Az észak-olaszországi Velence környéke alatt egy meglepően jelentős, eddig kevéssé ismert édesvízkészletet azonosítottak a kutatók.
A Chioggia és Cavarzere közötti térségben csaknem 300 négyzetkilométeres területen húzódik egy mélyben található talajvízrendszer, amely kiterjedésében nagyjából a Garda-tó felszínének nagyságrendjéhez hasonlítható. Fontos azonban, hogy nem egy föld alatti tóról van szó: a víz különböző kőzetrétegek üregeiben és pórusaiban található, ezért a tényleges vízmennyiséget egyelőre nem tudják pontosan meghatározni.
A felfedezés különösen azért jelentős, mert Észak-Olaszország egyre komolyabb vízhiánnyal küzd. A száraz időszakok miatt a folyók és a felszín alatti vízkészletek vízszintje is csökken, miközben a tenger felől sós víz hatolhat be a folyókba és a talajvízbe. Ez veszélyezteti azokat a vízkészleteket, amelyeket a mezőgazdaságban és az iparban használnak.
A kutatók az uniós támogatású Swamrisk projekt keretében vizsgálták a térséget, amelynek célja többek között annak feltárása, hogyan lehetne az Adria partvidékét ellenállóbbá tenni az aszállyal és a sósvíz-betöréssel szemben. Punta Gorzone térségében, Chioggia közelében két mérőfúrást is készítettek, körülbelül 15, illetve 35 méteres mélységig. A vizsgálatok során két különálló vízadó réteget találtak. Ezek között egy több mint tíz méter vastag, rendkívül tömör agyag- és iszagréteg húzódik, amely természetes akadályként akadályozza a víz gyors áramlását.
A legérdekesebb eredmény az volt, hogy miközben a felszínhez közelebb található talajvíz már jelentős mértékben sóssá vált, a mélyebben fekvő vízben meglepően alacsony sókoncentrációt mértek. A kutatók szerint a vastag agyagos réteg hosszú időn keresztül megvédhette ezt a mélyebb vízkészletet a tengeri sósvíz beszivárgásától. Luigi Tosi, az olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) kutatási igazgatója szerint maga a felfedezés is váratlan volt, ezért most azt próbálják feltérképezni, hogy máshol is találhatók-e hasonló, sóval még nem szennyezett vízkészletek.
A felfedezés azonban még nem jelenti azt, hogy a vizet hamarosan ki is lehet szivattyúzni. A kutatók ugyanis attól tartanak, hogy a túlzott vagy elhamarkodott vízkitermelés talajsüllyedést okozhatna. Ez különösen érzékeny kérdés a velencei térségben, ahol a talaj süllyedése és a tengerszint emelkedése már önmagában is komoly problémát jelent. Éppen ezért a szakemberek egyelőre nem a kitermelést sürgetik, hanem folyamatos megfigyelést terveznek. Az új mérőhelyeken állandó ellenőrző állomásokat alakítanak ki, amelyek többek között a víz sótartalmának változását követik majd.
Ha a későbbi vizsgálatok igazolják, hogy a mélyben található édesvíz megfelelő minőségű, elegendő mennyiségű és biztonságosan kitermelhető, akkor a készlet fontos tartalékot jelenthet Észak-Olaszország számára. A vízhiánnyal egyre gyakrabban szembesülő régióban különösen a mezőgazdaság számára lehet jelentősége. A kutatók szerint azonban egyelőre az a legfontosabb kérdés, mekkora a tényleges víztartalék, honnan származik, milyen gyorsan újulhat meg, és hogyan lehetne úgy hasznosítani, hogy közben ne veszélyeztessék a velencei térség amúgy is érzékeny talaját és vízháztartását - írja a focus.de.
