechanizmusa és emberi terápiás jelentősége egyelőre nem tisztázott.
A második kérdésben jelentős tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a pszichés és élettani folyamatok kapcsolatáról, bár ezek daganatképződésre és kiújulásra gyakorolt pontos hatása további kutatásokat igényel.
A jövő integratív onkológiájának feladata az lehet, hogy az új biológiai felfedezéseket, a célzott daganatellenes kezeléseket és a bizonyítottan hasznos pszichológiai támogatást egységes betegellátási szemléletben alkalmazza. A gyógyítás ugyanis nem kizárólag a laboratóriumi leletekről szól. A beteg fizikai állapota, lelki terhei, kapcsolatai és életminősége egyaránt figyelmet érdemel.
Az MD Anderson tanulmánya egyelőre nem bizonyítja az energiagyógyászat rákgyógyító hatását, de tudományosan vizsgálható kérdéseket vet fel. A valódi előrelépést az hozhatja, ha a most megfigyelt jelenségeket független kutatások is megerősítik, és sikerül megérteni, milyen biológiai vagy fizikai mechanizmus áll a hátterükben.
A test és a lélek együttes figyelembevétele már ma is fontos része a korszerű betegellátásnak. Az orvostudomány számára pedig továbbra is az jelenti az előrelépés alapját, hogy minden új módszert ugyanazzal a tudományos igényességgel vizsgáljon, függetlenül attól, hogy a hagyományos vagy az alternatív gyógyászat területéről érkezik.
